Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-12-18 / 50. szám
1259 Például csak egyet akarok megjegyezni. Nyilt levelemben az is megvolt említve, hogy az egykori esti könyörgések a collegiumban meg vannak szüntetve. Magasztosabb oldaláról szólva a dologhoz, R. I. urnák világosan ilyen formán kellett volna erről nyilatkozni: „Meg kell vallani hogy interpellálónak igaza van, s azt semmi esetre sem le' het ellene felhozni, hogy ámde amaz esti könyörgések fenállásnk atolsó szakában már minden inkább "voltak, mint épületesek, mert hiszen, hogy olyanok voltak, s elvégre is a hiány nem pótoltatott, a baj nem orvosoltatott, hanem az orvosság roszabb lön a betegségnél, a beteg meggyilkoltatott : épen az tannsitja leginkább az egyházias szellem sülyedését." (Mely kifejezésért ne tessék nagyon haragudni Debrecenben, mert nem egyedül Debrecenre, hanem az egész magyarországi prot. egyházra van az mondva, és ismételve megismerem, hogy a ref. gyülekezetek között, Debrecent legkevésbbé illeti ezen vád, de némi mértékben csakugyan azt is illeti.) Holott ezt mondani, mit R. I. ur cikkében olvasunk, világosan annyi, mint a kisebbszerü oldaláról fogni fel az egészet. Az esti könyörgéseket koránt sem Debrecen egyházias szellemének sülyedése, hanem „nagy mértékben" (qnid hoc?) épen a józan vallásosság iránti tisztelet •töröltette el, a mit értenek és tudnak mindazok , kik az „efféle" (lenézést akar e szó kifejezni a collegia pietatis-ok iránt?) intézménynek mind Debrecenben, mind másutti nagy elfcrdiilését, megromlását tapasztalták. De mindezért én kérek bocsánatot, mert mindennek én vagyok oka; ezen hibába én vezettem R. I. urat, mivel ha, mint eredetileg szándékom volt, vele előbb magánlevelet váltuk ez ügyben, a tévedés köde nem homályosítja cl láthatárát, és bizonyosan neui kisebbszerü oldaláról szólandott volna a tárgyhoz, mert tudván, hogy ki, azt is tudta volna, hogy neki egyáltalában nem ellensége, hanem legtisztább jóindulatú tisztelője az interpelláló. Dunatiszai. Nyilt jegyzet nt. Révész Imrelurnak Debrecenben. Azt mondja a Prot. Egyh. s Isk. lap 19. számában a megnevezett lelkes értekező, hogy „széles Magyarországon nincs oly prot. gyülekezet, melynek kebelében az igehirdetés jobban, sőt ugy is állana, mint Debrecenben, s hogy ott fcnállmég, s tudtával az egész magyar hazában egyedül esak ott áll fen amaz intézvény, miszerint a szentírásnak ó és nj szövetségit könyvei folytonos sorozatban az egész év folyamán keresztül hetenként négyszer nemcsak olvastatnak, de annak rende szerint magyaráztatnak is a népnek." Bizonyára csak örömére szolgáland szeretett testvérünknek az Úrban megtudnia, hogy igenis vannak prot. gyülekezetek e hazában, hol az igehirdetés ügye nem roszabbul áll s az irásmagyarázatra nézve ugyanannyi történik, mint Debrecenben, sőt még valamicskével több is. Tudnánk megnevezni több ilyen gyülekezetet; ezúttal csak a pozsonyi ágost. hi tv. e v. gyülekezet fölemlítéscrc szorítkozunk. itt, azon fellil, hogy minden vasárnap és ünnepnapon négy rendes prédikáció tartatik, kettő német, más kettő magyar és szláv uyelvon, 111 i 11 d c 11 hétköznap k é t s z c r a sz. irás, reggel uj szövetségi, délután ó szövetségi részében olvastatik nemcsak, de magyaráztatik is, s magyaráztatik nemcsak, de a magyarázott darab felett elmélkedés is tartatik. Ha e felett elmondjuk, hogy 200—800-ra felmenő halott , igen kevés kivétellel, mind gyászbeszéddel szokott kikísértetni , hogy az Urnák sz. vacsorája minden vasárnap, minden ünnepnapon, sőt minden hó első csütörtökén is kiszolgáltatik a híveknek stb. stb.: el fogja, reméljük, hinni kedves testvérünk, miként egyebütt is vannak amolyan debreceni-féle „sine curák". A pozsonyi ev. gyülekezet az 1858. évi schematismus szerint 8513 lelket számlál négy pappal, (kik közül az egyik egyszersmind tanár is). No de csak le gven, a ki „tiszta és jó szívvel" fogadja a hallott igét s „ue 1260 csak hallgatója legyen, hanem megtartója is anuak-, — s mi itt, hála legyen az Urnák! nem szűkölködünk iivenekben, — kétségkívül mind az az ö t ott Debrecenben , mind ez a négy itt Pozsonyban nem fogják sajnálni reggel és három, és hat, és kilenc és tizenegy órakor is örömmel és készséggel kimenni, hogy végezzék munkájukat az Ur szölöjéheu. Pozsony, dec. 13. 1858. Gedn 1 v La jos. ISKOLAUGY. Nagyszerű, lelket s szivet egyiránt emelő ünnepélyt tartottunk múlt vasárnap december 5-kén ; kerületi collegiumunk felügyelői s vezetői által rendezett, Vaud rák András, köztisztelet!! tanárunk s igazgatónk 25 évi tanárkodásának örömünnepélyét. Nagyszámú díszes közön ség, minden vallásfelekezeti különbség nélkül, a helybeli polgári s törvényszéki hatóságok főnökei, a kath. h í*" főt. clerus, valamint a helybeli kath. foglalák cl felsőbb osztálybeli tanuló i temben nagy termünket, mely cz alka.u ....u»> .vi^ainyuris: bizonyította magát, mert nem fogadhatá Vandrák minden tisztelőit s barátait, kik ide gyülckezénck városunkból s a vidékről, sőt collegiumunkat lelkesen pártoló Nyíregyháza kebeléből is. Megültük e napot elismeréséül Vándrák szám talan érdemeinek, melyeket szerzett 25 évi munkálkodásá nak ideje alatt, nemcsak collegiumuiik, de az összes protestantismus, sőt egész magyar hazánk irányában is. Nem célom itt, érdemei lelett panegyrikát mondani, beirvák azok évkönyveink lapjaira, de megengedi nt. szerkesztő ur, hogy egyet, kettőt említsek. — 0 volt ugyanis egyike az elsők közül, ki a philosopbiát hazánkban hazai nyelven adá elő. Már 1811-ben jelent meg Benczúr József köuyvkercs kedésében psychologiája parallel magyar deák szöveggel, s a következő években egyedül magyar nyelven cthikája, logikája, vallásphilosophiája, mely munkák több honi intézeteinkben kézi s iskolai könyvekül fogadtattak cl, és ujabb időben is a magas cs. kir. közoktatási ministcrmm által helybenhagyattak. Mennyit tett, azonkívül édes hazai nyelvünk mívelésére, mint vezetője azon magyar nyelv mivclö társulatnak, mely sok évekig virágzott helybeli íőiskolánknál, fl melyben nem egy hazai irodalmi capacitas kezdte meg működését az irodalom terén, oly Általánosan ismert dolog, hogy azt említeni is felesleges. Szinte olyan köztndomásos, Vandráknak hathatós, nemes lelkcsülésbcn magával ragadó szónoklata iskolai, csperesi s kerületi gyűléseinken; de kevésbé ismeretes talán azon ragasz kodása, melylyel viseltetik különösen az eperjesi anya iskola iránt. Rá következtek t. i. ezen iskolára is, mint másokra, folyó évtizedünk kezdetében azon kritikus napok, melyekben minden jobb érzetü protestáns aggályosan te kintett a jövőbe s melyekben sok intézetnek fenállása ké tessé vált. Szomorú vala ekkor collegiumunknak képe is, Vandrák András.
