Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-18 / 50. szám

Első évfolyam. 50. szám. Pest, december 18-lián 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri be­iktatásánál 3 pengő kr., egysze­riért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Nyilt levél CLVI úrhoz. Ön egy röpiratot bocsátott a közönség eleibe ily cím alatt: „Geschichte der Generalsynoden beider evang. Conf. in Ungarn v. Jalire 1791." Tévedhetésnek mindnyájan ki vagyunk tétetve; s ön illő szerénységgel hivja fel az ligyértöket, hogy önt, ha ta­lán tévedett, igazítsák útba, s pótolják ki azt, a mit talán elhagyott. Ily szerény nyilatkozat mellett, egyelőre szerényte­lenségnek látszhatik e nyilt levél irása. Mert egyenesen azt következtetheti ön vagy más, hogy én — mert tollat, fogtam, — ügyértőnek tartom magamat. Legelőször is azért a szerénytelenséget kivánom el­hárítani magamról, s egész őszinteséggel nyilvánítom, hogy űgyértő nem vagyok, s magamat ilyennek nem is tartom. De a mennyiben ez ügy gyei magam is foglalkoztam: ennek némely részleteit ismerem ; és csupán e positiv ismereteket bátorkodom önnel és a közönséggel közleni. Egykori hivatalos állásom, s jelen foglalkozásom is, módot szolgáltattak, hogy az ön által fölemlített Polgár Mihály- és Tóth Ferenc-féle munkákon kivül, átnézeget­hettem a tiszántúli ref. superintendentia úgynevezett pri­maevum protocollumát; átolvashattam az 1730-tól a leg­újabb időkig vezetett sok és nagy foliansokra nőtt jegyző­könyveket; átolvashattam ezekben és az ezekhez tartozó okmányokban a bodrog-keresztúri congressus végzéseit; átolvashattam egész kiterjedésben minden okmányaival együtt a Sinai pert, s a Benedek és Péchy közötti vitályt, — melyeket ön a röpiratban tárgyal. Végre magáról a bu­dai zsinatról is többek naplóját ismerem. Ezen, csak részletekre szorítkozó ismeretek nyomán, — mini ma non curans— a röpirat 15. és 16. lapján találtam oly állításra, mely az én nézetem szerint tévedés. On azt irja, hogy az urak sine me de me osztot­ták fel a bodrog-keresztúri gyűlésben a superintendentiá­kat; sine me de me tettek fő- és segédgondnokokat; s hogy Zoványi György 1757- vagyis haláláig sohasem tar­tatott superintendentialis gyűlést, eképen akarván meg­akadályozni a bodrog-keresztúri végzéseknek a tiszántúli superintendentiában is érvényre emelkedését. En ez állításokra nézve ennyit mondhatok : a) A négy ref. superintendentiával 1731-ben közölte­tett ama híres dolgozat: „Conceptus Rádaianus ad Kesolutiones in negotio religionis seu actis commissionis." Ebből 1732. márc. 7-kén készült s 1733. márc. 3-kán be is nyújtatot az uralkodó felséghez intézett alázatos ese­dezveny. Az 1732. máre. 7-kén kelt esedezvényfcen egyen­kint elsoroltatik mindegyik superintendentia, s kijelöltetik, hogy mindegyik mely vármegyékre terjed ki. S midőn ezen felosztás „ad mit ti, conservari, et manuteneri" kéretik, egyszersmind azért is könyörögnek az esedezők, hogy a superintendensek ne legyenek helyhez kötve stb. Továbbá a superintendentiális jegyzőkönyv 16. lap 1733-dik évről, az akkori XIV tractusunk, s ebben min­den ekklézsiánk névszerint be van jegyezve. Ezek nyomán azt következtetem, hogy a superinten­dentiáknak, s ezekben a tractusoknak uj felosztása, nem az 1734. nov. 5-kén tartott bodrog-keresztúri gyűlésen tör­tént, a minthogy nincsen is e tárgyról csak egy betű is ezen gyűlés jegyzőkönyvében. A hitfelekezetnek együttműködő megbízottjai készítették a superintendentiák uj felosztását s területök kiterjedését; és aztán ezen hitfelekezeti intéz­kedésnek legkegyelmesb megengedtetését, megtartását s megtartatását kérték az uralkodó császártól. A különbség ezen positiv adatokbóli következtetés, és a CLVI ur állítása között jelen viszonyaink között nagy­fontosságú, s az igazság kiderítése figyelmet érdemel. b) Hogy az úgynevezett superintendentialis fő- és segédgondnokok legelőször a bodrog-keresztúri gyű­lésben neveztettek ki: ez bizonyos tény. De a kinevezés a jegyzőkönyv szerint „Salva H. C. addictorum com­membrorum singulorum I. comitatuum, L. R. Civitatum, ac praedeclaratorum oppidorum etlocorum, ciroaaliamingremio suideno­minationem, authoritate permanente" történt. Ezen záradék, s a vallásügy akkori viszonyai, sokat eny­hítenek a sine me de me címmel illetett eljáráson. c) A tiszántúli superintendentiában mindjárt életbe lépett a bodrog-keresztúri végzés. Zoványi Gryörgy folytonos levelezésben volt, főgondnok Patay Sá­muellel , s én a Zoványi számos levelei közül egyben sem találtam csak árnyékára is az ellenmondásnak. Midőn pe­dig 1750-ben Dobozi Mihály választatott főgondnokká: az ehez intézett levélben aggratulál Zoványi ezen végzőso­rokkal : „Kegyelmednek pedig tekintetes uram, Dobozi Mi­hály ur, Istentől és az ekklézsiától választatott főcurator uram, a mi szent vallásunknak felállítójától és igazgatójá­tól, kivánok, a vállaira tett tehernek elviselésére elegendő segítséget, e mellé tisztességet, és minden rendek előtt ked­vességet ; a belső szent rendekhez szeretet szerint való in­dulatokat , mindenekben az Isten dicsőségének szent pro­fessiónk szerint való oltalmazását s munkáját. Jó uram te­kintetes főcurator uramnak Zilah 1750. jan. 24. eddig is­meretlen obiigatus szolgája Zoványi György m. p., ref. su­perintendens." Gyűlések is folyvást tartattak 1736., 1737., 1738., 1743., 1744., 1749., 1750., 1751., 1752., 1753., 1754., 1755., 1756., 1757-dik évi jegyzőkönyveink szerint, praeseutibus;

Next

/
Oldalképek
Tartalom