Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-18 / 50. szám

Első évfolyam. 50. szám. Pest, december 18-lián 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Nyilt levél CLVI úrhoz. Ön egy röpiratot bocsátott a közönség eleibe ily cím alatt: „Geschichte der Generalsynoden beider evang. Conf. in Ungarn v. Jalire 1791." Tévedhetésnek mindnyájan ki vagyunk tétetve; s ön illő szerénységgel hivja fel az ligyértöket, hogy önt, ha talán tévedett, igazítsák útba, s pótolják ki azt, a mit talán elhagyott. Ily szerény nyilatkozat mellett, egyelőre szerénytelenségnek látszhatik e nyilt levél irása. Mert egyenesen azt következtetheti ön vagy más, hogy én — mert tollat, fogtam, — ügyértőnek tartom magamat. Legelőször is azért a szerénytelenséget kivánom elhárítani magamról, s egész őszinteséggel nyilvánítom, hogy űgyértő nem vagyok, s magamat ilyennek nem is tartom. De a mennyiben ez ügy gyei magam is foglalkoztam: ennek némely részleteit ismerem ; és csupán e positiv ismereteket bátorkodom önnel és a közönséggel közleni. Egykori hivatalos állásom, s jelen foglalkozásom is, módot szolgáltattak, hogy az ön által fölemlített Polgár Mihály- és Tóth Ferenc-féle munkákon kivül, átnézegethettem a tiszántúli ref. superintendentia úgynevezett primaevum protocollumát; átolvashattam az 1730-tól a legújabb időkig vezetett sok és nagy foliansokra nőtt jegyzőkönyveket; átolvashattam ezekben és az ezekhez tartozó okmányokban a bodrog-keresztúri congressus végzéseit; átolvashattam egész kiterjedésben minden okmányaival együtt a Sinai pert, s a Benedek és Péchy közötti vitályt, — melyeket ön a röpiratban tárgyal. Végre magáról a budai zsinatról is többek naplóját ismerem. Ezen, csak részletekre szorítkozó ismeretek nyomán, — mini ma non curans— a röpirat 15. és 16. lapján találtam oly állításra, mely az én nézetem szerint tévedés. On azt irja, hogy az urak sine me de me osztották fel a bodrog-keresztúri gyűlésben a superintendentiákat; sine me de me tettek fő- és segédgondnokokat; s hogy Zoványi György 1757- vagyis haláláig sohasem tartatott superintendentialis gyűlést, eképen akarván megakadályozni a bodrog-keresztúri végzéseknek a tiszántúli superintendentiában is érvényre emelkedését. En ez állításokra nézve ennyit mondhatok : a) A négy ref. superintendentiával 1731-ben közöltetett ama híres dolgozat: „Conceptus Rádaianus ad Kesolutiones in negotio religionis seu actis commissionis." Ebből 1732. márc. 7-kén készült s 1733. márc. 3-kán be is nyújtatot az uralkodó felséghez intézett alázatos esedezveny. Az 1732. máre. 7-kén kelt esedezvényfcen egyenkint elsoroltatik mindegyik superintendentia, s kijelöltetik, hogy mindegyik mely vármegyékre terjed ki. S midőn ezen felosztás „ad mit ti, conservari, et manuteneri" kéretik, egyszersmind azért is könyörögnek az esedezők, hogy a superintendensek ne legyenek helyhez kötve stb. Továbbá a superintendentiális jegyzőkönyv 16. lap 1733-dik évről, az akkori XIV tractusunk, s ebben minden ekklézsiánk névszerint be van jegyezve. Ezek nyomán azt következtetem, hogy a superintendentiáknak, s ezekben a tractusoknak uj felosztása, nem az 1734. nov. 5-kén tartott bodrog-keresztúri gyűlésen történt, a minthogy nincsen is e tárgyról csak egy betű is ezen gyűlés jegyzőkönyvében. A hitfelekezetnek együttműködő megbízottjai készítették a superintendentiák uj felosztását s területök kiterjedését; és aztán ezen hitfelekezeti intézkedésnek legkegyelmesb megengedtetését, megtartását s megtartatását kérték az uralkodó császártól. A különbség ezen positiv adatokbóli következtetés, és a CLVI ur állítása között jelen viszonyaink között nagyfontosságú, s az igazság kiderítése figyelmet érdemel. b) Hogy az úgynevezett superintendentialis fő- és segédgondnokok legelőször a bodrog-keresztúri gyűlésben neveztettek ki: ez bizonyos tény. De a kinevezés a jegyzőkönyv szerint „Salva H. C. addictorum commembrorum singulorum I. comitatuum, L. R. Civitatum, ac praedeclaratorum oppidorum etlocorum, ciroaaliamingremio suidenominationem, authoritate permanente" történt. Ezen záradék, s a vallásügy akkori viszonyai, sokat enyhítenek a sine me de me címmel illetett eljáráson. c) A tiszántúli superintendentiában mindjárt életbe lépett a bodrog-keresztúri végzés. Zoványi Gryörgy folytonos levelezésben volt, főgondnok Patay Sámuellel , s én a Zoványi számos levelei közül egyben sem találtam csak árnyékára is az ellenmondásnak. Midőn pedig 1750-ben Dobozi Mihály választatott főgondnokká: az ehez intézett levélben aggratulál Zoványi ezen végzősorokkal : „Kegyelmednek pedig tekintetes uram, Dobozi Mihály ur, Istentől és az ekklézsiától választatott főcurator uram, a mi szent vallásunknak felállítójától és igazgatójától, kivánok, a vállaira tett tehernek elviselésére elegendő segítséget, e mellé tisztességet, és minden rendek előtt kedvességet ; a belső szent rendekhez szeretet szerint való indulatokat , mindenekben az Isten dicsőségének szent professiónk szerint való oltalmazását s munkáját. Jó uram tekintetes főcurator uramnak Zilah 1750. jan. 24. eddig ismeretlen obiigatus szolgája Zoványi György m. p., ref. superintendens." Gyűlések is folyvást tartattak 1736., 1737., 1738., 1743., 1744., 1749., 1750., 1751., 1752., 1753., 1754., 1755., 1756., 1757-dik évi jegyzőkönyveink szerint, praeseutibus;