Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-11 / 49. szám

Kmetti István jelenti, hogy „Dongó" címii humo- , risticus képes naptára már sajtó alatt van, s kéri gyűjtőit, hogy az iveket (teletöltve!) f. év végéig hozzá (Félegyházára) be- j" küldeni sziveskedjenek. Szerkesztői mondanivaló. A szerkesztői hivatal kényes állását semmi sem teszi ki erősebb próbának mint, a vidéki levelezés. — A szerkesztő gyakran a levelező egyéniségét sem ismeri, legtöbbnyire pedig nem tndja a helyi körülményeket, az állapotokat, melyekre a tudósítás vonatkozik, minek következtében ebben csak azt látja, a mit a szavak világosan jelentenek, de azoknak közelebbi vonatkozásait, célzatait meg nem értheti. Igy történik aztán, bogy a szerkesztőnek minden ovakodása mellett is majd személyek, majd közérdekek megsértetvén, a szerkesztőség vádoltatik és a megsértett teljes joggal elégtételt követelvén, személyes polémia mezejére akarja vinni dolgát, a mi ismét programmunk nyilvános Ígéretével ellenkezik. Idővel e bajon nagy részt segítve lesz, mert érintke- j zéseink napról napra szaporodván, mind jobban jobban beláthatunk a legtávolabb köröknek is viszonyaiba, mi által mindinkább képesittetlink arra, hogy magunk megítélhessük, mi adható és mi nem. Azonban legközelebb is több tekintélyes aláírással ellátott gyűlési tudósítást vettünk a Király-hágón-túlról, melyet a 45-dik számban ki is adtunk, azóta pedig igen ingerült ellenmondás küldetett be hozzánk, mely ugy látszik, azon elvből indul ki, hogy ha tc vered az én zsidó mat, én verem a te zsidódat. Ez minden más körben tán megjárhatja, de a sz. egyház terén s midőn nagyérdemű férfiakról van a szó, azon elv alkalmazását épen nem találjuk helyén. A közbizalom választottja mindég számolhat legmélyebb tiszteletünkre és ha lapunkban tekintete habár tudtunk és akaratunk nélkül, legtávolabbról is megsértetett, keresztyéni kötelességünket teljesítjük, midőn ezennel nyilvánosan megkövetjük. De azt sehogy sem engedhetjük, hogy csupa visszatorlásból egy más, általunk szinte igen tisztelt nagyérdemű tagja az erdélyi egyháznak viszont sértessék, mert akkor tudva követnénk el még nagyobb hibát, mint a minőt félrevezetve egyszer követtünk el. Ha tehát az említett ellenmondást ki nem adjuk, ez eljárásunkban a beküldő, reméljük, annál szivesebben fog belenyugodni, miután az itt mondottakban eljárásunk okait előtte őszintén kitártuk és az érdekelt tisztelt egyéniségnek tehetségünk szerint igazságot szolgáltattunk. Vegyék gondolóra tisztelt levelezőink, hogy quot capita, tot sensus, s ha valaki a maga felének szempontjából nézi a közügyet, abban a másik félnek korántsem kell mindjárt személyes sértegetéseket látni; mert akkor minden vitatás lehetetlenné válnék. A béke Istene adjon mindnyájunknak az ő békéjének lelkét. Szerkesztő. Bihari Imre dolgozótársunk „Javallat a prot. theologiai intézetek gyakorlati oldalára vonatkozólag" című cikkére három rendbeli dolgozat érkezett be szerkesztőségünkhöz. — Örömmel vettük volna a megpendített fontos kérdés akár másoldalu felfogását, akár továbbfejtegetését, akár cáfolatát is. De ! a beküldött dolgozatokban, a szóban forgó cikk tartalmának lé,nyegét, célzatát nem láttuk kellőn felfogva, az előadásban pedig azon komoly határozottságot és tudományos higgadtságot nem ! találtuk, melyet ily szent ügy tárgyalása méltán követel; amiért is sajnálatunkra nyilvánosság elé egyiket sem tartottuk bocsáthatónak. Szerkesztő. ZW-J^JLJL-*; « Nyílt levél. — Tisztelt szerkesztő ur! Bizalommal és tisztelettel kérjük, méltóztassék az 1858. évi sept. 7-dik napján Noszvalyban tartott egyh. megyei gyűlésnek azon két pontját a Prot. Egyh. slsk. lapba fölvenni, mely két pont a tályai kerületi gyűlésen oly viszás érzelmet költöttnek iratik le a S.-pataki Füzetek 518- és 519-dik lapjain. Kérjük ezt, nehogy a dolog egyoldaluságu mellett, az olvasó közönség és egyház , Alsó-Borsod iránt tévvéleményben maradjon. 14. sz. Egyházmegyei tanácskozásunk folyama alatt több egyházi és iskolai életünket érdeklő önkormányzati kérdések között fölmerülvén az is, miszerint a s.-pataki iskolának autonomialis kormányzatába régóta gyökeredzett, s ennek életére jótékonyan hatott algondnoki hivatal nincs rendes munkaterén; hódoló tisztelettel keresi meg egyházmegyénk a főtiszt, e. kerületi kormányszéket , hogy miután a cs. kir. felsőbb rendeletek a segédgondnoki hivatalt föl nem függesztették : az egyházak közszavazata által elválasztott rendes algondnoka főiskolánknak szólíttassék föl a hivatalos működésre, s ha talán a tisztelt férfiú körülményei miatt hivatalos állását jelenben el nem foglalhatná, méltóztassék a főtiszt, e. kerület aként intézkedni, kogy a főiskolai algondnoki hivatal, az egyházak közszavazata által töltessék be. 15. sz. Ugyancsak a s.-pataki főiskola anyagi tekintetbeni emelésének, s kezdet ótai kegyeletes segélyezésének előmozdító eszközeid ismertetvén be, egyházmegyei székünk által, azon eddig gyakorlaton kivíili rendszabály, miszerint különnemű pénztárainknak, melyeknek részint a halhatatlan emlékezetű kegyes hagyományozok tőkéi, részint az évenkénti jóltevők buzgóságszülte fillérei szolgálnak alapul; ugy bevételei, mint kiadásai, a minden évben megtörtént számvevőszéki vizsgálat után, nyilvánosság elé bocsáttatnának. Alázatos tisztelettel megkeresi és fölkéri egyházmegyénk a főtiszt, e. kerületi kormányszéket, méltóztassék ugy intézkedni , hogy miként az e. kerületnek minden tőkepénzi összegeiről vezetett pontos számadás évenkénti körözés által nyilvánossá tétetik : ugy a s. pataki főiskola pénztárnokának évenkénti bevételei és kiadásai is köztudomásra juttassanak ; mely közlés által, erős meggyőződésünk szerint, csak a közbuzgalom és folytonos áldozatkészség fog eszközöltetni. Nem mulaszthatjuk el egyszersmind azon óhajtásunkat kifejezni, vajha a főiskola jövedelmének e mai korban sokszorosan megszaporodott szükségei könynyebb fedezhetésének érdekében, minden részletei a legszigorúbb takarékossággal kezeltessenek. Mire a gazdasági választmány egyházkeriiletileg utasítandó legyen. E két inditvány lett oka a S.-Pataki Füzetek szerinti bunkósbotos insurrectionak. Mihez hasonló fegyverzetet használni nincsen ugyan kedvünk s akaratunk. Csak arra kérjük, igen tiszt, szerkesztő urat, hogy azok ellen, kik a bel-missionakfustélylyal állanak elibe, következő adománkat s azt követő kérésünket is lapjába fölvenni kegyeskedjék. „Egy dajka a karján hordozott kedvenc fiúcskának darab kalácsot adott kezébe s mondá: lelkecském! aztán ne morzsálja ám el, hanem szépen, csinosan papáljon: vagy tegyünk el belőle egy keveset. A gyermek pedig a szép szóért, azzal a kezecskével, a melyikben nem volt kalács, ugyancsak megpofozá dajkáját és hajába kapott annak." Mindezek eképen megtörténvén, a tályai szólók között találkozott azon urat, kiAlsó-Borsódnak ugy takarékosságra, mint áz algondnoki hivatal betöltésére vonatkozó indítványt igazolhat-1 annak találta, — kérjük és követeljük, magyarázza meg ezen igazolhatlan ságnak értelmét. Mely kivánatunkmellett a sz. Pál apostol által előnkbe irt hosszútűrő és semmi g onoszt nem gondoló szeretet szózatával figyelmeztetjük szóló urat, hogyha még oly önálló is , milyennek Tályán magát nyilvánítá, ne vágja fejszével azt a galyat, a melyen áll. a. Borsod. Segédszerkesztők: Dr. Székács J. és Török P. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballaíd Mór.