Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-11 / 49. szám

49. szám Peat, december 11-kén 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egés: évre 6 fr. 30 lcr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, eg^sz évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnúl; helyben % kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Egyházi tapasztalatok. I. E cikk célja nem uj titkok felfedése, hanem ama régi sebek felmutatása, amelyeknek orvoslását lelkem az Istentől buzgón kéri és ö utána hitfeleitől epedve várja. Engedjétek tehát kissé kitakarnom azokat és ha tán kevésbé gyakorlott kezem nehézkes érintése alatt, a fájó rész akaratomon kivül is érzékenyebben fogna sajogni — jószándékomért kérem — megbocsássatok. Tégedet vonlak elsőben is félre szerény függöny, tégedet nyitlak fel nyikorgó ajtócska a könyves szekrényen : mert ott bent polcaidon láttam cn lelki ínségünk legsajnosabb nyomát és emlékszem még a kelet idejére, mely óta e bajjal közösen küszködünk. — Auctiokat tartottak a főiskolákban. Tönkre jutott lelkésznők sírva rakták zsákba és ugy küldték oda, a visszatérő ünnepköyet vagy expressus által, elhunyt férjük szegény örökségét, a sok szép — jobbára hófehér pergamenbe kötött könyvet, *) az utolsót melynek jövedelmében oly keservesen csalatkoztak. Felment árverelésökre a szegény kis deák, pár forinttal a legációból, csak kezdő ismerettel az irodalomról és megvett — ha kapott — tűrhető áron egy Sehottot, Leutdent, Zsidó textust, Buxdorfot, Schreweliust s más lexicont vagy manualist; felment a rektoriára készülő nagyobb diák is és mint szokás volt mondani: „ad terrorem populi," megvett néhány garasért foliántokból egy jó csomó úgynevezett kutyabőrös kövér kötetet, e mellett, remélt szükségére is vett néhány szószéki használatú könyvet és bibliát. Ezekből és egy két iskolai compendiumból állott az a supellex libraria, melylyel a szegény leendő lelkész egykor elhagyá iskoláit. Később ama nagy commentáriusok s más régi theologiai müvek szerzése is gyérült, talán mert a foliántok is fogytak , vagy mivel az érdeklettek tapasztalták , hogy a könyves polcok ez örökös ülnökeire keveset ad már, a rajok ismert nép. Lettek tehát az eszközök, melyekkel az uj lelkész kiálla művelni az Urnák szőlőjét: a biblia, néhány predikációs és imakönyv **) az iskolai manualisok, együtt *) Akadémiáról került drága tudós munkák voltak azok : azonban utolsó szolgálatjok abbau állott, hogy a d^Lk compilált vagy épen csenderített belőlök — a tanára által kihagyott tárgyról egy-egy theologica dissertatiót, mely után feltétettek ismét szépen örök pihenés végett a polcra, vagy takart végre a szatócs irgalmatlanul széttépett leveleikbe gyönbért s borsot. De ti, dicső Béza, Bullinger, Calvin, Coccejus, Dallaeus, Maresius, Piktét, Pufendorf, Turretinus, Vitringa és a kik még erre jutátok: azért nem haltok meg! K. A. **) Igen óhajtandó, sőt mulaszthatlan volna, hogy ezeket is egy Baló, Dobos, Révész, vagy más t. atyánkfia , ki rá hivatva az emelkedő magyar irodalom könnyebb szerrel vagy esetlegesen megszerezhetett s leginkább szépirodalmi termékeivel. De hát azóta váljon mennyire szaporodtak feleinknél e szellemi műszerek? Kevésre, —elszomorítólag kevésre. Szereztünk egyszer másszor a mit szegénységünk miatt szerezhettünk: de Isten látja, nem kárhoztatólag, hanem lelki ínségünk fájdalmas érzetével mondom — hogy e könyvszegénységböl alig üdült fel mind e napig lelkészi testületünk egy hatod része, sőt hogy olyan, kinek — egy protestáns lelkész magasb értelemben vett szükségletére öntudatos céllal összeállított komplet thekája volna, nie gyeszerte alig van egy avagy kettő. Ivi körültekintvén ékesen felszerelt könyves házában és hozzá hasouló szerencsés szomszédai közt, ott a boldog alvidéken, állításomat túlzottnak hiszi: ne feledje honnan iratnak e sorok és tekintsen körül a távol láthatáron keletre, északra, nyugot ra és cu • re, s bírálja meg ismét előbbi véleményét. És e szegénységnek gyászos eredményeit ki birná felmérni?! Ismertük vala iskoláinkban a sok szép ész ifjú lángzatát, —. a sok jeles fiút: hol vannak ők érett koruk méltán remélt gyümölcsivei ? mikké törpültek — s hányra olvadtak le az életben. Oh, bizony „nemcsak kenyérrel él az ember!" De mit mondott hason észrevételinkre sok szegény paptársunk, kinek testi táplálékára sem jutott elég, kinek szavát — ha láttuk őt — lehetlen volt fájdalmas méltánylat nélkül hallanunk? „Miért nekem az a holt capitalis, mely sem nem jövedelmez, sem többé pénzre vissza nem cserélhető? Özvegyemtől senki sem veszi meg. Bár-testökre tudnék árváimnak hagyni, de még mindennapi kenyerem is kevés. Ha tudom, hogy mit és miért hiszek: elég — és erre már nekem nem'szükséges több könyv. Ily meggyőződéssel irt aztán, vagy tanult, — mikor anyagi dolgai engedték a következő vasárnapra — gyakran még attól is félve, hogy tán meg sem értik — naponta pedig imádkozott, ha volt ki előtt —és türelemmel eltekintvén lelki testi szegénysége felett: megadta magát, a ráborult homálynak. Tudósoknak nevezett bennünket hajdan a világ: de lehetünk-e azok, ha az ismeret forrásival, könyvekkel sem birunk, sőt azokat még csak közelből sem kölcsönözhetjük ? | Csak a hittani főbb irányok legújabb fejlődését, —• csak az ! egyháztörténelem jközeJebbj lapjait honnan ismerhetnök ? 1 A keresztyén vilá^ányagi^kiRdSniei közül kibontakozott van, a kritika rostefrfáWr'osszerakva kellőleg megriszálná és —• kivált ifjú társaink utasítására felmutatná , hogy melyik közöttük a megszerzésre méltó: mert van ugyan közöttük sok jó és kenetteljes, de yan több divatos és felületes ós van ismét sok fül becsengő cifra ós érthgtó'tUtt, melyeknek balsorsa : az együgyű népet egyetlen is megfosztani az Istenhez közeledésnek. K. Av: