Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-04 / 48. szám

rizálok, és alapom nincs; pár szóban megkísértem ezt a , közöttünk alakuló félben levő sectát felmutatni . . . Sárladányban (Fehérmegye), Nagy-Vázsonb a n (Veszprém), Köveskálon (Zala) bizonyosan tudom, hogy vannak. — Egymással folytonos levelezésben állanak. ; Templomba nem mennek, hanem a helyett honn bibliát olvasnak, mit ők bámulandó mechanismusi ügyességgel ! betanulnak, kivált a nevezetesebb helyeket. — A meglevő egyházakból nem házasodoak, sem oda leányaikat férjhez nem adják. FélÖ, hogy Owen ur eszméje uralkodik köztök. Különben munkások, és vértanúi bátorsággal birnak. Volt eset rá, hogy az arcul csapott ezért nem állt boszút, hanem oda tartotta a másik felét is arcának e szavakkal: „Ha valaki téged arcul csap bal felöl; tartsad oda jobb feledet is." Ha szenvedniök kell, azt mondják: „Krisztus is szenvedett, sőt annyira megy rajoskodásuk, hogy a helyzetökön javitni akaró em- , berbarát ez irántai segélyét visszautasították. Különben félő, nehogy ezt ellenszenvből tették A ki hozzájok áll, azt hosszadalmasan tanítják a szentírásra; ha az ember hozzájuk megy, rögtön arról beszélnek. No ez természetes. j Különben türelmesek, mint ezt a sárladányi eset bizo- j Byitja. Ott ugyanis egy kovácsmester nejével és az idö- ! sebbik leányával rég e hitet vallotta titkon, a nélkül, hogy a kisebbik leány ezt tudta volna, — ezt arra sohasem kény- í szeríték. Hanem később ez a leány férjhez ment, de hamar meghalt a testvér elment ugyan abba a városba, hol a halott feküdt, de a házhoz nem ment, hanem egy szomszéd háznál siratta meghalt testvérét oly formán, hogy el- j kárhozik. Mondják, hogy a temetőre se kisérte ki. De hogy mi véleményt táplálnak ezek, legvilágosabban kitűnik abból a levélből, mit alább közlök, s mely Köveskálról Íratott ezekhez Sárladányba. Megjegyzendő, hogy én a levelet ugy közlöm, mint . írva van; tehát teljesteli orthographiai hibával Ugy ! látszik, valami kézműves .... De ím lássuk: „Szala Megyében Köves Kálón augusztusnak 17-kén. „Dicsértessék az magosságban lakozó Mennyei szentséges Isten ö szent Fiával egyben minden ő szentcitöl kik 0 előtte udvarolnak az ő kegyes színe előtt velünk egygyetembe Ammen. „Áldott légyen a szent Isten a mi Urunk Jézus Krisztusnak attya, ki az ő nagy fiával együtt Ez uj életre amaz É11Ö reménységre az ö halálából való feltámadásának általa, hogy mi is híven töltsük be az ő szentséges akaratját, melyért az ő Drága Életét nem kíméllette érettünk lefizetni, és magát amaz keserves hallálra adni csak, hogy mi örökösi lehessünk az Ő drága dicsőséges hajlékának a melyet készített az ö kedves Gyermekeinek kik ő érette gyaláztatunk Hogy mi az ö kedves akarattyát bétöltyiik, mert ugyanis azt kiáltyák az itéllő szavaikban Feszítsd Föl Feszítsd Föl de mi csak Ítéltessünk mi ez földön mind a mi kegyes Királyunk melyet amaz Elfáradhatatlan bölcs Próféták jüvendöltek a mi urunkról, hogy köll a Krisztusnak sokat szenvedni és ugy bémenni az ő dicsösségébe de o mely nagy ez minékünk mellyel az mi pásztorunk vigasztal az ö kegyes szavában János Evángyelistának 14 dik részének 15, 19 verseiben Oh szerelmes atyafiak H . . János és Katalina és H . . Reczi az én szivemnek hozzátok való nagy szerelmével örülök rajtatok lélekben . . . . a ti csekélyebb atyátok fia az úrban II . . Lajos köszöntlek és ama szeretet szent csókkal csókollak lélekben kedves nénéim köszöntlek a Jézus Krisztusnak hozzánk való nagyszeretetével ....... Kádi és Reczi én karollak lelki karjaimmal. Én már ugyan lélekben igen Fájlallak titeket, hogy ily sokára nem kaphattam a ti szeretett Lelki ajándékaitokból Hozzánk küldendő Leveleiteket, mely a mi Lölkünknek nagy erő és öröm volna Talán igen betegek voltatok test szerint mi már légyen hála az Nagy Istenünknek megvagyunk Köveskálon mi mindnyájunk és nagyörömttnk van egymásban Mert az Krisztus urunknak serege szaporodott meg kettővel Köves Kálón egyik Juniusnak 28kán az másik született augusztusnak 9kén. F .. Péter és Sz . . György Csak ez ugyan Augusztusnak lOkén az Sümegi születésű M . . Liza is béplántáltatottak az Krisztus aklában. Vegyétek édes atyámfiai ez Levelet szeretettel, ugy mint a ki irtam H. Lajoí-", ki por és hamu vagyok Köszöntetnek az atyámfiai H. János és az F .... . atyafi és az Sz. György atyafiak szent csókkal az Krisztusban H . . Jánost és titeket is kedves nénék, és az Gy. Lidi nénénk is és az birkásné Néni és az édes anyám is az T. Juliánná és minden nénék János atyámfia a Krisztusban hozzád való nagy szerelmökkel és Titeket Kádi és Reczi ama szent csókkal tsak ne felejtkezzetek el mi rólunk mint kisded gyenge atyátok fiairól, hogy írjatok minékünk a mi urunk Jézus Krisztusban mint bőv gyümölcsös élőfák az ő dicsőséges eljövetelére. Megbocsássatok nékem is, hogy ha valahol hibáztam Ámen." Eddig a levél. Mint látszik, Pál apostoli stílussal íratott. Positiv tartalma ugyan nincs, de azért mégis derít egy kis fényt a dologra. Most hallgatok e tárgyról, jövőre mindezekről, mind a Nazarenusokról bővebben. SzekeresMihály, h. h. n. t. Statistíkai adatok egyes egyházak anyagi állásáról. (Folytatás.) A mi tehát az egyházat általában illeti, ennek sem szántóföldből, sem kaszálóból, sem közlegelőből a birtokos lakosság egy talpalatnyit sem ád. — A mi az egyházi személyeket, t. i. a helv. hitvallásuakat illeti, ezeknek sem ád kaszálót semmit, hanem szántóföldet ád, 8 egyházi személynek összesen 92 köblös földet valami 20 év óta, de ezt is ugy, hogy felét ugyan mindegyik egyházi személy földilletékének, a határnak már fentebb említett jobb részén,— másik felét pedig ama roszabb részén adja ki, hol a föld becse harmadrésznyi sincs. A közelebbi napokban pedig a közakarat oda nyilvánult, hogy ime jobb részt is ama roszabb helyen kellene kiadni. A mi pedig a közlegelőt vagy legeltetöi jogot illeti, minek az egyházi személyek, emlékezetet haladó idő óta szabad és korlátlan gyakorlatában voltak, miután az ujabb időkben a marha, de kivált a juhtartás megszaporodván, a közlegelö mind a birtokosok, mind a birtoktalanok részéről túlterhelve, — illetőleg bitangolva volt, — erre nézve a birtokos lakosság gazdasági közgyűlésében mulaszthatatlannak látta a legeltetési jog meghatározását és szabályozását ; minek következtében a birtoktalanok, kik egy szá-1 zad óta bizonyos földbér (terragium) lefizetése mellett, a legeltetési jognak szabad gyakorlatában voltak: most a közlegelőből egészen kirekesztettek. Ez alkalolmmal azegyházi személyek is, — bár conventionalis földjük volt, ugy nézetvén, mint birtoktalanok, rájok nézve néhány jobbérzelmüeknek a nagy többség ellenében vitt keserű vitája után az a határozat keletkezett, hogy 2—3 marha legeltetési jog adatik ugyan nekik, — de csak ideiglenesen, — egy évre, — csak kegyből — és a legelőnek csak kopárabb részén, — ha pedig valamelyik egyházi személynek netalán nem volna legelő barma — a mint hogy egynek nem is volt — annak legeltetési jogát eladni nem szabad. — Igy akarták tudniillik a közgyülésban szavazó jobb gazdák , az egyházi személyeken hűteni azon való neheztelésöket, hogy többé a közlegelőt túlságos mennyiségben tartott barmaikkal és juhaikkal a szegényebbek rovására nem bitangolhatják. A helybeli gazdasági közgyűlésnek ezen határozata ellen az egyházi személyek folyamodványt nyújtanak be elébb az egyházvidéki consistoriumhoz, annak véleményének megtudása végett, majd ettől kedvező véleményt nyerve, azzal támogatva egy másikat a cs. k. Karcag-járási kapitányi hivatalhoz, minek az az eredménye