Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-12-04 / 48. szám
lön , hogy a belső személyek conventionalis földje ugy tekintetvén, mint redemtioualis föld, a legeltetési jogilleték is , aboz mért arányban rendeltetett nekiek megadatni — még pedig eladhatási joggal is. Egyébiránt — fájdalom ! — e föld és legeltetési jog — adásbeli szűkkeblűség nem csupán a kúuhegyesi egyházat és nem csupán a pórtömeget terheli. A Nagy-Kunságon egyházunknak legértelmesebb és legtekintélyesebb világi tagjai, egyházvidéki ülnökei is abban a hitben élnek, hogy az 1836-diki országgyűlés által e tárgyban hozott és — legalább a legelői illetőségre nézve egyházkerületünknek világi ur-ülnökei és elnöke által is érvényeseknek ismert végzések és határozatok a jász-kúnsági községekre nézve semmi kötelező erővel nem birnak, minélfogva az itt létező egyházak vagy egyházi személyek semminemű földbirtokot vagy legeltetöi jogot nem követelhetnek : sőt a már használatukban lévőktől is, ba és mikor a községnek tetszik szabadon megfosztathatnak; a minthogy egy nagykunsági különben fényes helv. hitv. egyház, az ezelőtt néhány évvel történt tagosítás alkalmával nemcsak nem szaporítá az egyházi személyek conventionalis földjét: de még a mi birtokukban, azaz használatukban volt, azt is elvcvé tőlük, — min való boszuságában egyik belső személyök hivataláról le is mondott, kétségkívül ama polydorusi szavak jutván eszébe: „Heu füge crudeles terras, ftige littus avarum!" Csupán a két lelkésznél hagyta meg conventionalis földjöket azzal a záradékkal, hogy ezt csupán az ö .személyöknek adják , nem a hivatalnak. —• Azonban bizonyos számú marhák legeltetésérei jogot ezeknek is nem a város határán, hanem egy szomszéd bérlett pusztán engcdének. Az eddig említett pénz- és gabona-féle egyházi adó vagy jövedelem nemei rendszeresek és állandók, melyek egyenesen az egyház pénz- és mag-tárába folynak : de vannak ezeken kivül az illetőktől egyes esetekben az egyházi személyeknek, úgymint lelkészeknek, kántornak, első fitanítóknak, leánytanítóknak és a harangozóknak adatni szokattak. Nevezetesen a lelkészeknek kereszteiési beírásért 12 pkr.; házasok egybeadásakor vőlegénytől 1 frt. 12 pkr., menyasszonytól 12 pkr.; halott elpredikálásáért 1 frt. 12 pkr.; anyakönyvi kiiratokért 24 pkr. Születik pedig évenkint körülbelöl 250, házasodik GO pár, meghalálozik 180, kiknek harmada, azaz GO prédikációval temettetik. Kettő lévén a lelkész, e stoláris jövedelem is kétfelé oszlik. Kivévén pedig olykor a halott elpredikálást, a többi papi functiokért felettébb ritkán adatik több a rendes tartozásnál. — A kántor kap énekszós halottért 10 pkrt, ugyanakkor a kántornak énekelni segítő 10—12 iskolás gyermekek Összesen 8 krt. — Predikációs halottól mind ezek, mind amazok kétannyit kapnak. — Az ugy mondott oratiók és kettős prédikációk apródonkint kimentek a szokásból: azok helyett pedig az énekszós halottakra nézve a kántor általi verses búcsúztatás jött divatba, melyért ő szabad alku szerint vehet, a mit akar,— rendesen 1 pfrtot szokott venni. — A halottaknak csupán énekszóval és papi könyörgéssel való eitakaríttatása pedig még ez ideig nálunk nincs szokásban. Iskolába járó gyermekeiktől űzetnek a szülők, a figyerinekektői ugyan, mindnyájan az első tanítónak vagy rektornak fejenkint l véka búzát és 20 pkrt.; a leánygyermekektől azok tanítóinak l /< i véka búzát, y2 véka árpát és 20 pkrt. A leányok adnak még ugy mondott canikularis csirkét is, melynek váltsága ez idő szerint 10—12 pkr. — Vannak pedig íitanoncok kerek számmal rendszerint mintegy 300-an, leánykák valamivel kevesebben. — Ha már azt vesszük fel, hogy a mely helységben vagy községben a gyermekek 6 évig kötelesek iskolába járni, ott az iskolába járók szán a legalább is tartozik tenni a lelkek számának Vs részét, ennélfogva egy 7000 lélekből álló gyülekezetben a mindkét nemen lévő iskolás gyermekek száma mintegy 875 tartoznék lenni; látni való, hogy az iskolaképeseknek majd egyharmadrésze elmarad. — Ennek oka nem ott rejlik, mintha a városon lakók nem adnák fel 6 éves gyermekeiket iskolába, mert a tavaszonként feladatni szokottak száma mindkét nemből 70—80-ra megy: hanem részszerint ott, hogy a szegényebb sorsú szülök kénytelenek családostul a távol tanyákon lakni, melyeken élelmöket, kivált a közelebbi időkben dohánytermesztésből nyerik: részszerint ott, hogy a városon lakó szegények is nem birván gyermekeiket táplálni és ruházni, korán kiveszik őket az iskolákból, vagy magok mellé vévén őket segítségül, vagy másnak adván szolgálatba. Es ez olyan baj, melyen az elöljárók erélyessége sem könnyen segíthet. Nem igen lehetséges itt tanyai iskolát állítani, mert a tanyák igen 3zélylyel vannak szórva: s ha még a városban lévő tanítók sem igen kapnak tisztességes fizetést, hát a tanyai tanítókat ki és miből űzesse. A vasárnapi vagy ismétlő iskolákra nézve is az a baj , bogy se hely nincs hozzá, se tanító, mert az ily csupán szellemidolgokra nem igen szeretünk áldozni.Egyéb-i iránt azoknak, kik a tanítás gyenge lábon való állása miatt sohajtoznak, szolgáljon némi vigasztalásul, hogy bár a célszerű tanítás és jó nevelés igen üdvös és szükséges dolog ; de csakugyan attól sem lehet várni mindent, az sem változtatja meg a természetet. Láttam már én tanult: de a mellett igen rosz erkölcsű embereket, kik ha elméjöket a tanulás által ki nem raffinirozták volna, sokkal kevesebb kárt tettek volna az emberi nemnek ! Láttam jámbor szüléknek elvetemedett gyermekeiket! Láttam viszont iskolázatlan : de a mellett jóérzelmű, istenfélő, böcsületes napszámosokat, földmívelőket, iparosokat! Láttam hollónak galamb fiát. Azért hát ne emeljünk bálványt a nevelésből és ne akarjuk magunkat Istenekké tenni, mert bizony megszégyenülünk és a hatalmas természet sokszor meghiúsítja a gyarló embernek legszentebb törekvéseit is. — De térjünk vissza tárgyunkra e kitérésből. — A harangozok, kik hárman vannak, kapnak halotti harangozásért az illetőktől, ahozképest, a mint 1, 2, 3 vagy 4 haranggal harangoznak, 4, 12, 30 vagy 40 pkrt., mely dij közöttök egyformán ; osztatik fel; mikor 4-el harangoznak , l /4 a segédnek adatik. Szoktak pedig harangozni az énekszósnak rendszerint a temetés napján egy kis haranggal három ízben, u. m. ' hiradóra, a mi csendítésnek neveztetik, reggeli istenitisztelet után, ezután a halottas házhoz lemenőre vagy gyülekezőre délelőtti 10 vagy délutáni 3 órakor, végre a temetőbe kikisérőre. — A predikációs halottnak nagyobb és több haranggal harangoznak a már említett háromszori barangozáson kivül a temetést megelőző napon délbe, és a temetés napján a templomba gyülekezésre. Mostanában szokásba jött néha az énekszós halottnak is több haranggal és délben is barangoztatni. Teljesítenek még az egyház hívei némi szekeres és kézi munkás szolgálatokat Í3, mint pl. 17 öl fa hazahozását a mintegy 1V2 mföldnyirelévő tiszapartról T.-Abádról; az iskolák fűtésére megkívántató szalmahozás; azon kivül mikor a szükség kivánja, az egyházépületek körül kívántató szekeres és kézi napszámokat. — Végre mikor valamely tetemes költséggel járó kiadás kívántatik, pl. paplaképítés stb., az a jövedelemhez képest kivetett egyházi adó által fedeztetik. Lássuk már az egyházi épületeket cs az egyház szolgálatában álló személyzetet. Az egyházi épületek között mind rangjára, mind nagyszerű voltára nézve méltán első helyet foglal templomunk, melyhez hasonló sem a Nagy-Kúuságou, sem a környékben nemcsak a reformátusok: de a katholikusok templomai között is nem létez. Ennek építése kezdődött 1828-dik évben valami nem nagyhirü Heves városabelMtömives Grizner által. Alapköve letétetett 1830. őszén. De a közbejött mostoha évek miatt több ízben félbeszakadván az építés csak 1848-dik évben végeztetett be, a már előttünk hitelét vesztett és az építéstől elmozdíttatott Grizner helyébe választott egri jeles kömívesmester Streimelvöger által. — Alakja ezen templomnak egyszerű hoszszukás, homlokzata vagy eleje keletre, félkörű hátulja nyugotra lévén. Szélessége 12, hossza 30, fala magassága 10 öl. Világosságot 3 öl magasságú 14 roppant ablakon s ezek fe-48. «z.
