Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

PROTESTÁNS YHÁZI s ISKOLAI L SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helybeli, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. II1RDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. A bel-missio alkalmazva hazai prot. egyházunk viszonyaira. sebb ifju lelkészek — vagy, mivel ezeknek munkássága egyes gyülekezethez lekötve van — épen a segédlelkészek közül kinevezni. Lehetőleg mérsékelt kész fizetést kellene számukra szabni, hogy így máianyagi tekintetben is apostoli színezete lenne e mis-A vándor prédikálás ok az elszórva, lel- siónak. Gyönyörű, valóban apostoli munkatér vol-II. kipásztor s gyülekezeti közösség nélkül élő diasporákban föltétlenül szükségesek. Mert jól rendezett, hivatásának teljes tudatával biró egyház közönyösen nem nézheti, hogy egy is az ő tagjai közül elvesszék. Luk. 15, 4—7. Ha üdvözítőnk ezen kijelentése szerint: „más juhaim is vannak nekem, melyek nem ez akolból vaiók, azokat is elő kell hoznom, és az én szómat hallgatják" (Ján. 10, 16), — azon más juhokat is folkeresé s az üdvesség aklába vezérlé: váljon nem kötelessége-e egyházunknak saját aklába tartozó, de a gyülekezeti közösség határain kivül elszóródva, és így pásztorlat nélkül élo juhait fölkeresni, hogy azok is az ő szavát hallgassák?! A pusztákon *), vagy más vallásfelekezetü távolabbi városokban s helységekben lakó, valamint a nyári évszakot többnyire városon és helységen kivül töltő (p. o. vasutaknál, vizszabályozásnál, kőszén- vagy kőbányáknál, urasági szérűkön stb. sokszor százanként dolgozó) napszámos hitsortíosainkat, kik sokszor physikai okoknál fogva kénytelenek nélkülözni a vallásnak a közistenitiszteletben ajánlkozó áldásait, mindenesetre föl kellene keresnünk , hogy azoknak is prédikáltathatnék az evangyéliom s azok közt is terjedhetne Istennek országa. S ennek kivitele nem oly nehéz, mint egyelőre látszik. Minden egyházkerületben ily célból a szükséghez képest lehetne 2—4 vándorprédikáló egyént a magukat érdemesített s hitbuzgóságukról ismerete*) A pusztai vagy tanyai iskolák felállítása által is már egy igen jelentékeny lépés tétetett a bel-missio ügyében. Kívánatos volna, hogy az ily iskolai helyek a pusztai környezet Istentiszteleti helyeül is szolgálnának, —- s épen azért a tanyai iskolákba tanítókul egyenesen segédlelkészeket óhajtanék alkalmaztatni, hogy így egyházunk a tanyai népnek vallásos szükségeiről is a legkönnyebb módon gondos hatnék. F. na ez, melyen a nemes tűrésnek, Krisztus egyháza melletti küzdelemnek, önfeláldózó készségnek mintegy az apostoli korból visszavarázsolt dicső példáival találkoznánk! Oly életiskola, oly seminarium lenne ez, mely egyházunknak idővel a legnagyobb tettekre hívatott lelkipásztorokat szolgáltatná! S a mennyire ismerem az ifjúi tiszta vér kerengését, az ifjúi kedélynek szépre, jóra s nemesre kész gyulékonyságát s a lelkesültség tetteire felemelkedni kész fogékonyságát, teljesen hiszem, hogy ily ifju Timotheusokban és Titusokban egyházunk fogyatkozást nem látna; sőt nemes vetélkedéssel ajánlanák fel magukat ifjaink erősebb lelkületű s akaratú jobbjai e tövises, de dicső pályára. Es hogy mily hatalmas csatornája lenne ez a vándorprédikálgatás az igaz keresztyénség terjesztésének, a hitbuzgalom ébresztésének épen azon osztályban, hol a szivekben szent vallásunk világító napjának csak szürkületes homálya borong, — alig szükség mondanom. —- E foglalkozást igen könnyen lehetne ugy rendezni, hogy az más egyházfelekezetek jogkörét legkisebbé sem érintené, sőt azoknak féltékenységre sem szolgáltatnának okot; mert hiszen az ily küldetésnek célja nem valamely proselyten-macherei, hanem az egyházunk aklához tartozó, de pásztor nélkül széledezve élő juhoknak nemcsak jogos, de egyszersmind köteles legeltetése, és így a belső egyház terjesztése. — Az ily vándortanítók szoros és nyilt utasítással lennének ellátandók; mindenik számára ki kellene a vidéket, sőt annak egyes pontjait is jelölni, ugy hogy azok vidéköket évenkint legalább egyszer bejárni köteleztetnének, mindenütt prédikálva az igét, gyógyítva, tisztítva, nemesítve a lelkeket, oktatva, buzdítva nagyokat és kicsinyeket, és hj^a. ugy kivánná, egy telepen huzamos Afetdhatva. Mindig a superintendensnek