Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

Ugy hisszük, egyiket sem kell tennünk. De hogy jól megítélhessük a jelen mozgások indokát, s vallási horderejét, meg kell tekintenünk röviden az egyesült államok vallási állapotát. II. Az újvilági nagyszerű köztársaság, melyet a zarándok atyák (pilgrim fathers) alkottak, azon sajátságos előjoggal bir , hogy sok különböző oldalról s szempontokból tekintve különféle irányú, majd irigykedő, majd jóakarata csodálatot gerjeszt azokban, kik közelről szemlélik, és tanulmányozzák. A fönt irt munka ennek legszembeszökőbb bizonysága. Rey prot. ember, Svájcból egy szabad egyh. felekezet tagja, s így számtalan oka és egész hajlama van arra, hogy eszményét találja valósulva Amerikában, hol mint az ő honában foederativ Respublica, az államtól teljesen független egyházak léteznek, s hol mint nálok is a protestantismus a túlnyomó, s évenként ezeren fogadják el a prot. hitelveket a kiköltözöttek közül, kin katholikusoknak születtek. Gracerie ellenben Belgiumból való katholikus ember, ki nemcsak hogy előlegesen semmi elfogult bámulásra nem hajlandó Amerika vallási intézkedései irányában, hanem inkább azért is, hogy kijavítsa az e tekintetben elterjedve lévő fogalmakat, s lejebb szállítsa azon bámulást, s ugy szólván félelmességet, melyet Amerika óriási elölépései az agg Európa némely népeinél okoznak. — Lehet, hogy egyik emberünknek sincs egészen igazsága. Az első bámulatában nagyon is elfogult; nem tárgyalja péld. elég szabatosan — legalább nézetem szerint a rabszolgaság kérdését, mi legalább tőle nyiltabb, teljesebb, s ugy szólván szenvedélyesebb, — mert a szenvedély ez ügyben tisztesség, becsületesség — lefestését vártuk volna ennek a szörnyű veszélynek, s azon gyászos halogatásnak , mely által a szövetségi kormány e dolgot nemcsak fenállani, hanem terjedni, s erősödni hagyja. Más részről Gracerie nem ád eléggé igazságot az amerikaiaknak, midőn azt jósolja, hogy igen közel jövőben a vallási szabadság erős megszorítása és bizonyos vallási üldözés fog létesülni a katholikusok ellenébeu a know-nothing párt által, mely mint ő mondja, okvetlenül hatalomra fog jutni. Nem tudjuk, hogy azon politikai vélemény, mely a knownothingizmus különc nevezettel jeleltetik, és a kiköltözők befolyásától való félelmet jelenti, valóban bir-e nagy jövővel? nem tudjuk, váljon győzelme esetére megkisértené-e ezen párttöredék a katholikusok vallási szabadságának megszorítását: de biztosak vagyunk, hogy ha megkísér tendi, sem fogja célját érni, és hogy az amerikai protestánsok roppant tömege, mint egy ember fogna fölkelni a vallási szabadság nagy elvének megvédelmezésére. Az igaz, hogy itt a valódi szabadságról van szó, mely abban áll, hogy kiki azt hihesse, a mit akar (vagy inkább, a mit hihet) és nyilván vallást tehessen arról, a mit hisz; nem azon szabadságról, mely az Ultramontánok szerint a hiedelem nyílt kimondásában és közlésében, mint a mások hiedelme kimondásának és közlésének megakadályozásában áll. Ezen szellemi kényuraság hiában neveztetik némelyektől szabadságnak, nem fog az soha meghonosodni az egyesült államok terén; a valódi szellemi szabadság legkisebb veszélynek sem néz elébe. De mindkét szerző, rendkívüli vélemény-különbségök és nézpontjuk roppant ellentétessége mellett is megegyez abban, hogy az egyik ugyan valódi és benső örömmel, a másik pedig a visszatetszés némi árnyéklatával őszintén csudálják nagy dolgokat, melyeket a protestantismus Amerikában végbe VÍSZ. Főtény, melyet mindkettő kiemel, természetesen az egyház és állam teljes elkülönöztetésök. Ez arra szorítkozik egyedül, hogy a rendet föntartsa, szabályozza általános törvény által az egyházak birtok viszonyait; mely birtokok a birtokló község által választott világi megbizottságok által tartoznak kezeltetni, köteleztetvén ezek évenként számot adni és időnként újra választatni. Egyébiránt az állam teljes függetlenségben bagyja mozogni az egyházakat, és általában minden község önmagát tartja fön, önkénytcs adakozásokból ; így teljesíti szükségeit, építi templomát, választja és fizeti lelkészét, kormányozza magát, a hogy tudja. Eme teljes elkülönzési rendszer jó-e aztán? oly kérdés, melynek megfejtését itt nem taglalhatjuk ; annyi bizonyos, hogy Amerikában nagy dolgokat eszközölt és azon több mint 100 milliónyi frank, mely évenként önkéntes ajándékul az amerikaiak erszényéből akebelbeli prot. egyházak szükségeire kifolyni szokott, ékesszóló bizonyságot tesz e rendszer mellett; a honnan azonban nem következik, hogy az, a mi Amerikában jó, az volna Európában is , és hogy a fenálló rendszert meg kellene dönteni csak azért, hogy utánozzuk, vagy átvegyük amazt, melyet az Óceánon túl lakó, hozzánk semmiben nem hasonlatos nép létesített. Az önkénytességi rendszer (elkülönzöttség, önfentartás) Amerikában is von maga után némi kellemetlenségeket. Felhozzák például, hogy ez okozza az egyháznak sok felekezetekre szakadását; mely vád nem igen alapos. — Az igaz, hogy az egyesült államokban számos kisebb felekezetek vannak, de azok nagy részt jelentéktelenek, és voltaképen az amerikai unio 27 millió lakosa 6—7 nagyobb felekezeti elnevezések alá sorozható, melyek egymás közt testvéri viszonyban élnek, együtt intézik a hitterjesztés , evangelizatio, missiok ügyeit, — és a katholikus egység helyett oly szellemi egységet tartanak fön , a melynek egészen más értéke van. De van egy más nehézség, melyet az önkénytességi vagy elkülönzési rendszer ellen, alaposabban hozhatni föl; mely gyérebben emlegettetik, de bizony nekünk súlyosabbnak látszik. Európában minden ember a keresztyén egyház kebelében születik (ez nem azt teszi, hogy keresztyénnek születik) és mindenki vallásos nevelésben részesül. Látjuk mindennap, hogy még közönyös szülék is vallási nevelést adnak szülötteiknek. Erre némelyeket a keresztyéni hittételek némi határozatlan sejtelme, másokat csupán emberi érdekek indítnak; de akárhogyan, a vallásos nevelés minden gyermeknek becses eszközt szolgáltat és ad kezébe a végre, hogy keresztyén lehessen. Amerikában máskép van. A közönyösök száma ott is nagy, mint másutt, és csak csupán születésűknél fogva, egyik egyházhoz sem tartoznak. Nem lévén már eme kapcsolat által sem testvérileg köttetve az egyazon községi társakhoz, a közönyösek minden vallási eszmétől teljesen elkülönítve élnek és gyermekeik teljes tudatlanságban nőnek fel. Való, hogy az amerikai protestánsok igen sokat tesznek belső-missioik által e helyzet ellen, és részben már enyhítették is. De még ma is ugy van, hogy Amerikának számos polgára semmi egyházhoz nem tartozik, egy ker. községgel sincs érintkezésben; és ez oly tény, melyet nem kell szem elől téveszteni az amerikai jelen ébredés, revival megítélésénél , s melyet emlékezetbe kell hoznunk, mielőtt az előbbiekben rajzolt szellemi mozgalom értékéről véleményeznénk. Átalán szólva, nem igen vagyunk csudálói részünkről e rendkívüli mozgalmaknak; a ker. hitbuzgóság eszménye nézetünk szerint nem abban áll, a mit Amerikában ébredésnek hínak, szintúgy mint az egészség eszménye nem a láz forrósága. Azt hisszük, hogy a valódi, őszinte és mély kegyesség nem keres, nem csinál oly nagy zajt, fél a verőfényre fitogatólag helyezkedni; és igen nehezen hihetjük el, hogy egy oly ember, ki 2000 ember előtt beszéli elő megtérése történetét, oly értelemben megtért volna, mint a melylyel ama szó sz. Pál vagy az idvezítő szájában bir. Ha elég erős nem volna is e fölötti kétségünk, megerősítne Rey bennünket. Tudva van, hogy a r e v i v a 11 főkép a Wesley-methodisták eszközölték, és Rey, ki ezen tárgyról elég hosszan és tekintélyekre és tényekre hivatkozva beszél, azt állítja, hogy ezen megtérések, melyek a Wesley-methodisták camp-meetingjeiben történnek, általában nem igen tartósak. Miután amaz ingerültség, melyet