Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

a revivalisták az ébresztő hitszónokok mesterséges szerekkel ébresztettek föl, lelohadt: a lelkek sem kisebb sem nagyobb mértékben nem njonszülöttek, mint előbb voltak. Igy van-e a dolog a mai revivallal is ? Kétségkivül nem voltak ama máskori camp-meetingek (mezei gyülekezetek) túlzott izgásainak s mondjuk ki — bohóságainak némi nyomai imitt amott a mostani mozgalomban is. Volt péld. egy Uj-Yorkhoz közel tartott könyörgési gyűlésben egy szónok, ki azt hirdeté, hogy a világ, mióta f'enáll, semmit sem látott a jelen revivalhoz hasonlót, s bizonyos, hogy a Millenium közel van, s Jézus Krisztus nem sokára megjelenik a földön; de ez egyes külön álló tény, és a jelen tavaszi r e v i v a 1 nem annyira kiterjedése, mint bölcs magatartása, és mértéklete által volt nevezetes, s azon komolyság által, mely a könyörgési gyülekezeteket általában jellemezte. Olvasóink különösnek találhatták a fentebbi jelenetet, — ama képet, melyet a Burtonszinházbeli dolgokról fentebb rajzoltunk; — de nem kell feledniök, hogy Amerikáról, nem Európáról van szó. A Yankee mindég, mindenütt ilyen ; midőn lelkét vallási foglalkozásokra fordítja, azok közé is ugyanazon hevességet, erélyt, ugyanazon vakrohanást (go-abead) viszi, minta világi dolgokba és ezen gyülekezéseken, melyeket mi oly izga tottaknak tekintünk, amaz erőteljes törzs gyermekei igen nyugodtaknak lelik. Ez esetben is, mint mindenhol másutt, hogy jól ítéljük meg a történőket, nem kell azokra saját mértékünket alkalmazui, de minél inkább áthelyezkednünk az amerikai körülmények közé; akkor bizonyos, hogy azon vallási nyilatkozatok, melyek ő nálok csaknem mindenütt nyilatkoztak, valóban komoly jellemmel bírtak, és mindenfelé jelentékeny gyakorlati eredményeket szültek. Ennek igazolásárasok részleteket hozhatnánk fel; de csak a fővárosra szorítkozunk. Legfőkép az itteni embertömegben nagy számmal találtatnak azok, kik minden egyházon kívül éltek. Ezek közül már ezereket térített meg a revival ébresztő hatalma, és tett az egyháznak valóban munkás tagjaivá. Teljes okunk van reményleni, hogy közülök számosan megmaradnak az uton, a melyre most tértek; s ez lesz aztán a legvalódibb eredmény , s ez fogja valódi fényben előmutatni a mozgalmat, mely ezt okozá, Tehát a revival nem uj kitöltése a sz. léleknek, melyet a keresztyénség megalapodása mellé lehetne sorozni, mint túlzó bámulói akarják, — de nem is vallási eszelősködés, mint gyalázói vitatják; hanem komoly és érdekes lelki mozgalom, mely nem érdemel: „sem nagy dicsőítést sem mcggyaláztatást" Az egyesült államokban igen sok ember volt, ki Isten, hit és egyház nélkül élt egyedül a dollárok összehalmozásával foglalkozva. Majd eljött az idő, midőn egy szörnyű eset megsemmisítette egész vagyonukat. Természetes, bogy ekkor aztán egy nem oly töredékeny birtok felé fordultak, felgerjedt lelkökben a vallásos érzet, s elismerék, hogy az ember nem arra teremtetett, hogy csupán kenyérrel éljen. Azon alak, melyben ez az érzelem nyilatkozott, igaz, hogy épen nem tökéletes; de mégis könnyű felismerni, hogy van ezen alakban is valami komoly és szent. Sajnos dolog, hogy a vallási élet nem fejlik ki oly erős és szabályos me nettel és alakban, mint tán a keresztyénség jól felfogott szelleme kívánná; de az ember sokkal erőtlenebb, sokkal bűnösebb, mintsem ez történhetnék; ennél fogva az ily erős megrázkodások által s ilyképen nyilatkozott vallási mozgalmak is bizonynyal többet érnek, mint a vallási tespedtség és erkölcsi tehetetlenség. (Folyt, köv.) I. S. —— ISKOLAÜGY. Szózat a protestáns néptanítókhoz! A tömeg vallástalansága feletti panasz oly régi, mint a vallás maga, de valóban sohasem mutatkozott az nagyobb mértékben, mint napjainkban. — Templomaink sok helyen a szó legvalódibb értelmében üresek, hideg falaknak szól az ige s nemcsak a láthatlan, de még a látható egyház is örvényhez közeleg. — Éneklő családot, hol a biblia és a jó Öreg Szikszai éltetnék a keblet ... alig találhatni ! Elfordult e nép, és nem ismeri többé az Urat ... Szól a harang ... de kevesen hallják, — int az Ur szolgája, de hangja falra hányt borsó, vagy zengő érc és pengő cimbalom ... A kór okát sem az átélt viharokban, sem a körülményekben nem keresem, részint mert igy célomtól elüttetném, részint azért, mivel épen most volt fejtegetve. Nem oknyomozás, de orvosság kell itt!... A főfokára lépett testi kór ... alig orvosolható ... A csemete korában ferde növést vett fát többé egyenessé nem teheted: épen így az apákat hiába korbácsolod, legyen bár Péteri ajkad, Jánosi lelked, Páli erőd, mert az eredmény vagy szakadás, vagy ujabb dac leend, mi a szent ügy rovására mindenesetre káros. —Itt csak a Mózesi rendszer használ ... Kötözgetni kell ugyan a sebet, de annak gyökeres gyógyításáról gondolkodni — miután azok ki nem irthatók — hiú ábránd és szisziphusí munka. — Hol kell hát hatni? hol van a tér, melyen szent vallásunkat megmenthetjük? ez a kérdések kérdése ... S a dolog fontossága dacára is nagyon világos és egyszerű, mert a hely — hol még sikerrel működhetünk :a nép- és vasárnapi iskola. A dolog fordulata szerint tehát a néptanítókhoz szólok, ezek lesznek eszmém Pálai és Apollósai, vagy a szent ügy nem hevítvén őket, annak Judásai.... Föl azért néptanítók! Szeretett testvéreim az Úrban ! Övedzük fel magunkat a türelem, hit és szeretet fegyverével, legyünk ércoszloppá, erős bástyává, és míveljük az Ur szőlejét ugy, hogy sáfárságunk elteltével tiszta kebellel állhassunk meg az Ur itélő széke előtt!. ... Nehéz ugyan a ránk váró munka, de szép, — hisz gyönyörűséges az Ur igája,.. Suk követ dobálnak ugyan ránk, -—de mégis nem jobb e engedelmeskedni Istennek, hogy sem az embernek ? ... Föl munkára és küzdésre!! Oldjuk meg a kérdést, mit egész világ föltett, —- a kérdést, melynek szerencsés megoldásától függ vallásos életünk, melyet kér az egyház, vár az emberiség, követel az Istenség... Nem vagyunk ugyan egyforma talentomosok, de az özvegy fillére kedvesebb volt, mint a gazdag aranya... Kiki annyit tegyen, mennyit tehet, tenni kötelessége ... Ugy vélem, hogy legszorgosabb teendőnk — ba áldásosán akarunk működni — positive e háromban öszpontosul: 1. Legyünk példányképek. 2. Tanítsunk értelmesen. 3. Az éneklést szorgalmazzuk. Igaz, hogy a tanító is csak ember, s qua-ember osztja nemünk gyarlóságait, de az is igaz, hogy a nagy tömeg példa után indul; s hol kell pedig szebben ragyogni a példának, mint gyermek előtt, kinek lelke még rasa tabula s a jó vagy rosz benyomások elfogadására egyaránt hajlandó ? Azért ha valahol, itt lehet jól alkalmazni megváltónk ez aranymondatát: „Ugyfényljék a ti világosságtok, hogy mások is látván, dicsőítsék a menyei atyát." Fényljék azért a tanitó az: erkölcsiségben. Tiszta legyen élete mint a nap, mit még az irigység sc homályosíthat el. E tekintetben majd legnagyobb szükség van a jó példára, mert fájdalom! anyagi s a dőre divatérzelmekben büszkélkedő korunk mindinkább megveti az erkölcsiséget, s maholnap fehér holló lesz a becsületesség.. De hagyján! ki nemes önérzetre emeli szív-életét, az törjön keresztül a divat-eszmék rabláncain, s isteni szabadsága öntudatában haladjon benső sngallása után. Csak akarni kell, lehull a bilincs. —Küzdeni kell, meglesz a jutalom. Maradjon el a gyáva, de az erös magosra törjön. Le kell küzdeni az okosság által a vágyakat, ösztönöket, hogy így előálljon az erkölcsi mívelt ember, a szépnek, jónak barátja. Ez legyen vágyaink Mekkája, ide törekedjünk mindnyájan. Érintkezésünk, beszédünk, cselekedetünk