Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

majd összegyeztetnek: jó val fog túlhaladni három millión az egyetemes pénzerő. Melyről, természetes, hogy az egyetemes testület annak idejében bölcs célokra: kerületi iskolák stbre bölcsen rendelkezendik. Igy leendhet reánk nézve a következendő tised a prot. vallásbeli buzgalom s a tettek haladási nagy kora. Ellenben ha oly lassan megyünk, mint eddig, az adakozásban: (tisztelet a kivételeknek) s csalt a zsinatra várunk, ugy aligha soha nem jő el m^g a pesti egyetem kivánt fölállítására nézve az Isten országa. Én is azért, addig is, míg egyházam buzgó hívei szives áldozatkészségüket lelki örömmel bemutatnám, s annak összes tagjait a prot. magyar egyetem létesítésére kitűzött lobogók alatt kitiintettetném: jelenleg mint 8 tagból álló családnak feje, tiz év alatti lefizetésére 12, azaz: tizenkét pforinttal osztrák pénzben örömmel járulok a pesti theol. collegium prot. magyar egyetemmé alakítása szent céljához, biztos alapja letételéhez, az egyetemes pénztárba, 1859-dik év 1-ső napjától kezdve. S a járandó évenkénti Összeget nt. Török Pál ur kezébe fizetendem le. Ha az Ur akarandja és élünk. Ó-Budán, okt. 11. 1858. C z i k e Dániel, ref. lelkész. Szerkesztő ur! Alólirottak, Thúri Károly lelkésztársok példája s indokolása folytán, az országos egyházi domesticálioz járulni kívánnak. Annál fogva évi jövedelmök maximumául 300 forintot vévén fel: 1%-nak, tehát évenkint 3-—3 pfrtnak tiz évig leendő fizetésére kötelezik magokat. Mely összeget az évenkénti egyházlátogató küldöttségnek nyugtatvány mellett átadandják, hogy az azt rendeltetése helyére, a Pesten felállítandó prot. főiskola pénztárába szolgáltassa be. N.-Dobos, okt. 5. 1858. DienesBalázs, n.-dobosi ref. leik. KósaDániel, o.-apáti ref. lelkész a fentisztelt főtanoda igazgatóságához juttatni szíveskednék ; — fogadja ön legmélyebb tiszteletemet, melylyel vagyok a hazának, egyházunknak s önnek egyiránt őszinte híve Pest, okt. 10. 1858. R aj n e r Gyula, jogtudorjelölt. Tisztelt szerkesztő ur! Több buzgó evangélikus hitrokonim nemes példájára kedves kötelességemnek tartom én is szentegyházunk pénzalapja fölsegélésére évenkint öt pfrttal — később tehetségemhez képest többel is — akként járulni, miszerint ezen összeg annakidején a magyar protestáns egyetem jövedelmeihez csatoltassék, — addig is azonban, míg ezen óhajtva várt intézet megalakulna, az eperjesi evang. főtanoda javára szolgáljon. Óhajtanám pedig, hogy azzal a kitett időpontig évenkint az eperjesi evang. főgymnásium tanulói közül a legjobb magyar irodalmi mű szerzője jutalmaztassák. Midőn tehát a f. év oktober 1-től éltem fogytáig járandó évi járadékok elsejét 5 pfrttal tisztelt szerkesztő úrhoz azon kéréssel tenném át, hogy azt Javallat a népnevelés ügyében. Minél komolyabban vizsgáljuk a lefolyt idő eseményeit, annál inkább meg kell győződnünk, hogy a jelen nem más, mint a múltnak, ujabb s divatszerübb kiadása; sőt a világ több ezredéves lefolyása sem más, mint a már kezdetben megvolt különböző elvek és nézetek örökös harca és küzdelme, — mint a sötétségé a világossággal, az egyházé az állammal, a szabadságé a zsarnoksággal, — s hála a gondviselésnek , hogy ezen ezredéves küzdelemnek azon erős meggyőződés lett az eredménye, miként minden népnek és nemzetnek jövő üdve és boldogsága, jóléte és fönállása egyedül az okos, célszerű, és vallásos erkölcsi neveléstől függ. Ez azon rendíthetlen alap, melyet a viharos események megrázkódtathatnak ugyan, de megsemmisíteni nem képesek, — mely ha kellőleg átszivárgott a nép életébe, józan irányt ád az egésznek, s minden rétegeiben felvirulást teremt. A hatalom és erő, a vagyon és gazdagság is csak arra valók, hogy a nevelés ügyét előmozdítsák, mert csak ez ád amannak is állandóságot, sőt maga az állam is e nélkül legfőbb feladatának megfelelni, t. i. biztosítani a személyt és vagyont, — gyorsan és olcsón igazságot szolgáltatni, — nem képes; — e nélkül túlsúlyt gyakorol az emberekre, kivált a jelenkorban az önzés iszonyú mételye, mely háttérbe szorít minden nemes törekvést, elöli az önfeláldozás magasztos lelkületét, s megfojtja a meleg kebel részvétét, — pedig sírját egy nemzetnek semmi sem ássa meg oly könnyen, mint a szűkkeblű, hideg részvétlenség, annyira, hogy ha a jelen viszonyok közt bármiféle állású honpolgár saját helyzetét higgadtan és elfogulatlanul megvizsgálja: önérdeke kivánja, hogy a népnevelés szent ügyét fölkarolva pártolja. Oly nevelést értek, melynek föladata tiszta vallású, munkás , jó erkölcsű, józan felfogású és felvilágosodott honpolgárokat nevelni. S nekünk protestánsoknak, kik e szent ügyben is egyedül önerőnkre támaszkodhatunk, kétszeresen lelkiismeretes kötelességünk a nevelés ügyét nemcsak kicsiny és apró részleteiben, hanem általánosan vallásunk magasztos felemelkedésével tiszta puritán-ihlettséggel fölfogni, s minden tőlünk kitelhető áldozatok meghozatalával is elősegélleni. Miért nem virult fel kellőleg eddig a népnevelés ügye. miért nem halad azon fokozatossággal, mint ősapáink idejében ? egyszerű oka, mert a nemes lelkű buzgó ősapákkal együtt nagy részben kihalt a valódi protestáns buzgóság és szeretet is, s ki ne látná Isten újját a gyakori sorscsapásokban az elhidegült részvétlen keresztyének felibe nehezülni. — Itt