Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-09 / 40. szám

nlink akaratlanul, mikor fakó szekerén ülve, a négyes fogat elől kitért a homokban és mi egy pillanatig átaljuk cultusunk túlságos egyszerűségét. A művészet remekmüvei előtt állva, melyekben a festész és a szobrász lángszelleme fellobbant és az anyagiban megérintni látszik a vallás magasban lebegő szentségét, képzeletünk nem minden nyugtalanság nélkül száll le szegény diszítménytelen egyházaink egyszerű asztalára, és fejér oszlopzatára. Ha végre ama roppant chatedrálék hosszan nyúló ivezete alatt, melyeknek mélyében elvész szemünk világos látása, melyek tiszteletteljesen fedezik Istennek dicsőségét, megállunk ; ha szemünk sugári átszállnak ama titkos félhomályon, mely az ablakok hályogán megszűrve, azt látszik mondani, hogy ama veszendő napvilág nem méltó ar- ; ra, hogy e szent helyekbe világítson: ugy tetszik, mintha ama tüneményes homály a hit mély titkainak felelne meg és mintha a könyörgés lelkének titkos zúgását hallanók. — Ilyenkor megértjük Salamon király lelkesültségét az örökkévaló templomának felszentelése alkalmá val, és szivünk érzelmei jegedve rakodnak le a meggyőződésre, hogy a mi cultusunk, emagas ivezetek, e roppant sanctuariumok alatt lehetlen és ezeknek nehezkedése alatt elenyészik. Elmondám, a mivel más keresztyén cultusoknak tartoztam , elmondám egész tisztelettel és kimélettel, most már meg lesz engedve, hogy elmondjam azt is, a mivel e tekintetben egyházamnak tartozom. Vallás, cultus nélkül, lehet képzeletben, de valóságban nincs. Akármely vallásnak két fő alkatrésze mindig a dogma és a kötelesség; a mit tanítványinak hinniök kell, arra megtanítja, az a dogma, és a mit tenniök kell, az a kötelesség. Cultus nélkül, mely ezen igazságokat kifejezze, a dogma nem leend egyéb hideg tudománynál, viszont cultus nélkül mely szentesítse a parancsolatokat, a kötelesség nem leend egyéb hideg morálnál, az egyik szintúgy, mint a másik elméleti állapotjában maradva, nem lehet viszonyos kötelék az emberek között. Cultus nélkül nincs közös hit, nincs mindenkit kötelező törvény, ugy hogy egy vallás 11.oly magát a cultuson túl vagy fölültenni akarná, épen ez által merülne alá asystemák ürességébe, nem vol na organuma, melylyel igazságait kifejezze, anélkül, hogy ugy akarná, nem taníthatna egyebet az önzés törvényeinél, s nem volna kötele, melylyel az embereket egybefoglalhatná. — Ez a kapocs, melyet a cultus szolgáltat, nem le\ n meg ember és ember, szintúgy nem volna meg Isten és emberek között. Mindenki el volna szigetelve saját isteni tiszteletébe, és a mi atyánk helyett kénytelen volna Istent csak atyámnak nevezni. Ezért elválaszthatlan a cultus a vallástól; ez teszi láthatókká a láthatlan igazságokat ; ez látható és érthető kifejezése a vallásnak, ez teszi azzá, a mivé lennie kell rendeltetésénél fogva, és a mi nélkül azzá nem lehet, ez teszi egybefoglaló kapocscsá. A cultus symbolumokat, jelvényeket föltételez, melyek magasabb értelemben sakramentomoknak neveztetnek ; feltételez bizonyos emlényeket, melyeket a vallásos kegyelet méltán nevezett ünnepeknek. A cultusnak szüksége van symboluniókra, a mennyiben a vallás igazságokat tanítván, a symbolumok, ezen igazságoknak kinyomatai, ábrázolatai. Szüksége van évnapokra, a mennyiben a vallásnak saját történelme levén, tényeken alapul, mely tényeknek emlékét biztosítja, és bizonyosságukat megszenteli. E cultusformáknak, e választott symbolumoknak, e szentelt ünnepeknek, meg kell egyezniök az egész vallás szellemével, sőt a tapasztalás nyomán bátran kimondhatjuk, hegy a cultus akaratlanul is a vallástanokhoz idomítja magát, az istenitisztelet mindenütt a vallásos fogalmakhoz mért, a szerint tiszteljük Istent a mint ismerjük, a milyennek hisszük szint szakasztott olyan leend Isten felőli fogalmunk és Isten irányában nyilvánuló tiszteletünk. Ezek szerint hol kell már keresnünk a keresztyén eultus alapelvét ? kétségkívül magában az evangyéliomban és én hiszem, és vallom, hogy mindegyik keresztyén felekezet, egyetlenegy kivétel nélkül mind, a keresztyén cultus alapelvét, isteni tanítónk ezen egyszerű magas nyilatkozatában találja: Ján. 4. 24. Az Isten lélek, és a kik őt imádják, szűkség hogy lélekben és igazságban imádják. Im itt van a keresztyénség ős ritualéja, itt a kezdő pont, melyből a ker. cultusok szerteágazának, ez a ker. egyház minden liturgiáinak alapszabálya. Elszakadni ez alapelvtől annyit tesz, mint uj cultust csinálni, az ur alapgondolatát módosítva, alapjában megváltoztatni a ker. vallást. Mindenki előtt, ki az evengyéliomot Isten igéjének hiszi, világos dolog, hogy egyedül az egyház fejének lehetett joga imádása módját megszentesítni, és meghatározni, milyen értelemben kiván tiszteltetni. Nagy figyelmet érdemlő dolog itt az is, hogy kinek mondja ezt Jézus, egy samarjai nőnek Sichár kútja mellett, nem a vének tanácsának, nem a Sanhedrinnek, hanem egy egyszerű nőnek! mintha előre figyelmeztetni akarta volna a világot, hogy a ker. cultus nem a tudomány, nem a fényűzés, nem a művészet dolga, hanem a buzgóságé, alázatosságé és szereteté. Elérkezvén a kimondott elv életbeléptetésének ideje, beállott szüksége a vallásos egyesületek megalakításának, melyeknek kebelében az istenitisztelet alakja egy értelemmel meghatároztassék, kérdés hol vette az ős keresztyénség a legelső példányt, az ős keresztyén cultushoz? Az idők teljességében, mikor megváltónk a földre érkezett, zsidó-ország, sőt a föld míveltebb része borítva volt zsinagógákkal, vagy egyszerű imaházakkal, melyeknek minden fényűzési cikkje, egy szekrényből és egy asztalból állt, a szekrényben voltak a szent könyvek, az asztalon ismét e szent könyveket nyitották fel. E házakban nem vala semminemű pompa, nem vala tömjén, nem vala áldozat; egyszerű ima, a szent könyvek magyarázata, fegyelem a törvény értelmében, és a szegényekről való gondoskodás lakott e házakban. Meszsze távol a jeruzsálemi nagy templomtól, melynek ösvényei és ünnepei elavulának, s melynek nagyszerű semmiségét már ez időben sejteni kezdették; e kis házakban spiritualizáltatott lassanként Mózes vallása és Hoseás ama nevezetes intése korához „többet érő az engedelmesség az áldozatnál" ekis házakban ment teljesedésbe. Lássuk tovább : Maga Idvezítönk, mindenütt a merre járt, mindenütt a hol megfordult, példájával és jelenlétével erősíté és szentelé meg e cultusformát és kegyesség gyakorlatot. Nyissuk fel a sz. Lukács szerinti evangyéliomot ott azon a helyen, hol Jézus papi hivatalát kezdé. Luk. 4. Látom Jézust Názáretben épen ott t a n í t n i, hol csudákat, jeleket mutatni vonakodik ; látom öt bemenni a zsinagógába, helyt foglalni, azután az irás olvasását megelőző imákat együtt mondani a többiekkel; látom mint áll f e 1 olvasni akarván, mint veszi fel Esaiás könyvét, mint olvassa a nevezetes helyet, mint teszi beisméta könyvet, s mint adja át a zsinagóga szolgájának. Luk. 4. é s mindeneknek szemei a zsinagógában ö reá függesztettek vala. Azután .... kezdé Jézus a beszédet, és a figyelmező gyülekezet előtt annak nyelvén magyarázá az elolvasott helyet, ésbizonyságottesznek vala ő felőle, mindnyájan, és álmélkodnak vala az ő kedves beszédén. V. 22. A tanitás után ismét egy könyörgés, a nép megáldatik, és oszol va alamizsnát oszt a szegényeknek. íme e történt a vallásos gyülekezetekben, hol a keresztyén egyház isteni fejedelme, maga szamély szerint volt oktató és főpap. De hát mi történik más, vagy történik-e más a mi gyülekezeteinkben ? Én azt hiszem, hogy egy ily példa eleget, sőt mindent mond, és hogy ha van szabály és törvény, mely a Ker. cultust rendezheti, ez az. Azt csak nem hihetjük, hogy Krisztus az Isten fia, ne tudta volna mint kell neki szolgálni; és bármi nagy legyen a közbevetés, mely nyomorú voltunkat az ő dicsőségétől elkülöníti, mégis annyit bátran elhihetünk: hogy ő ugy gyűlt