Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-10-09 / 40. szám
egybe kortársaival hajdan Istent tisztelni, mint akarta, hogy mi is egybe gyüljünk ugyanazon szent célra a későbbi időkben és századokban. Igy érintkeznek az utolsó zsidó gyülekezetek az első ker. gyülekezetekkel, s a kiben a kettő érintkezik, s a ki ez érintkezést magában megszenteli az, a ki igy szólt: tudakozzátok az Írásokat, mert azok tesznek bizonyságot én rólam. Igy forrott egyik a másikához, könyörgésben, hitben és szeretetben. — Igy alakult meg mintegy magától, minden erőszak, minden rázkódás nélkül a szokott ker. cultus, s egyéb nem hiányzott, minthogy belévezessék a keresztyénség nagy csudáinak emlegetését, és hogy azt az élet rendkívüli körülményeihez is( alkalmazzák. És már itt, a mi kegyes atyáink a reformátorok sem tettek mást, minthogy híven másolták az ös eredeti ker. egyházat, szokásait, ünnepeit megújították, szemök előtt tartva mindenütt és mindenben a Jézus által kimondott főelvet , az Isten lélek stb. Lássuk más részeiben az egész ker. cultust.... A bün általános bélyege nélkül, mely Isten előtt bemocskolá az emberiséget, Jézus nem jött volna földünkre azért, hogy ismét megtanítson rég feledett tisztaságunkra, és hogy megmondhassa : hogy azok, a kiknek szivök tiszta, meglátják az Istent; a mi Urunk Jézus Krisztus azért rendelte tehát a keresztsége!, hogy legyen ez a tisztaságnak symboluma , és záloga az ő országába való átjöyetelnek, és egyházunk midőn híveinek adja a keresztyénség első jelét, meghagyja e sacramentomot eredeti szivreható egyszerűségében .... Ezt a mi újonnan születésünk symbolumát szükségesképen kiegészíti az Urvacsorája, ez a csudálatos symbolum, mely az egész keresztyénséget oly szépen tükrözi vissza, hol egy családapának képében asztalánál fogadja mindegyik gyermekét, itt szívökre köti, hogy egymást szeressék mint testvérek, hol Jézusnak kettős kibékítése fekszik, egyik Istennek kibékítése az emberekkel , a váltság, — a másik az embereknek egymássali kibékítése, a szeretet által. Az üdvösségnek ezen reményéről, s a felebaráti szeretetről nyíltan kell a ker. embernek vallást tenni; nincs senkinek joga, hogy titkon és csak magának legyen keresztyén, mindenkinek be kell vallani hitét, hogy az igaz legyen, és a mi cultusunk, midőn a serdült keresztyéneket ünnepélyesen bekeblezi a gyülekezetbe, Jézus parancsához alkalmazza magát: a ki rólam vallást tesz az emberek előtt, én vallást teszek róla Isten előtt. Ez a mi cultusunk hatalma nyilvánosan, midőn hivja a ker. embert, hogy szívből higygyen a megigazulásért és szájjal tegyen vallást az üdvösség megnyeréséért. A magán életben hasonló hatalmát mutatja. A házassági szövetségnél, elfogadja és megszenteli a szerető párok esküjét, és így őrzi a családi élet tisztaságát, békességét és boldogságát, átkíséri, vele van az emberrel egész életén keresztül a sir széléig, hol elbúcsúztat: a p o r v i s zszatér a földbe, és viszontlátással vígasztal:a 1 é 1 ek megtér Istenhez, a ki adta volt azt. Az ige, mely Isten neve segítségül hivását tanítja, s bűnünk bocsánatát hirdeti, a keresztség az ezt kiegészítő confirmatio, a megváltó emlegetése asztalánál, mindaddig, míglen eljövend, az Isten előtt tett esküben megszentelt viszonyai a családi életnek, a halál eltépett kötelei a megnyílt sírok felett a feltámadott Jézus nevében .... Ez a mi cultusunk! mondják, hogy egyszerű, én azt mondom, hogy ez a maga nemében egy egész és tökéletes. Felszólítjuk az egész világot, nevezzen vagy mondjon még valamit vallásos és erkölcsi életünkre tartozót, mondjon családi életünkből, vagy halálos ágyunkról valami lényegest, a mi itt meg ne volna, nincs ! . . . itt van minden, a mi lényeges, felesleges semmi. Cultusunk nem hágy ki egyet is a ker. rítusok, nem hagy ki egyet is az isteni kegyelem eszközei közül, halhatlan lelkünk minden szükségéről van itt gondoskodva; a mi viszony lehet közöttünk és feleink, közöttünk és Isten, közöttünk és Krisztus, közöttünk és a halál között, mind itt van! Felszólítjuk a világot, mely cultusunkat egyszerűnek, szegénynek hidegnek mondja, felszólítjuk, mondja meg, mi adhatna még valódi szentséget ennek szentségéhez, van-e még valódi keresztyén evangyéliomi szertartás, melyet ennek szertartásaihoz hozzájok adni lehetne, van-e valami pompa, fény, mely ennek egyszerű keresztyéni méltóságát növelhetné ? És ha nincs, mi békében visszavonulunk egyszerű imaházainkba, és Jézns egyszerű asztala körül seregelvén, mondjuk: Ez hely Istennek háza és a mennyeknek kapuja. —• (Vége követk.) Dobos. ^M^S^- — ISKOLAÜGY. Néhány nap múlva lejár a két hóra terjedt iskoiai szünidő, és ismét egy uj szorgalmi évnek fogunk küszöbén belépni. Nyomatott programmok és kézirati tudósitványok majd minden honi nagyobb iskolák, gymnasiumokról nyújtának már tájékozó ismeretet a nagy közönségnek; azonban azok között a mármaros szigethi reform, gymnasium felől eddig még tudásomra legalább semmi közlés. Pedig jól esik és kedves dolog világ szerint is azokról tudni, hallani valamit, kik vagy melyek bennünket egy avagy más tekintetből közelebb érdekelnek. Múltba enyészett iS57 /8 iskolai éve, megtermé végén, a szorgalom s hü törekvés gyümölcseit, a mennyiben mind a tanulók szellemi fejlése, egyes tantárgyakbani alapos ismeszerzése, készsége, mind a tanár uraknak gyakorlati ügyessége, tanszakmáik minden részleteinek tanítványaikkali tapintatos közlése, teljes elismerést eredményezett. Minden osztály növendékei, tehetségűk fokozatához mérve, az áttanult s elméjökbe kellően begyökereztetett tudományokból bátor, folyékony, értelmes feleletet tőnek mindég a szigorlatokon. Ez őszinte nyilatkozat megilleti a négy elemi főiskola növendékeit s oktatóit is ; sőt tekintve a kezdő , gyönge tanítványok körüli sokoldalú tanítói eljárást, szelíd atyai alkalmazkodást, nyájas viseletet, a tantárgyak sajátságos módoni megkedveltetését s szeretetét, gyakran fel-felmerülő bajok s akadályok között is a kifogyhatlan béketűrést, kedvet, élénkséget : nem lehet a méltánylással párosult dicséretet tőlük pillanatig is megtagadni vagy elvonni. Vallásosság és erkölcsiség gyarapulása karöltve van a növendékek szellemi míveltségével. A szigorlat tartása idejére nézve, lehetne és szükséges is volna könnyítést tenni; mert négy osztályú gymnasiumban a szigorlatnak két egész hétre kiterjedése akkor, mikor van nem egy osztály mely 6—7 tanulónál többet alig számlál, —• céltalan ; hallgatóknak fölöttébb terhes, kibirhatlan; tanulóknak elközönyösítő s erősen untató. Egészen máskép állhat e dolog oly tanodákban, hol egy osztály is bir 30—40 tanoncot. Ezért van, hogy a szigorlat két, legteltebb három napon túl folytatása után , hallgatót még esengéssel sem lehet a tanterembe becsalni. Múlt szigorlatokon is, ha iskolánk igen érdemes felügyelő gondnoka, öregkora s gyöngélkedése dacára legtöbbször kitartólag az osztályokat külön tanszakokban végig nem hallgatja, ha még az igazgatót is közbejött munka elvonja, a szaktanár épen egyedül marad hallgatónak, censornak is egy személyben. Már csakugyan célosabb lenne követni jövőre a debreceni gymnasiumi szervezet 9. §. Vizsgáltról szóló 4-ik pontját, mely ezt tartalmazza : közvizsga, az év végén a szigorlaton kivül teljes nyilvánossággal és ünnepélyességgel történik Összesen négy nap alatt. Igy legalább közvizsgákon a közönség örömestebb jelenne meg, s nagyobb érdek által édesgettetnék azon né* hány rövid órára. Az 185%-ik isk, éven keresztül következő tanárok
