Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-10-09 / 40. szám
Kötelességem addig tart, míg íxagyarhonban lakom, míg keresetemből megélhetei, és míg prot, egyházunk önkormányzati szervezeti a kötelesség mellett jogigényt liagy fen számomra. B.-Csabán, oktob. 3. 1858. Keméry Mihály, várcsi mérnök. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának 38-dik száma, melyben egymást követik, a szebbnél szebb ajáilattételek az egyházi domesticára, különösen villamzó hatással lévén reám: ezennel kötelezem magamaí, hogy ugy a lelkészi , mint saját csekély föld- és szőlőbeli birtokom után, míg csak jelen állomásomol leendek, s Isten életemnek kedvezend, évenkint lárom forintot osztrák becsben, az esperesi visitatonak lefizetendek; kezdvén e kötelezést az 1859-dik éven, azon óhajtás kifejezése mellett, vajha valamikSp mód találtatnék, hogy nehogy az ily adományol elforgácsoltatván, csekély eredményüek legyenek, azok egy központban folynának össze, s például, míg azokról az öszszes prot, egyetem rendelkezhetnék, a pesti superintendentia lenne azoknak letéteményese. Felszólításomra, önként és dicséretes készséggel , hasonlóul kötelezik magokat az egyházi domesticára, az egy pkros norma szerint: Borsi Sándor, főbíró . . 1 pfrt. — kr. Csontos Imre, jegyző .... 20 „ Szokolay Lajos, második biró . 10 „ Halász Sándor 10 „ Kun Béniámin 10 „ Simon József 6 „ mely sorozatot csak kezdetnek kérem tekinteni, annak folytatását teljes bizalommal reménylvén. Az első évi illetékre nézve, főbíró Borsi Sándor és én, kivételt tenni kívánván, s azt előlegezvén, és még megpótolván, a püspöki szegények pénztárából — melynek gyarapítása, ugyancsak Borsi Sándor ur nagy érdeme — két pfrttal: ez egész hat pfrtnyi összeget, bocsánatot reménylve ez önkéntes rendelkezésén — elküldöttem nt. Révész Imre urnák, a moldvai szászkuti szegény egyház és lelkésze némi segélyezésére. Midőn e néhány sornak becses lapjábani közzétételét kérném, teljes tiszteletem mellett maradván tisztelt szeikesztő urnák alázatos szolgája Pap Károly, N.-Várad-püspöki lelkész. Egy névtelen maradni akaró buzgó protestáns 102V» hold földje után fizetendő krajcárokat 2 pfrtra kiegészítvén, ez összeget mindaddig, míg a domestica ügyében országos intézkedés történnék, a Pesten fenálló theol. intézetre szánja és első évi járandóságát ntiszt. Török Pál íőesp. urnái le is fizette. Szerkesztő. Igénytelen nézetek. (Vége.) Nem akarva e lapok tisztelt olvasóinak figyelmét a fenebb előadott tárgy körüli nézeteim hosszasabb fejtegetésével fárasztani, áttérek a második kitűzött tárgyra, a prot. egyházi domestica s az ennek szellemében tett indítvány és ajánlatok kérdésére.— Szabad legyen itt is őszintén elmondani nézetemet. Megvallom, ezen nagyfontosságú tárgynak eddigi vitatása engemet ki nem elégitett, nem pedig azért, mert kimondatván egyszer az: miszerint egy felekezeti közpénztárnak kell, birtokaránylagos önkéntesen elvállalt adózás által létrehozatnia, bár többen fölemlíték e dolgot, senki tudtommal nem terjeszkedett ki arra, hogy váljon az így felállítandó pénztárnak rendeltetése mi leend ? magához fogja-e ez vonni, az egyes egyházak, egyházmegyék és egyházkerületek pénztárait és jövedelmeit? általa levén azután mindenek fedezendők, vagy pedig azok épségben maradván, ezen pénztár az eddig tapasztalt hiányok fedezésére fog csupán felállíttatni? Pedig ebben áll — szerintem — a kérdés fontosabb része, mert hogy egyházi szükségeink fedezésére uj forrásokról gondoskodnunk, hogy oly célokra, melyek eddig egészen elhanyagolva voltak — mint maga a magyar prot. egyetem, a szegény egyházak segélyezése, némely közhivatalnokok fizetése stb. — közmeghatározás utján anyagi erőt gyűjtenünk kell, arról azt hiszem, senki nem kételkedhetik, valamint kevesen vannak bizonynyal olyanok is, kik — ha szinte nézetök szerint nem helyes adakozási modor állapíttatnék is meg, magokat a rájok eső teherviseléstől vonogatnák. Én részemről — habár az adakozásnak holdszámszerinti kivetését igazságosnak nem találhatom is, nem, már azért sem, mert egy hold föld értéke hazánkban 200 és 20 pforint közt változik, s ezzel arányban jövedelmez; habár, mint máskor bővebben kifejtettem, az egyházi adózásoknak a birtokhoz képest fokozatosan, de nem egyszerűen s a szélsőségig birtokaránylag kivetését tartanám helyesebbnek, — mind a mellett is, ha e pénztár mi célból felállíttatásának kérdése, helyesen állapíttatik meg, ha zsinatilag általam nem helyeselhető modorban vettetik is ki a hívekre az egyházi domestica járuléka, örömmel fogom látni annak létrejöttét, mert ez által egy nagy lépés lesz téve egyházunk felvirágoztatására. A mi pedig a fentebb kitűzött kérdést illeti, most is teljes határozottsággal oda nyilatkozom, hogy a magyar prot. egyház összes jövedelmeit egy pénztárba összevonni s mindent ez által teljesíttetni helytelen volna. Helytelen, mert így maga a kezelési költség is — könnyen beláthatólag — tetemesen növekednék; helytelen, mert így egyszerre érhetné a legnagyobb csapás az összes felekezetet a mindig lehető háborúk és viszályok idején, vagy egyesek gazsága által, míg ha az egyes egyházi testületek külön pénztárai épségben hagyatnak, mindeniket egyszerre soha nem ér-