Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-25 / 38. szám

gó hitsorsosimhoz, fekvő birtokom után 10 éven ált évenként hatvanhat pengőforintot felajánlok , s ezen összeget f. évi november 1 -ső napjától lefizetni fogom n. t. dr. Székács József urnái Pesten azon bizalmas kéréssel, — hogy azt a pesti protestáns főiskola némi hasznára fordítsa addig is, — míg annak korszerű hova fordításáról egyházi egyetemünk határozand; — minden esetre azon hitfeleim sorában fogok állani továbbra is, — kik tettel készek bizonyítani, — hogy nem halt ki a protestáns világiaknál az áldozatkészség, — midőn a mai válságos időben nem az többé a jelszó, hogy csak tengve álljon fel protestáns magyar egyházunk, — hanem hogy annak, a mennyire tőlünk telik, — virágzó megmaradása századokra biztosítassék. D r á s k ó c z y Gyula. Követve több lelkes hitfeleim példáját, ezennel kötelezem magamat tiz évre, évenként ötven pengő forintokat az egyház domesticájához fizetni, azon hozzáadással, hogy mindaddig, míg az általános egyházgyülekezet azok hováfordítása iránt rendelkeznék, tiszt. dr. Székács József ur kezébe, a Pesten felállítandó protestáns egyetem gyarapítására ajánlom. Kelt Bélitzen, 12 sept. 1858. R u d n a y József. A fentebbi értelemben én is tiz éven át "éven•H ként tiz pengő forintig 1859-ik évi január l-sőjétől dr. Székács József urnák kezébe leendő lefizetés mellett, a protestáns egyetem gyarapítására magamat kötelezem. Pest, sept. 15. 1858. N y i t r a Z e r d a h e 1 y i I m r e. T. Szerkesztő ur! Ha az orvos valamely betegséget biztosan gyógyítani akar: kell hogy annak okait, folyamát, kiváló jeleit határozottan tudja, ismerje, elkülönítse. Ha ezen kórtani vizsgálattal kész: — késznek kell lennie a gyógy terv vei is, s kivált ha a vész gyászra int, haladéktalanul hozzá fogni a betegség kiirtásához, mert az elvesztegetett időt késő bánat követi. En is tehát, mint hivatását ismerő orvos, prot. egyházunk anyagi baját tudva, tehetségemhez képest hozzájárulok a gyógyításhoz s minden fizető betegemtől — bármily csekély legyen egytől-egytől kapott dijam — egy pengő krajcárt nyújtok a magyarhoni prot. egyházi domesticára tizenkét évig. Evenként így — minthogy a betegek száma hol több, hol kevesebb — 3—6 pengő forintot nyújthatok a tőke gyarapításához. S minthogy a polgári évek első napjaiban tudhatom többnyire meg az elmúlt évről begyülendő összeget: mindig az uj év második vasárnapján fogom kézbesíteni nyugta mellett az illető helyre tartozásomat, tehát ez évre is a jövő év 2-dik vasárnapján. S ha tán még akkor nem volna szervezve az egyházi domesticát illető ügy, az összeget a tatai ref. egyház alaptőkéjéhez csatoltatni óhajtóm, melyről nyugtatót az említett ref. egyház elöljáróságától tisztelettel kérek. Kiben akarat, ügyszeretet, kötelesség s erőérzet van, az tud is lelkesülni s minden körülmény közt megtalálja az utat és módot a kitűzött szép célok felé. Csekély, igen csekély az összeg mit adhatok a nagy célhoz képest, de én egy perzsa aphorismát tartok mindig szemem előtt, mely azt mondja: felhőből eső csepp hullott a tengerbe, „mily nagyság! minő hatalom! monda a szerény s mi vagyok én csöppecske vagy mit használhatok e végtelenség mellett?!" De eljőve a kagyló s fel vévén őt, gyöngyé érlelé keblében s most királyi koronábán tündöklik. Ha angyalok nyelvén szólanánk is, de tetteink nem mutatják a kedvesen csengő szavak alkalmazását : ugy járunk, mint szebb hazát kereső vándorok, kik a hosszas készülődés miatt, minden kedvező alkalmat elszalasztanak. írtam Tatában, 1858. sept. 14. Dr. Hamary, orvos. III. A skót egyház. (Vége.) VI. Jakab megmaradt eddig követett, olykor felhagyott nézetei mellett annyira, hogy egy ily címii könyvben nyilatkozott: Basilicon Doron,—királyi ad om á n y, vagy e g y k i r á 1 y n a k f i j a s z á m á r a a d o 11 oktatása. Ebben állítja, hogy „a király hivatala vegyes természetű, részint polgári, részint egyházi; kötelességeinek főrésze az egyház igazgatásában áll; az ő tiszte például megítélni, hogy váljon a prédikátorok az alapigétöl eltávoznak-e, s a ki vonakodik ily esetben a király ítéletének engedelmeskedni, halálos büntetést érdemel; az ő engedélye nélkül semminemű egyházi gyűlés nem tartathatik, a lelkészek közti egyenlőség összeférhetetlen a monarchiával, rendellenes, s minden zavarnak szülője; püspökségnek kell felállíttatnia, s mindazok, kik a püspökök ellen prédikálnak, szigorúan büntettessenek." E tanoknak életbeléptetését aztán Jakab mindenféle eszközökkel megkísértette, melyeket ő maga „királycseleknek" (kiugs kraft) nevezett. Számos hü pásztorok száműzetése után találkoztak elég gyenge és jellemtelen egyének, kik neki segítségére voltak a püspöki rendszert a skótokra mind nagyobb mértékben felerőszakolni. 1600-ban, a nélkül, hogy az egyházat megkérdezte volna, három püspököt nevezett ki s most a vita oly határozott alakot öltött, hogy az jött kérdésbe, váljon az államnak, vagy az egyháznak van - e j o ga Krisztus szolgáit kinevezni. Ugy látszott, mintha terve kivitelében minden Jakab kezére dolgozott volna: 1603-ban angol királylyá lett. Majd 14 lelkész, köztök Welsh, a Knox veje is fogságba vettetett. Álljunk meg egy pillanatra e nevezetes egyéniségnél. 1590-ben Welsh mint pásztor Agoba ment, egy egészen elhanyagolt s elvadult nép közé. Neki az Úrnak kezében eszközül kelle szolgálnia, hogy változás jöhessen létre. Az ö főfegyvere az imádság volt. Egész napokat töltött el híveiért való imádságban s gyakran felkelt éjszaka, hogy térdein állva felfohászkodjék, Igy az imádság által megerősödve fogott dolgaihoz. Bátran vetette magát az utcákon veszekedő emberek közé s kibékíté őket. Nagy tevékenységéből e férfiú kiragadtatott, fogságba vettetett.