Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-18 / 37. szám

vádakat hallották az ó testamentom prófétái, Urunk Jézus Krisztus, az apostolok és az első keresztyének. Sohasem voltak bátrak kimondani az emberek az üldözés valódi okát, 8 szegények mindenkor az állítólagos engedetlenség és lázzadás gyanúja miatt szenvedtek. Ez volt mindig a világ fogása. Fél mindenki az üldöző meztelen jelmezét felölteni. A presbyteri alkotmányban nem lehet olyas valamit feltalálni, a mi a polgári hatalom irányában követelt engedelmességgel — legyen ezen hatalom egyfői (monarchia) vagy köztársasági — meg ne férne. Váljon mi ellenmondásban áll a világiak egyházi hivatala, a papok egyenlősége ugy a zsinattarthatás joga a fejedelmi tekintélylyel és a polgári engedelmességgel? Minő összeköttetés áll fen ezen dolgok közt? Van- és lehet-e itt ok és alap gyanúsít- j gatásokra ? Tekintsük meg a presbyteri egyházak hitágazatait, azt fogjuk ott látni, miszerint ezek telvék a felsőbbség iránti hódolattal, igen! e tekintetben még nagyobb súlylyal és hangnyomattal mondatnak itt ki a felsőbbség iránt hódolatot parancsoló cikkek, mint más egyházakban. Engedelmességet parancsolnak ezek az egyház minden tagjának nemcsak keresztyén, hanem pogány fejedelmek irányában is, ha ezek oly zsarnokok lennének is, mint egy Nero. Csak néhány hitágazatot mutatunk fel. A helvét hitvallás 27-dik cikke ezt mondja: „Tudjuk, hogy a felsőbbségnek (ha mindjárt Krisztusban szabadok vagyunk is) testünk és lelkünk minden ereje szerint alávettetünk mindaddig, míg parancsai nyilván az ellen nem szólnak, a kiért őket tiszteljük." A későbbi helvét hitvallás (1566) 30-dik cikke így szól: „Valamint az Isten népének javát a felsőbbség által akarja előmozdíttatni, melyet ő a világnak atyaként rendelt, azonkép Isten jótéteményét lássák az alattvalók a felsőbbségben. Becsüljék és tiszteljék azt, mint Istentől rendeltet, szeressék és imádkozzanak érte, mint valamely atyáért, minden igazságos parancsaiknak engedelmeskedjenek, az adót, s egyéb terheket híven és készséggel megfizessék. S ha a hazának jólléte s az igazságosság követeli, életöket is ontsák a haza és felsőbbség javáért, tegyék pedig ezt az Isten nevében, örömmel, bátran és állhatatosan. Mert a ki magát a felsőbbségnek ellene szegzi, az magára vonja az Isten súlyos haragját," — A confessio gallicana 40-dik cikke is igy hangzik: „Mi azt tanítjuk, hogy a tör- j vénynek és statútumoknak engedelmeskedni, az adót megfizetni , s egyéb terheket is vinni tartozunk, sőt az elnyo- I matás jármát is örömmel kell emelnünk mindaddig, míg Isten országa bántatlanul marad." A waldensiek hitvallása, mely még 1120-dik évből származik, így hangzik : „A világi felsőbbséget hódolat, kész engedelmesség és az adónak megfizetése által kell tisztelnünk." A skót westminsteri hitvallás *) 23-dik fejezete ezt rendeli: A nép imádkozzék a felsőbbségért, személyöket tisztelje, az adót pontosan fizesse stb. — Ezek nézetei a presbyteri hitvallásoknak a polgári engedelmességről, és mégis ennek követői sokfélekép vádoltatnak, holott ezen hitvallások nyomán a presbyteri egyházak mindig bebizonyították a felsőbbség iránti hüségöket. Mert ámbár Piemontban, Francia- és Németországban, Hollandiában, Scotiában és nálunk gyakori üldözéseket szenvedtek: mindazáltal teljes hódolatot mutattak mindenkor a polgári felsőbbség iránt. Tisztelték mindenkor a polgári hatóságokat saját működési körükben, s htíségük, szorgalmuk és bátorságuk által gyakran bámulatra ragadták még saját elnyo- j móikat is. A waldensisek, — kiket a martyr névvel méltán jegyezhetünk, — a királyi edictumokban mindig „a mi hü alattvalóink" névvel említetnek. Sok idejökbe és fáradozásukba került a pápai emissaireknek, kinyerhetni a savoyei hercegektől az engedelmet az ő üldözésőkre, és miután ezen *) Az itt röviden megemlített hitvallásokat összeszedte Niemeyer e cím alatt: „Collectio confessionum in eccles. reform, pu- j blicat. Lipsiae 1840. vész rajtok átvonult, katholikus hercegeik ismételve kényszerültek elismerni nagylelkliségöket és hüségüket az uralkodó ház iránt. Hasonló ebez a francia protestánsok charactere is. A reformatio utáni első 40 évben, ámbár számosan voltak, elnyomatásukban is oly alázatosan viselték magokat , hogy még csak összeütközésbe sem jöttek a kormánynyal. Később ujolag harcra ingereitettek, és hogy ez kitört, ennek oka nem a vallás, hanem a politika volt, mert hiszen a katholikusok nagy része egyetértett velők e harcban. Ezen tekintetben mi sem nyújt erősb bizonyságot, mint a melyet I. Jakab, anglia királya tesz a királyok jogairól irott könyvében, hol ez áll: „Én nem tudom, miszerint a francia protestánsok valaha királyaik ellen fegyvert emeltek volna. Az első harcokban mindenütt mellettök álltak fel, s mielőtt ellenök fordultak volna, gyilkoltattak és égettettek. Lehet-e tagadni, hogy III. Henrik sereget küldött kiirtásukra, és mégis siettek segítségére, midőn veszélyben láták? Nem ők mentették-e meg Tours-nál életét s nem ök szabadíták-e meg a legnagyobb veszélyből ? Nem állottak-e mindig híven mellette és utódai mellett, midőn az egész birodalom fellázzadt." Történetileg tudva van, hogy mennyit köszönhet IV. Herik protestáns és presbyterialis alattvalóinak , ugy hogy a nantesi edictum csak hüségök megjutalmazása volt, XIII. Lajos egy, az ő zsinatukhoz intézett levelében „hüségöket és engedelmességöket" dicsérőleg említi, sőt XIV. Lajos is — mielőtt félre vezettetett voína, — megismerte hüségöket, szolgálatbeli serénységöket és megvallotta, miszerint ügyeinek előmozdítására sok haszonnal közreműködtek. Lássuk most már, hogy a consistoriumi rendszer mit képes a polgári engedelmesség fentartására és nevelésére tenni. A tapasztalás azt bizonyítja, miszerint az egyházi és világi hatalomnak a fejedelem személyébeni összpontosulása, a polgári engedelmesség kifejlésének hátrányára szolgál. Mert ha a fejedelem tisztán világi álláspontot foglal el, s az egyházat csak mint egy részét az államnak ugy igazgatja , ez által ennek híveit megsérti, s ezek zúgolódnak azon kormány ellen, mely az egyház gyengéd kötelékeit szélylyeltépi s az egyházit a világitól elkíilönözni nem tudja. De az ily eljárás még a jobbak közétartozik, ez a múlt századokban keresendő, mert megsértethetnek ugyan az egyház hívei, de nyílt lázzadásba a világi felsőbbség ellen ki nem törhetnek. Másként áll a dolog, ha a világiak szenvednek sérelmet. Ez az eset inkább az ujabb időkben fordul elő, a midőn a kormány consistorialis téren áll, s azt kívánja, miszerint minden polgár és hivatalnok azon egyházhoz hajoljon. Ez által természetesen mindazok mélyen meg vannak sértve, kik noha azon confessiot nem vallják, de mégis engedelmes polgárok és hivatalnokok akarnak lenni, s kik a keresztyénséget és a polgári kötelességeket viszonyba hozni nem tudják. Ehez járul még azon legszomorítóbb és kimaradhatlan következménye a consistoriumi rendszernek, hogy azon kormánynak, mely confessionalis téren áll, még közönbös, sőt valódi jót célzó intézkedései is gyanúsoknak tetszenek , hamis indokok kerestetnek, s ennél fogva előáll a vallási dolgokban oly könnyen létre jövő békétlenség és gyűlölség. 5-ször. A presbyteri szerkezetben meg van a föntartási erő ugy békés, mint kedvezőtlen időben. Egyik legfőbb előnye az egyházformának az önfentartási erő. Mit ér, ha valamely rendszer jól ki van dolgozva , de az elpusztulás csiráját önmagában hordja. Ezen bajtól ment a presbyteri szerkezet. Mert önmagát fen birja tartani, s ennél fogva azon előnyt, melyet nyújt, még kedvezőtlen időben is haszonnal alkalmazhatja. — Ugyanis békés időben gondoskodik ezen alkotmány arról, hogy az egyházi hivatalnokok közti egyetértés fenmaradjon, a sympathia erősbüljön és a bölcs tanácskozások áldásdús következményekben mutatkozzanak. Tudja minden, hogy menynyit nyer valamely fontos ügy kivitelét illetőleg, ha több értelmes férfiú összegyűlvén, tanácskozik, a nehézségeket