Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-18 / 37. szám

elhárítja, eszméit kicseréli, s azon ügy létrehozásában több oldalról munkás. Ily módon az egyház helyes iránya megmarad, a keletkezhető félreértések kiegyenlíttetnek és sok rosznak eleje vétetik; az ifjabbak a tanácskozmányokban tapasztaltabbak beszédein okulhatnak, s ha kényes, de fontos tárgyak kerülnek szőnyegre, — melyeket egyesek érinteni sem mernek, — megszűnik minden nehézség, ha testületileg vétetik discussio alá. Ezek körülbelől a saját kebeléből választott képviselői hatósággal és gyűlési joggal biró presbyteri egyháznak előnyei, melyeket azok — kik nem tapasztalták — képzelni sem tudnak. Távolabbi következménye pedig ezen rendszernek az, miszerint az alatta élők egymáshoz szeretettel ragaszkodnak. A mi a kedvezőtlen és nehéz időkbeni megpróbáltatást illeti, — mi előbb vagy később bármely egyházra is rákövetkezhetik, — valóban csodálatra méltó azon védrendszer, melyet a presbyteri egyházalkotmány e tekintetben akár az isteni igazságok, akár saját alaptételeinek megörizhetésére nézve kifejthet. Ily esetekben a biztos következmény leginkább a kivitel gyorsaságától, és az egység létrehozásától függ. S mindkettőért a legjobban gondoskodik ezen szerkezet ott t. i., hol a polgári hatóság akadályozólag fel nem lép. Mert p. o. ha valamely fontos ügyben gyors határozat szükségeltetik , az esperesek néhány nap alatt birják a megyéjökbeli papság véleményét, megjelenhetnek kevés idő alatt a kerületi vagy tartományi zsinaton , hol a kérdés meghányása után nyomban létre jön a határozat. A mi a consistoriumi rendszert e tekintetben illeti: ezen rendszer hiánya és gyengesége sohasem tűnik ugy fel, mint azon erőtlenségben, melynél fogva magát nehéz időkben fentartani nem tudja. Ez azon szoros összefüggésből, melybe az egyház és állam a közfőnök, t. i. a fejedelem által hozatik — szükségkép következik. Mind azon csapást és pusztulást — melyek az államot érik — szenvedi ekkor az egyház is. Ha az állam háború vagy bármely egyéb veszély által fenyegettetik, a fejedelemnek nem marad ideje az egyház ügyeinek rendezésére és minthogy a consistoriumi rendszer mellett az egyház maga lábán járni nem tud magasb és idegen segély nélkül, — ügyei tétováznak mindaddig, míg a politikai alkudozások bevégzése után valahára jut idő az egyház ügyeinek felvételére is. Ezen állítás valódiságát mutatja az 1808 —1815-ig lefolyt idő, de leginkább a jelen. Teljesen meg kell pedig dőlni ezen rendszernek akkor, ba az állam erőszakos rázkódtatásokat szenved, ha p. o. a köztársaság monarchiává, vagy a monarchia köztársasággá lesz, mindkét esetben megsemmisül az egyház alkotmánya az államéval együtt. De meg a consistoriumi rendszer mint az egyház organuma csak ott alkalmazható, hol a fejedelem maga is azon egyházhoz tartozik, melynek a consistoriumi rendszer értelmében fejévé lett. A reformátorok is bizonyosan nem engedték volna át az egyház feletti hatalmat a tartomány urainak, ha azon gondolatra jöttek volna, miszerint ezen őrködés az egyház felett nem az Ur felkentjei által, hanem államhivatalnokok által fog idővel gyakoroltatni. Összevetve most már a presbyteri és consistoriumi rendszerről mondottakat, meggyőződhetünk a felől, hogy a presbyteri forma életet, a consistoriumi rendszer pedig alkotmányszerü pusztulást hoz magyar prot. egyházunkra. Oh vajha azért mi, kik a presbyteri egyházalkotmány acgise alatt 300 éves küzdelmeinkben bár gyakran meghajolva, de soha meg nem törve drága egyházunk érdekét eddig szem elöl el nem téveszténk, a jelen válságos percekben is egyházalkotmányunkat legdrágább kincsünknek tartva — megőrizni, fentartani tudnók. Mányoki Tamás, tanár. ^m^m^ KÖNYVISMERTETÉSEK. Die christliche Dogmatik, vom Standpunkte des Gewissens aus dargestellt von Dr. Dániel Schenkel. In zwei Banden. Erster Band: „Bie Lehrgrundlegung. Wiesbaden Kreidel und Niedner Veiiagshandlnng. 1858. (Vége.) Hogy a kegyes olvasót hosszadalmas beszéddel ne I terheljük: a munka hátra levő részét elég lesz csak főbb vonásaiban ismertetni meg; — különben is azon főtételek, melyek e munkában sajátságosok , az eddigiekben foglaltatván. — A 10-dik tancikk szól a vallásnak a vallásos társasághozi viszonyáról. A vallás, hogy az emberiségnek Istenhez való viszonyát általánossá tegye: erre nézve vallásos társaságot alapit. — Ennek ren dezése végett, a vallás organuma (a lelkiismeret) kellőleg szabályozza mind az ismerő , mind az akaró , mind az érzelmi tehetséget. Az elsőnek szabályozása utján előáll a vallástan, — a másodikén az istenitisztelet módja, — a harmadikén a vallásos társulat alkata. — A 11-d i k t a n c i k k tanít a vallásterén előfordulható beteges képződésekről. — Ha a lelkiismeret szereplésében részint a vallásos és erkölcsi functiok közötti szabályszerű viszony, részint annak az ismerő, akaró és érzelmi tehet ségre vonatkozó hatásában a szabályosság megzavarodik: ekkor beteges képződéseknek kell előállani. Ha a lelkiismeret szereplésében a vallásos functio túlsúlyjal bir az erkölcsi felett: akkor m y s t i c i s m u s áll elő; ba az erkölcsi bir túlsúlyjal a vallásos felett: akkor m o r a 1 i s m u s. Ha a lelkiismeretnek az ismerőtehetségre vonatkozó sze replése zavarodik meg: akkor áll elő vagy orthodoxism u s, vagy rationalismus; ha az akaró tehetségre hat az ilyen zavart szerepléssel, akkor származik vagy hierarchismus, vagy individualismus: ha végre az érzelmi tehetségre: abból származik s e c t á k képződése. — A 12-dik tanei,kk tanít a vallás különféle alakzatairól. Eredeti, igazi és alapalkozata a vallásnak a monotheismus. A többi kitűnőbb alakzatok : deismus, polytheismus, pantheismus csak ezen alapalakzatnak elfajzásai, és mindazoknak eredete a lelkiismeret általános elhomályosodásából magyarázható. — A 13-dik tancikk szól a lelkiismerethez viszonyított megmutatásról. A dogmatika tankifejtő részében egy tantételt sem lehet felvenni, mely mellett a lelkiismeret bizonyságot nem tesz. Ha a dogmatikus lelkiismerete vagy zavart, vagy homályos : akkor annak előadásába vagy a 11- vagy a 12-dik tancikkben előadott beteges képződések és alakzatok ferdesége kikerülhetleníil becsúszik. A II. szakasz tanít a kijelentésről, mint az isteni üdvközlés kútfejéről. Ebben a 14-dik tancikk fogalmat ád a kijelentésről, miszerint az az isteni szellemnek az emberi szellemre közvetlenül hatása a végre, hogy az üdv előmozdíttassék. Ennek elfogadására orgánum az emberben a lelkiismeret. Az ember által elfogadott kijelentésből áll elő a kijelentett tan, — melynek létrehozásában az ember ismerő tehetsége is szerepel, —-és így annak egy oldala isteni tökély, de másik oldala emberi tökéletlenség. — A 15-dik tancikk tanitacsudáról. A csuda csupán a kijelentés körébe tartozó jelenet , — melynek ilyen létéről a lelkiismeret győződik meg. A csuda lényegileg = Istennek üdvelőmozdítás végett, a természet rendszerébe teremtő erejéveli beavatkozása, mely beavatkozás eredményét a természet szokott folyásából kimagyarázni nem lehet, de a mely azonban ez utóbbit fel nem függeszti, sem meg nem zavarja, — inkább annak magasabb szabályozásút tanúsítja. A kijelentés a mennyiben a természetre és a világ folyására behat, minden csudák