Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-18 / 37. szám

Szép bizonyságát olvassuk e tekintetben a presbyteri szerkezet egységet fentartani tudó erejének a skót egyház hitvallásában, hol a Corpus confess. fid. 6 dik lapján ez áll: A skót egyháznak jutott azon szerencse, miszerint 54 év lefolyása alatt az egységet a tiszta tudománynyal együtt szakadás nélkül fen tudta tartani. Ezen egységet pedig Isten kegyelme után leginkább az őrizte meg, hogy Krisztus tanával együtt az apostoli, azaz a presbyteri szerkezet hozatott be és tartatott meg, melynek erejével minden szakadási kísérlet- és tévelygésrei hajlam még csirájában elfőj tátott. A mi azon kérdést illeti: hogy váljon a eonsistoriumi egyházforma képes-e 1-ször is a békét szomszéd egyházak irányában fentartani ? Ezen kérdést nem kell részletesen boncolgatni azok előtt, kik olvasták a 16- és 17-dik századbeli vallásháborúk történetét. Oly dühvel törtek egymás ellen a reformátusok és lutheránusok, hogy a mai olvasó kételkedik a történet szavaiban. Hiába követeltek a fejedelmek reversalisokat, hiába küldözték szét mandatumaikat és hasztalan volt a nyakasok letevése vagy elűzése, — a harcok tüzét az ily fejedelmi parancs méginkább éleszté, a mennyiben mindkét fél tagadta a fejedelmek azon jogát, miszerint ők szorosan meggyőződést feltételező lelki dolgokban parancsolatot osztogathassanak. Más, az egyház kebeléből közakarattal választott hatóság pedig hiányozván, a harc csak mindkét fél kimerültével szűnhetett meg. Azon fietio, melynél fogva a fejedelem személyében megktilönböztetendő a tartomány ura és az egyház főnöke — az igazság napja előtt megsemmisül, s hogy a két fegyvernek egy kéz általi vezetése hova visz, mutatja Németország története, mely történet egyszersmind szemeink elé tartja a eonsistoriumi egyházszerkezetet is szomorú következményeivel együtt. 2-szor. Ép ily pusztitólag"hat a consistoriale rendszer az egyház benső egységére. Mert a consistoriumok csak tartományi hatóságok lévén, ezen egyházszerkezet mellett, p. o. a dogmák feletti kérdések, melyeknek megoldására az egyház Összes képviselőinek véleményezése kívántatik, mikép döntetnek el, hanemha önkényileg? — Az ilyen és több másféle működése a eonsistoriumnak elsatnyítja az egyházat, a mit csak megsiratni lehet, de segítni rajta többé nincs mód, ha egyszer elfogadtatott. 3-szor. A presbyteri szerkezet elősegíti a tudományosságot és feltételezi a különbféle ismeretek megszerzését. Hogy napjainkban bármelyik egyház is nagy gondot fordít a lelkészi kar kiképzésére: ez tagadhatlan. Feladatunkhoz híven , lássuk mennyire mentek e téren a presbyteri egyházak. Ezen egyházak folyvást megkívánták és kívánják, miszerint a lelkészek jól készült és tudományos férfiak legyenek. Ha azonban az egyház pásztorainak tudományosságáról beszélünk, knrántsem értjük ez alatt azon ismeretösszeg elsajátítását, melyekkel nagy könyvek tömvék, — mint p. o. a mathematika és classicusok ismeretét, — melyek bár magokban hasznosak, de a lelkész által gyakorlatilag nem alkalmazhatók a nép javának előmozdítására, — hanem értjük a szentírás teljes és tökéletes ismeretét « minden, az ennek megérthetésére direete és indireete szolgáló tudoinányokbani jártasságot. A presbyteri egyházak már eleitől fogva nagy gonddal voltak papjaik tudományos kiképzésére. Gondoskodtak a felől is, hogy a gyülekezet tagjai értelmesek legyenek, s ez okból — a hol csak lehetett — elemi és magasb iskolák állíttattak, mely iskolában, hogy a lelkészek taníthassanak , természetesen kényszerítve voltak erkölcsileg tudomány szerzésre. De-meg minthogy a cultus minden érzékre ható" ÍÍZ* nélkülöz: ennélfogva az összes hallgatóság a szónokleíkészen függ, » C Mb'ülmény által ismét előáll az erkölcsi kényszer ismeret- és tudománygy ÜJÍisre, hogy igy hallgatóinak érdekét az ügy iránt felébresztheesse és megnyerhesse. Ezen ós több más körülmények bizonyítják, miszerint | a presbyteri forma a lelkészek mivelésére kedvezőleg hat, — s a tapasztalás bizonyítja is ezt. Ugyanis a reformatio ideje óta a presbyteri egyházakban mindeuütt collegiumokat, universitásokat, irodalmat és tudományosságot pillantunk meg. Igy van ez Svájcban, Francia- és Németországban, Hollandiában és Scotiában. A papok és professorok tudományossága mindenütt elismerésben részesült. Aligha találhatnánk korunkban annyi mélytudományu férfiat, mint a mennyien a reformatio korát ékesíték. Azon jeles papok és professorok puszta nevével oldalokat tölthetnénk be, kik a 16-, 17- és 18-dik században a presbyteri egyházakban fénylettek, s a többi egyházak férfiait tudományokkal felülmúlták. Sőt a mai korban is még hiszem, miszerint bármelyik presbyteri egyház sem keveredhetnék oly theologiai vagy philosophiai vitába, hogy az igazságot alapos éllel és tudományossággal napfényre deríteni ne tudná. A mi a consistoriale rendszerrel biró egyházakat illeti : tagadhatlan, miszerint ezekben is nagy gond fordíttatik a lelkészek kimívelésére, sőt meg kell vallani, hogy talán a eonsistoriumi szerkezettel biró egyházak legtöbbet követelnek vizsgálatok alkalmával a papjelöltektől, de más felől az igazság azt kívánja, hogy e tekintetben is felmutassuk ezen rendszer hiányát a következő két pontban. Ugyanis először ezen rendszer semmi biztosítást nem a felöl, hogy a papjelölteknek a kellő ismeretek, és a kellő kiképzés megadatnak-e. Mert a theol. facultas professorai ép ugy a fejedelem által neveztetnek ki, miként a consistorium tagjai, és ez okból — a mint már fönebb említve volt, — itt csupán azon körülménytől függ minden, hogy az egyház valódi java ohajtatik-e előmozdíttatni, vagy pedig alkotmányos hatósága általi elpusztítása céloztatik. Másodszor: bár ezen rendszernek magas követelései lehetnek a papjelöltek irányában, de a vizsgálat letétele után is a tovább képzést semmikép nem mozdítja elő. Mihelyest ugyanis valaki bevezettetik lelkészi hivatalába, azonnal kilép a magasb míveltségü emberek társaságából, megszűnik tudvágya az egyház ügyeinek átismerése iránt, — mert azok a vaskényszernek engedő consistoriumok által intéztetnek , véleménye semmi ügyben ki nem kéretik, számára nem marad fen egyéb a vak hódolatnál, s tovább képzése egyedül a véletlenre bizatik, minthogy sem az évenkénti visitatiok, sem az olykor olykor tartatni szokott lelkészi összejövetelek erre fejlesztőleg nem hatnak, mint a melyek csak az egyes gyülekezetek közszügségeinek előadásából állanak. Már pedig az egyedül állás elszomorítja az embert, s a magasabb és lelki érdekek iránti részvétet megfagyasztja s azt eszközli, miszerint aljasb és nyersebb élvek kerestetnek. Innen lehet megérteni, hogy a eonsistoriumi szerkezettel biró egyházakban miért oly hajlandók a lelkészek a trivialismusra vagyis elparasztosulásra, míg ez a presbyteri egyházak lelkészeinél lehetlenné válik. 4-szer. A presbyteri szerkezet polgári engedelmességet eszközöl. A presbyteri alkotmány ellen egy vád sem emeltetett annyiszor, mint ez: hogy a monarchia eszméjével nem fér össze, és polgári engedetlenséget s lázadást szül. S ezen 1 szemrehányás nemcsak időtöltő beszélgetésekben mondatott el, hanem a legnagyobb komolysággal könyvekben íratott ez meg. Annak megmutatására, miszerint az igaz vallásra minden korban és időben az engedetlenség és ellenszegülés bélyege üttetett, nem szükség bizonyítványokat szerezni a szentírásból és egyháztörténetből; felesleges lenne a vádolókat azon helyekre utasítani, melyek ezen vád származását indokaival együtt tisztán felmutatnák. Az embereknek ezen vádja kétség kivül az igazság, az evangelium, a törvény és Krisztus uralkodása iránt érzett gyűlöleten alapul, s minthogy ezt nyiltan bevallani szégyenlik, a valószínűség és hihetőség palástja alól folytatják üldözéseiket és emelik vádjaikat, melyek közt legdivatosabb polgári engedetlenség gyanújával terhelni a presbyteri rendszert. Ugyanezen