Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-04 / 36. szám

besorozni annyi lenne, mint elszedni a vallás tanítóit, s meggátolni a vallás rendes gyakorlását. Itt lelkészek és iskolatanítók neveltetnek, s a theologiai akadémiának alapja a gymnasium; ha az alapot kivennék alóla, összedőlne az egész. A kormányrendelet szerint minden tanulónak el kell látva lenni superintendensí bizonyitványnyal a felől, hogy ő jó előmenetellel tanul, a rosz viseletű és előmenetel nélküli tanulók bármely nyilvános iskolából is besoroztatnak. Ez a mostani nem-nyilvános volta az iskolának csak annyit tesz, hogy a kik a világi hivatalok-, s ügyvédségre készülnek, azoknak a gymnasinm bevégzése után, valamely nyilvános iskolahatóság előtt kell érettségi vizsgát tenni, s a kik itt jól bevégezték gynmasiumi pályájukat, bizonyosan jól letették eddig is, s le is teszik az érettségi vizsgát, s további szerencséjüket kereshetik a jogi akadémiákban. A közönség részvéte most is, mint hajdan, nagyon szépen kimutatta magát. A s.-pataki úgynevezett examenekre betartanak nemcsak a szülék és rokonok, hanem a buzgó hívek is. A közvizsgálat első vasárnapja szokott legünnepélyesebb lenni, akkor a főiskola papja, most nt. Zsarnay Lajos ur, egyszersmind e. kerületi főjegyző és erkölcstudomány akadémiai tanára tart a városi nagy templomban alkalmi tanítást, kinek tudományos műveltsége , s férfias szónoklata mindig megérdemli, hogy mérföldekről jőjön ide a tanulni élvezni szerető ember. A közönséges reggeli istenitisztelet után a főiskolai imaházba özönlik az ifjúság és közönség, s valamint a közisteni tisztelet előtt és közben, ugy itt is a meghatólag szép éneklőkar zengi az alkalmi éneket, miután a főiskola igazgató tanára, most magyar tudós társasági tag és bölcsészeti közönséges akadémiai tanár, Erdélyi J á n o s ur, számot ad mintegy a közönségnek , mint pártfogó és fentartó tulajdonosnak, a főiskola közelebbi egy évi történetéről, szellemi és anyagi mibenlétéről, gyarapodásáról és szükségéről, és szól példákban a keblekhez, buzdít, lelkesít meghatólag, felsorolja az áldozattevők neveit, előadja melyik oktató , mennyi és minő könyvet irt és adott ki. Ezután az éneklő-kar ismét gyönyörködteti a gyülekezetet; a főtiszteletü egyházkerületi bizottmány, melynek világi elnöke folyvást az eréíyben, képzettségben és buzgalomban kitűnő Ragályi Károly ur, megnyitja a közvizsgálatot, s a közönség a rajztermekbe oszlik, ott a tanítványok müvei szép rendben ki vannak téve közszemlére, s mondhatni, hogy a ranjztanár, Szűcs ur, sok élvezetet nyújt mindennemű példányaival a közönségnek. Aztán a zenetanár, K r i z s ur, deríti fel a hallgatóság kedélyét kedvesen zongorázó, s zenekarban együtt működő tanítványaival. A főiskola imaházában fenálló orgonán is nyilvános jelét adják az ifjak, e megható hangszer ügyes használatának. A lefolyt iskolai évben immár megnyitva lön a tanítókat képző intézet; a testgyakorda; szép sikerrel szerveztetik a ritkaságok tára, madár-és rovar gyűjtemény, mind a buzgó hívek adakozásából, a tanárok és tanítványok hozzálátásából. Zsarnay Lajos ur paptant és apologetic á t (keresztyén vallás védelmezése más vallások irányában) adott világ elé. Finkei József gymnasiumi tanár ur Sophocles görög színmüveinek magyar versekbeni fordításával bizonyítá be a tudós görög nyelvbeni jártasságát. Antalfi János külországok egyetemeinek sikeres látogatásai után haza érkezett legifjabb tanár ur az egy időre megszűnt sárospataki naptárnak adott uj életet, mely az 1859-ik évre immár megjelenvén, több lapban kedvező bírálatra érdemesittetett s bélyeggel együtt 12 pkr. levén egynek ára, igen érdekes tartalmánál s ama nemes célnál fogva, mely szerint szerző annak tiszta jövedelmét, a különben is nagy részint saját fáradozásával gyűjtött adakozásokból alapított testgyakorda alapjának szaporítására ajánlá, megérdemli, hogy minden család vegyen belőle egy példányt, már csak azért is, hogy a fővárosbeli számtalan naptárakkal egybevettessék. Egy táp intézet létesítése is mozgásba hozatott a sárospataki főiskolában, mely majdan a szegény gyermekeknek nyújtana jó jövendőt, ingyentaníttatás és élelmeztetés által. Erre adakozni lehet szemes életben és készpénzben; a kezdet zsengéje már szépen megmutatta magát, mert az utóbbi miskolci egyházkerületi gyűlésen és Sárospatakon kétszáz köböl szemes élet és 200 pft. készpénzadomány gyűlt be. Valóban nagyobbszerű és jótékonyabb célra alig lehet felhiva a protestáns ember megszokott adakozása , mint a képezde és tápintézet. Amott jeles falusi és városi tanítók képeztetnek, itt szegény sorsú, de gazdag tehetségű ifjaknak készíttetik alkalom, hogy ők is eljuthassanak oda, a hova érdemesek. A kiknek tehát befolyásuk van, terjesszék e jótékony-intézetek iránti részvétet, s igyekezzenek gyűjteni azonnali adakozás és hagyományozás utján az alapot, s valamint számos intézeteink, ugy ezek is előállanak Isten segedelmével s önbuzgalmunk után. A tanító-képezdében, a szintén külországi mtiutazással tökéletesített ArvayJózsef igazgató tanár ur kitűnő vezérlése alatt, már tanításokat vett több falusi és városi tanító s tanuló ifjú, jövendőre tehát már más képességű tanítókra számíthatnak a gyülekezetek s egyes családok, és ime kisdedeink okos és okszerű képeztetésében veendjük százszorozott kamatját a képezdére letett tőkéinknek. Ezen tőkét azonban még mindig szükséges gyarapítanunk, tehát ne feledkezzünk meg a magunk és felebarátaink iránti kötelességről. Részemről bizonyos vagyok benne, hogy vallásunk intézeteinek élő forrásai kiapadhatatlanok, s minden jót és szépet előállítunk lassankint, s nincs édesebb érzés, mint ama gyönyörködés, melyet élvezünk a saját magunk ügyekezetévei előállított intézetek látása felett. Én nem szeretem amaz unalmas sopánkodásokat, melyek imitt amott összeiratnak. Van a magyar prot. közönségben elég buzgóság és szilárd akarat; ne legyen több egy helységben egy lelkes papnál, iskolatanítónál, vagy gondnoknál, sőt csak egy példás gazdaemberuél, és így tovább a városokban, iskolákban, egyházmegyei és egyházkerületi kormányzatban egy pár apostoli buzgalmu egyénnél, és ezek ébreszszék és figyelmeztessék a híveket, keressék és zörgessék az alkalmatosságokat, mint az idősb Nagy József, szomotori jóemlékezetü lelkész, őri Fülep Gábor tiszáninneni , Buday Ézsaiás tiszántúli, Bátori, Kis János, Polgár, Szeberényi dunavidéki superintendensek, Nagy Ferenc, Rozgonyi, Nyiri, Kövi sárospataki. Péczeli debreceni, Márton pápai, Szász Károly nagyenyedi tanárok, s a világiakból a nagy Vay József, a Telekiek, Ragályiak, Szatmári Királyok; a nők között: Pallay Erzsébet, Pogány Klára, és számtalan buzgó alapítók; s az élők közül kövessék minél többen: Apostol, Székács, Török, Baló, Révész, Homola, Antalfi egyházi, Nagy Gedeon, Szabó Károly, Mezősy László, Hutka István, báró Vay Miklós, gróf Teleki Sándor, Palóci, Horváth Mária világi buzgó hívek szép példájukat, a közbenjárás és tettleges áldozat körül bizonyára minden hasznos óhajtásunk teljesülni fog. Az uradalmi és községi ügyvédek fogják fel fontos hivatásukat, az egyházkerületi és egyházmegyei tiszti ügyészek pedig használják a cs. magas kormány atyai gondoskodását, a földesurak felekezetességen túl emelkedett nemzeti nemes indulatjukat az úrbéri rendezések és tagosítások körül, s az előttünk történt nagylelkű áldozatok szaporodni fognak. Részemről sok ügyesbajos dolgokban ingyen szoktam dolgozni, és a közjó előmozdításának sikere százszoros jutalmat ad nekem. Én, ha végrendeletirásra hivnak, elhagyom álmomat , ebédemet és bármi magánfoglalatosságomat; megyek nagy készséggel és ingyen; ámde senkinek sem irok végrendeletet, a ki valamely jótékony célra és intézetre nem hagyományoz j azért minden évben megírok egynehány hasznos végrendeletet. Szóval, ha kiki saját ügyekint tekinti a vallásos és közcélú intézeteket, fentartjuk és előállítjuk azokak legkönnyebben.