Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-07 / 31. szám

Első évfolyam 31. szám. Pest, augustus 7-én 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. D I J: egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. ELOFIZETESI Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri be­iktatásánál 3 pengő kr., egysze­riért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Viszhang ifj. báró Vay Miklóshoz. Soha öromestebb tollat nem ragadtam, mint je­lenben, midőn a Prot. Egyli. s Isk. lap 29-dik szá­mában tisztelt barátomnak „Az egyház anyagi szüksé­geiről" szóló áldozatkészséget tanúsító cikkét olvas­ván, azt egy részről az én igénytelen felszólalásomra legohajtottabb feleletnek tartom, más részről felliiva érzem magamat, hogy az elŐbbeni szózatomhoz némi felvilágosítást adjak. Nem tartozom én azon emberek közé, kik azon hiszemben vannak, hogyha minden célnélküli ékes­szólásukkal, vagy a holt betűkbe öntött válogatott vagy csattanós kifejezésekkel a közönség előtt fel­léptek , ez által a szent ügy iránti személyes köteles­ségeiknek már tökéletesen eleget tettek. Nem akarok én azon vezér dicsőségében osz­tozni, ki harcosait lelkesítvén, midőn a síkra kell ki­szállni, maga háttérbe vonul. Nem! Elvem előbb tenni, aztán szólani, nehogy a mon­dottakért pirulni kénytelen legyek. Ezen elvemből kiindulva, következetlenségnek tartottam volna szózatot emelni, más részről szerény­tclenségnek véltem ez alkalommal az.eddigi csekély ál­dozatomra — mely korántsem annyi, mint a mennyit többi hitsorsosaim tehetnének — ha akarnának — hivatkozni; mert nézetem szerint, nemcsak a közön­ségnek használtunk, hanem leginkább önmagunknak szereztünk édes élvezetet az által, ha egyházunk s iskoláink jóllétét csekély tehetségünkhöz képest elő­mozdítottuk. Szózatom főcélja volt, hitsorsosimat a tevékenységre, a részvétre felserkenteni. Elhallgatva tehát a múltat, ugy hiszem , a jövő igen szép tért nyit minden hű protestánsnak, ugy ne­kem is, csekély erőmhöz képest, szent vallásunk ol­tárára az áldozatkészséget felajánlani. Magam is az e gy li á z i domestica eszméjének barátja vagyok, mert csakis ezen nézetből kiindulva, vélem legcélszerűbben az egyház s iskolák anyagi szükségein leghathatósabban segíthetni, melyeken liogy közerővel segítsünk, a mostani válságos időben főtörekvésiinknek kell tartanunk! Hogy pedig az egyházi domestica minél célszerűbben életbeléptes­sék, kívánatos volna, miszerint minden egyes egy­házkerület ez ügyet tanácskozmány tárgyává tűzze ki, nézetét egy javaslatban hovahamarább terjessze elő, hogy több javaslatokból egy általános egyházi domesticára a főelvek megállapíttassanak, és ez ál­tal ez üdvös eszme a várt gyümölcsöt meg is hozza. Azonban addig is azon meggyőződésben lévén: „qui cito dat bis dat", — hogy tisztelt barátom fel­szólalása s példájának viszhangja legyen, szivesen fogok vele kezet, s a krajcáros holdanként! adako­záshoz hozzájárulok, s fekvő birtokom után 150 pfrtaiyi összeget, még ez évben, t. i. augustus 1-sŐ napjától számítva, tiz éven át rendesen fizetni ma­gamat ezennel kötelezem. Miután pedig az egyházi domestica egyik fel­adatának vélem az egyes közintézetek felvirágzására közremunkálni mindaddig, míg ezen ügy közös meg­állapítása meg nem történik, s e részben végintézke­dés nem tétetik, ezen felajánlott összegetapesti pro­testáns papnövelde pénztárába kötelezem magam be­fizetni , annak liovafordítására nézve igénytelen be­folyásomat fentartván. Most én is tisztelt barátommal együtt kérdem : követendik-e sokan — vajha mindnyájan igénytelen példánkat ? Ha többi hitsorsosaink is velünk egy né­zetben vannak — miről alig lehet kétségem — re­ménylem , hogy mindegyik ezen üdvös eszmét felka­rolva, annak életbeléptetésére, tehetségéhez képest, hozzájárul and, hogy ezen egyesülés utján, egyetemes egyházunk s iskoláink bel jólléte mentül szilárdabb alapra vettethessék!! Vessük meg tehát előbb jól az alapot, azután építsünk reá egy szilárd, minden diszítményekkel el­látott épületet, hogy az a sors viszontagságaival bát­ran dacoljon, háborítatlanul évszázadokon keresztül, korunk felejthetlen becsületére, s utódaink javára rendületlenül fenállliasson!! Gr. Teleki Sándo

Next

/
Oldalképek
Tartalom