Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-08-07 / 31. szám

A bel-missio feladata, a tudomány jelen álláspontja szerint fölfejtve. A bel-missio fontos kérdését e lapokban legelsőben B. M. gördítette szőnyegre a 85-dik lapon. E tárgy — ha nem csalódom — akkor még sokakra nézve njdonság lehetett s az olvasó tudvágyát annál inkább érdekelheté, mivel B. M. azt inkább csak ujjalmutatólag s oly célból érintette, hogy az e tárgy -róli gondolkodásra s illetőleg az idevágó eszmék s nézetek bővebb kifejtésére az olvasóközönséget felhívja. Azóta e tárgyra vonatkozólag egy pár értekezés jelent is meg e lapokban a 231. és 553. lapokon Cz. J.-tól, a 201 lapon pedig M. K.-tól s a bel-missio, mely még csak a múlt évben is csupán kisebb körökben hangoztatott, most már oly közkézen forgó szóvá vált, hogy valahányszor egyházunk újjászületésének miként lehető eszközlése merül fel avvagy csak beszélgetés közben, a bel-missio fölemlítése sohasem marad el. De miben álljon sajátlag a bel-missio ? mi legyen annak valóságos munkaköre? e felől ugy látszik, nem mindenki bir még határozott fogalommal. Ezen nem is lehet csodálkoznunk; mert bár a belmissioi munkásság elemei az egyház gyakorlati életében már régóta léteznek, de azok rendszeresítve és a tudomány körébe felölelve csak a legújabb időben lőnek; ugy annyira, hogy a bel-missio tudományi élete jóformán csak 1851 óta számítható, a midőn Wicliern ily című röpiratát: Vortrag auf dem Congress für innere Mis sión zu Elberfeld közreboesátá. Méltán lehetett várni, hogy e lapok, miután említésbe hozták e nálunk kevésbé ismert, mondhatni egészen uj tárgyat, annak fogalmi alapos ismeretébe h befognak vezetni, legalább annyiban, hogy az olvasó az e tárgyban készítendett cikkek után a belmissio lénye felől tiszta és szabatos tájékozást nyer. Ezen várakozásnak azonban mindez ideig elég nem tétetett 5 sőt azzal egyenesen ellenkező történt a miatt, hogy a liány cikk e tárgyban megjelent, a belmissio szót épen annyi különböző értelemben láttuk használtatni, — holott pedig a tudomány az alatt csak egy és ugyanazon dolgot ért. Mi a bel-missio? e kérdésre az olvasó körül-belül így lenne kénytelen felelni az idézett cikkek közül 1. a B. M.-é szerint: széjjeljáró országoshirü és buzgó lelkészeknek vendégtanítási, vidéki gyülekezetekbeni apostolkodása; 2. a Cz. J.-sé szerint: a lelkész liitteljes és lelkiismeretes munkássága; 3. a M. K.-é szerint: általában az egyház beléletének kifejlesztése, felvirágoztatása, a hova tartozik egyházmegyei egyletek, könyvtárak alapítása, ifjaink külföldi egyetemekre kiküldése, az adakozási szellem ébresztése, még a cultus szépítése is stb. Már hogy ily fölfejtések után bárkinek is tiszta és határozott fogalma lehessen a bel-missioról, azt egyenesen kétségbe kell vonnom s épen ezért szabadságot veszek magamnak e lapok hasábjain, a mennyire lehet, röviden előadni azt, hogy a tudomány jelen fejlettségi fokán mit értenek s mit kell érteni a bel-missio alatt. A bel-missionak épen az feladata az egyház körén belül, a mi a kül-missioé az egyház körén kivül ; mind a kettőnek közvetlen és egyenes célja a positiv keresztyénellenes elemet megsemmisíteni, — amott az Antikrisztus, itt a sátán országát lerontani, csak azután levén eszközölhető itt és amott az ujtestamentomi Sión fölépítése. Mind a kettőnek közös sajátsága, miszerint nem várja be, hogy fölkeressék, hanem ő keresse fel munkásságának tárgyait, azaz: azokat, kikben positiv keresztyénellenes elem létezik, vagyis a kik positiv tévelygések és hazugságok befolyása alatt fejlődtek személyiséggé, — felkeresi pedig azért, hogy azokat megtérésre vezérelje. A természeti ember a létfej lés kettős stádiumán jöhet az egyházzal érintkezésbe s összeköttetésbe,— az elsőn ugy, mint egyediség (individualitás), a másodikon mint személyiség (personalitas). A gyermek, kiben a hajlamok és tehetségek még fejletlenül, mintegy burokban szunnyadnak, bár szinte mint a felnőttek, személyes lény, de concret értelemben vett személyiséggel még nem bir; mert személyiséggé az ember csak három tényezőnek, u. m. a vele született képességeknek, ön elhatározásnak és környezetének vagyis a nevelésnek közreható befolyása és munkássága mellett fejlődik. A ma született gyermek tehát az ő természeti állapotában ugy tekintendő, mint még csak egyediség, kinek része van ugyan a bűnbeesés egyetemes emberi következnie nyében, az eredendő bűnben, de aki a bűnbeesésnek históriai különös következményeitől még ment, vagyis a kinek leikéhez még positiv tévelygések, hazugságok, istentelen előítéletek és erkölcstelenségek nem tapadvák, a ki ugyan még nem-keresztyén, de teljességgel nem is keresztyénellenes. A honnan ha valaki így, az egyediség stádiumán lép az egyházba, önként következik, miszerint nem a missioi, hanem egyenesen a katekhetai munkásságnak (keresztyéni nevelésnek) fog tárgyául szolgálni. Egészen másként áll a dolog az oly természeti emberre nézve, ki mielőtt az egyházba lépett volna, már személyiséggé fejlődött, a ki nem keresztyéni nevelés és tanítás befolyása alatt, hanem p. o. a zsidóság, pogányság vagy muhamedanismus körében növekedett fel és fejlett ki. Az ily ember egyedisége, mielőtt az az egyházzal összeköttetésbe jött volna, positiv tévelygő, keresztyénellenes környezet befolyása alatt ismeretekben, nézetekben, elvekben, irányokban, ízlésben, meggyőződésekben stb. már tartalmasságot nyervén, azaz: személyiséggé fejlődvén, látni való, hogy ő benne a r o s z a kiil- és belterjedtségnek többé nem a legalsó fokán van; az ily ember már nemcsak nemkeresztyén, hanem egyenesen keresztyén ellenes. A honnan ha valakit ily stádiumon kívánunk az egyházzal összeköttetésbe hozni, itt már nem a katekhetának, hanem a missionariusnak tiszte áll elő; itt min-