Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-31 / 30. szám

két osztálynál szinte megtarthatja és követheti, csakhogy — és ez önként következik — a két osztály énektanításá­ra, a kiszabott időmennyiséget is meg kell tartania. Azon­ban , miként más tanfajoknál, ugy az éneklésnél is a taní­tási idő helyes beosztása által a képző magán sokat segít­het. — Az énektanításnál a főfigyelem inkább a II. osztá­lyuakra fordítassék a képző által, mint a kiknek segítségé­vel az I. osztályúakat is könnyen belevezetheti az ének­lésbe ; — oly formán, hogy a képző minden I. osztályút egy II. osztályú mellé ültet, s ugy téteti s teszi az énekkisérle­teket; — a tapasztalás bebizonyította, hogy az ily eljárás eredményt von maga után, minthogy a gyermek gyermek előéneklését sokkal biztosabban tudja követni, mint a kép­zőét ; — melynek oka az éneklő hang közti hasonlatásság­ban és különbségben van. — Ha a képző a kéz alá eső éne­keket így énekelteti el néhányszor, azután mindenik osz­tályt rendeljen ülő helyére, s az I. oszt. a II. oszt. nélkül személyesen vezesse, — ha fáradsága sikertelen, ugy a II. osztályból néhány jobb éneklőt ültessen közéjök, s így gya­koroltassa be azokkal az éneket. — Eleintén, míg bele nem szoknak, van ugyan baj velők, — de ha a képző a dalolta­tást, és a hangsor gyakori elmondatását, a megelőző idő­ben el nem mellőzte, fáradsága bizonyosan jutalmat arat. A II. osztályúak énektanítása a már leirt módon és időben történik itt is, azon megjegyzéssel, hogy akkor az I. osztály— a botrány kikerülése végett — a II. osztálytól elktilönittessék; — mikor pedig az I. oszt. a hangjegyek olvasását tanulmányozza, gyorsabb előhaladás kedyeért, azt szintén ossza be a képző a II. osztályúak közé, kik az általa adott utasítás szerint megismertetik, olvastatják a hangbetüket, —- a betanított énekeket pedig gyakoroltat­ják. — E két osztály képzőjének tehát több időt kell fordí­tania az éneklés tanítására, mintha csak egy osztályt ta­nítana ; — de tekintetbe véve a II. osztályúak segítségét,— e miatt egyéb tanfajok tanításánál hátrányt nem szenved. b) Ha a III. és IV. osztályt képezi. Ezen osztályok tanítójának tulajdonképen csak a III. osztálynak kell éneket tanítania, minthogy a IV. osztálynak azokat már tudni tartoznak. — Itt a képző több tanfajok, de egyegy osztályt illetőleg kevesebb növendékek tanításá­val van elfoglalva, mint a csak egy vagy két alsóbb, de né­pesebb osztályt tanitók; — azonban az éneklést a IV. osz­tályúak segítségével a kitűzött időmennyiség alatt, s az el­mondott mód szerint felette könnyen megtaníthatja, még pedig a nélkül, hogy ez által valamely tanfaj háttérbe szo­ríttatnék. — Az énektanítás ideje, kivitele, vagy az a kö­rüli eljárás módja épen csak az, a mi már fentebb kimu­tatva volt. — Lásd később a táblás kimutatást a tanítási időre nézve. 2. Mikor egy képzó vezetése alatt IV osztály van. Négy osztály szokott egy képző vezetése alatt lenni a kisvárosi, falusi és a leányiskolákban. — Az énektaní­tást illetőleg, a kisvárosi és falusi iskolákban, mint a me­lyekben a növendékek összes száma ritkán ér föl a népe­sebb iskolák egy osztályával — szintén e rendszer szolgál­hat kiviteli alapul; — azonban népesebb leányiskolákat véve fel, hol egy képzőre 150—200 növendék képzése néz, csak vasszorgalom, s egyik osztály segítségének a másik irányábani felhasználása mellett vétethetik e rendszer si­nórmértéktil. Legcélszerűbb volna az énektanításra nézve, ha a népes leányiskolák több képzők közt osztatnának föl, mert csak 100 növendéknek is egy képző általi öntudatos és alapos vezetése a kivihetőség határán túl van; — ott pedig, hol több leányiskolák vannak, egy centralis leány­iskola okvetlen megkívántatik,— ebben lehetne aztán mind az éneklést, mind egyéb felsőbb s inkább a női körhöz meg­kívántató tudományokat célszerűen tanítani. — A mi tehát az éneklés tanítását illeti, — minthogy túlnépességii isko­lákban az idő ki nem adja az osztályokkénti tanítást, — legcélszerűbb, ha biztosan akar előhaladni a képző, ha egyik osztály segítségét a másik képzésére használja fel; pl. a I. osztályt a II-kkal, ezt pedig a Ill-kkal, a III-kat a IV-kkel személyes vezénylet mellett tanítja énekelni a ki­tűzött idő és rend szerint; lásd a tá'ol. kimut. — A napon­kénti gyakorlat pedig ugy történjék , hogy az I. a II-kkal minden reggel, és d. u. a templomi idő alatt, a III-kat a IV-kkel minden hazabocsátás előtt 2 /4 -ig, hol tömegesen, hol szakaszonkint énekeltesse a képző; — ha pedig a képző egyszersmind énekvezér is, akkor ez időpont a képző egyéni Belátása szerint választassék ki; 1. a tábl. kimut. — A négy osztály pedig csak oly énekeket énekeljen együtt, melyeket elébb külön külön mindenik osztály megtanult,— így az éneklésben a rend és szabatosság inkább meglészen, ezen kivül egyik osztály a másiknak botránya, alkalmat­lansága nem leend. Egyébiránt az énektanrendszer kivitele csak az, a mi összesen a négy külön osztályé, — ennél fogva más kü­lönös rendszert e részben nem adunk. 3. Mikor a IV. osztály énektanítása az énekvezérséghez van kötve. A közelebbi évtized folyamán , a népesebb gyüleke­zetekben miután az elöljárók tapasztalták azt, hogy iskolatanítóink közt sok énekképtelenek vannak , az ének­tanítást az énekvezérséghez csatolták. — Ez egy részben helyes, más részről pedig káros eljárás. — Helyes annyi­ban, a mennyiben az éneklés a tanítók tehetetlensége miatt meg van így óva a végelsiilyedéstöl, — káros pedig annyi­ban , a mennyiben ily helyeken külön énektanterem nem lévén, a képzők tanítási időmennyiségükből egy éven át is igen sokat vesztenek. — Tegyük fel pl. hogy egy bizonyos helyen az énekvezérnek hetenkint 10 énekórát kell adni az iskolákban, tehát már itt a képzők egy évben 10 hónapot vévén fel, a rendes tanítási időmennyiségből éven át 400 órát hevernek el; — ellenben, ha az énektanítás egy e célra rendelt különös teremben történik, a képzők semmitsem veszthetnek el, mert az énektanár ily esetben két osztály­nak fele részét veszi képzés alá, a másik felét pedig a kép­zők tanítják; igy sem az énektanár nincs nagy terhére a képzőnek, sem a képző nem tölti el az időt hasztalan. — Egyébiránt a lelkes képző illy esetben segédkezet szokott nyújtani az énektanárnak, — míg a csak szakmányilag ta­nítani szerető felhasználja vagy elácsorogja az ily üres órákat is. E rövid kitérés után, lássuk mi a teendője ily esetben az énekvezérnek. Az ily énekvezér e tanrendszert mind a IV osztálynál megtarthatja. Azonban ha sikeres előmenetelt akar tenni az énektanításban, azon esetben legjobb, ha az osztályok tanítóival kezet fogva, egyenlő akarattal képezik a növen­dékeket az éneklésben, oly formán, hogy a mit az énekve­zér egy óra alatt tanít, azt a képző a következő óráig pon­tosan és hiba nélkül begyakoroltatja; — ellenkező eset­ben, a mit a növendékek egy órán tanultak vagy hallottak, azt a következő óráig azon módon elfelejtik. A tanítási időt ossza fel az énekvezér ugy, hogy min­denik osztálynak egy héten két énekóra jusson, — pl. a III. osztályt tanítsa hétfőn, s csütörtökön, — a II-kat ked­den és pénteken, — az I-sőt szerdán és szombaton, — a IV-ket pedig vasárnap d. e. és d. u. egyegy óráig; — a mi­kor a következő egész heti énekeket énekeltesse át; — ha pedig az énekvezérnek, a leányiskolákban is kötelessége az énekléstanítás, azon esetben a fiiskolákban mindig d. e., a leányokéban mindig d. u. végezze azt. — Mikor az ének­órán temetkezés adja elő magát: akkor a tanórát a szo­kottnál elébb kell tenni, s a mennyire lehetséges, azon igye­kezzék, hogy a tanórákat el ne mulassza; — ha beteg, vagy más előre nem látott akadályok gördülnek elő, melyek gá­tolják az énektanítást, azon esetben a rendes képző köte­lessége azt végezni; — mivel az énekórának, ha láncolatos tanítást akarunk, elmaradni nem szabad. Egyébiránt megjegyzendő, hogy e terv kivitelére a következő könyvekre volna szltkség; 1) „Elméleti és gya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom