Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

nya tartalmát, az olvasottakra visszagondoltatás által elmondatni. Ugyanezt ismételtetni többekkel mindaddig, mig mindnyájan annyira fel nem fogták és sajátjokká nem tették, hogy annak elfelejtésétől többé félni nem lehet. — Ugyanezen cikket máskor ismét elö kell venni, s újra elolvastatván, többször elbeszéltetni. Nemde, gyakoroltuk az olvasást és vele együtt az értelmet? Nemde, szaporítottuk ismereteiket? De ugyanazon olvasókönyvbe, melyben a vallásos elbeszélések vannak, be lehet foglalni természetrajzra vonatkozó históriákat és természettani tanitmányokat is, szinte képekkel. Ha már azt akarjuk, hogy ilyen tárgyakról olvasson a gyermek, — pedig a lecketervben kimutatandó órákban olvashat, — mielőtt a felveendő tárgyról olvasnának, a tanító a tárgyat előmutatja, megvizsgáltatja, vizsgáitatásai eredményeit elbeszélteti, (sőt ha a tanító ügyes, mint fogalmazási tárgyat, leirás végett fel is adhatja), és csak akkor fog a könyvben előadott természethistóriai vagy természettani cikk olvastatásához ; az olvasás után az olvasottakat, betétetvén a könyvet a tanitó, utángondoltatás után szinte elmondatja és mondatja többekkel mindaddig, mig a már ismert tárgyról részint a tapasztalat, részint az olvasókönyvből szerzett ismereteket és ezalatt tett reflexiókat szabatosan előbeszélni nem tudják. — Mit értünk el ismét ezen munkánkkal ? Ismeretekkel gazdagítottuk a gyermeki elmét, egyúttal pedig az értelmes olvasásban gyakoroltuk. Az olvasókönyvbe foglalnám továbbá a nemzeti történet feltűnőbb és.a lelket megragadóbb jeleneteit is, ugyancsak képekkel. Es midőn a gyermekek valamely históriát elolvastak, azonnal könyveiket betéve, beszéljék is el, és beszéljék mindaddig, mig csak szabatosan előadni nem tudják. ! Magába foglalhat továbbá az olvasókönyv: szivnemesítő verseket, válogatott zsoltárokat, dicséreteket és könyörgéseket is, melyeket szinte olvastatni és olvastatás közben kell megta- i nítani. Magában érthető, hogy az igy szerkesztett olvasókönyv I mellett míg az értelmet fejtjük, az ismereteket gyarapítjuk, felfoghatjuk a magyar nyelvtant is, és a reá kiszabott órán részint a mondatkészités, részint a fogalmazás, részint a grammaticai formákban gyakorolhatjuk növendékeinket. Látni való ezekből, hogy a népiskolákban, a főbb tantárgyak mellé kifejlett, s az életben oly igen megkívántató ismerettárgyak legnevezetesebb részét olvasás közben, az olvasásnak mintegy gyakorlásául vévén a zokat,meg lehet tanítani. De látni való az is, hogy az olvasókönyv a népiskolákban a tantárgyak központja, mely körül tanitó és tanítvány és maga a tanitás forog. Okos tanitó vagy a tanításhoz értő egyén azt is be fogja látni, hogy ez által ezen emlegetett tantárgyak rendszeres tanítása, — mire a népiskolákban szűkség nincs, — ki van kerülve, és mégis a kellő értelmesség épen ezen tárgyak által kifejthető, az életre elegendő ismeretanyag szerezhető. Azt is lehet látni, hogy az idő meg van kímélve, és a sokféle tankönyv hordása és megszerzése ki van kerülve, — mi a szegény köznépnél nem megvetendő szempont. Az önkényt következik, hogy az ilyen móddal tanított tantárgyakat az egyes tanitó, az év végén min- j dig összeszedeti, összejegyezteti, és minden tárgyat észben is ismételtet. Természetes dolog hogy ilyen olvasókönyveket külün a I 2-dik, külön 3-dik és külön a 4-dik osztály fejlettsége- és felfogásához mérve kellene készíteni. —- Es nem tagadhatom el, hogy az ilyen olvasókönyvek szerkesztése és készítése igen nehéz feladat, és az ilyeneket csak is tapasztalt tanítók és nevelők készíthetik. Tapasztalatom utján szerzett erős meggyőződésem, hogy a nép értelmi nevelésében ez az egyedüli gyakorlati út. Volna tehát e szerint az iskolás gyermeknek egy könyve, mely, vallásos' intentiója mellett, magában foglalná a termé szetrajzot, a természettant, a históriát, az emlékezetet gyakorló és szívnemesítő versek e[t, a könyörgéseket. Ezen kivül lenne a tanulónak vallástanulásra vezérlő könyve is maga a Biblia. Számtan-, a méregetések megtanulására való könyv a gyermek kezébe nem szükséges, ezeket tanítsa meg a tanitó élőszóval és gyakorlatilag. A földrajzot foldabroszról irás vagy könyv segítsége nélkül szinte meg lehet tanítani. A magyar nyelvtan, a gazdálkodás és háztartás mind, mind gyakorlati oktatás tárgyai levén, a gyermeknek könyvből meg sem taníthatók. —Értsük meg a dolgot jól — mind ezeket ész nélkül csak könyvekből lehet megtanítani; — de értelmet fejtve általok, hasznos ismereteket nyújtani belőlök a gyermekeknek e célt csupán könyv nélkül érhetni el. No, de az aztán magában érthető ismét, hogy mind ezekre a tanitó számára igen is kellenek könyvek, és hogy a tanítónak ezen tantárgyakat tudnia kell, sőt ezen tárgyakat a kis ujjában kell birnia, másként minden lépten nyomon belesül és nevetségessé válik. Ugyanazért a tanítók számára tanmódszeres vezérkönyveket kell készíteni, vagy a most meglevőket kezökbe adni: az ész és értelem fejtegetések gyakorlására, a számtan, földrajz, magyarnyelvtan tanítására, a gazdálkodás és háztartás vezetésére, és mind ezen könyvekben szorosan ki kell mutatni az utakat, melyik tantárgy tanításában, micsoda utat kövessen a tanitó, hogy szemléltetés és gondolkodtatás utján megtaníthassa a szóban levő tárgyakat. Sőt a fennebb előadott olvasókönyv használhatásához is gyakorlati utmutást kell a tanítók kezébe adni. — Ezen tantárgyakból azonban mennyit és azok közül mindegyikre hetenként hány órát, sőt körülbelül mely órákat kelljen fordítani, ezt alább fogom előterjeszteni. Mig ezekre térnék meg kell jegyeznem, hogy népiskoláink rendezésében nem téveszthetjük el szemünk elől azon körülményt, miszerint a mi népiskoláinkban létező tanerők a szerint különböznek, a mint községeink tehetősebbek vagy szegényebbek. Reménylhető hogy a tehetősebb községekben 2—4 tanitó áll a tanitás végére, míg a szegényebb községekben csak egy működhetik. A fenn kifejtett nevelési és tanítási elvek szerint, mind a felhozott tantárgyaknak, mind azok megtanítása módjának honosnak kellene lennie. Ott hol 3—4 tanitó van mihelyt a vezér-és segédkönyvek meglesznek könnyen is fog az menni, mig az egy tanítóval bíró iskolában csak megszorítással. Ennélfogva ezen utóbbi igen gyakori körülményt figyelemben tartva nem csak a négy, hanem az egy tanítóval bíró iskolák számára is kell tantervet készítenünk, mely szerint egy tanitó a fenn elmondott tantárgyakat egyszerre 4 osztálynak, ha okkal móddal is, de mégis taníthassa. — De hiszen az iskolatanitó terhe most is meg van az olyan helyen a hol egy tanitó van, és a hol az az egy tanitó tisztében lelkiismeretesen kiván eljárni. A lelkes tanitót * még a szegénység sem hátráltatja törekvésében — a hivatás olyan nagy lelki erőt szokott kifejteni, mely nem ismer a kötelesség teljesíthetésében semmi akadályt. Igen ám de a megélhetés gyakran parancsolja a falusi tanítónak, hogy hagyja iskolai munkáját és lásson gazdasága után. Megengedem ezen hatalmas körülmény parasicsolását, s alig lehet ezt az igazán szegény tanítónak felróvni. De a hol ez igy van, ott a dolgon segíteni kell. Mert ha az ügyet méltányos oldaláról vesszük fel, a falusi tanitó, ha tanitói foglalatosságának él, akkor a lakosság gyei-mekeit őrizi, védi, ápolja és oktatja és igy egészen a gyülekezetnek szenteli minden idejét, egész életét; következésképen a gyülekezetnek is viszonosnak kell irányában lennie s a tanitó annyi áldozatáért legalább is annyi bért adnia, mennyit ő gazdasága után tett futkosása után reménylhet. Es milyen csekélység az mit egy tanitó, ki idejének csak igen kevés részét fordíthatja kézimunkára, rendes honoráriumán felül kézi munkájával szerezhet. Ezt ha egy helység lakossága maga között birtok-aránylag elosztja, egyre egyre alig jut egy pár forint, és hihetőleg annyi sem. A tanitó efféle akadályait tehát olyan móddal kellene elintézni, hogy minden helység a most meglevő tanitói fizetést összerakott filléreivel annyira megjavítaná, hogy a tanitó gond nélkül fordíthatná minden idejét iskolája jó karban tartására. De tovább megyek. — Megfoghatatlan az a mi egyházaink legnagyobb részében, hogy lelkipásztoraink, kiknek bizony,