Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-03 / 26. szám

példány gyanánt kellene minden egyházi személynek a nép előtt feltűnnie, mint házastársnak a hűségben, mint szülének a gyermeknevelésben, mint családfőnek a bánásmodorban, — általában véve a szív és lélek tisztaságában, a szent dolgok iránti kegyelet- és tiszteletben, a közjó iránti lelkesedés és buzgalomban. A példa mindenkit is ugyan, de kivált az ifjabbakat magával ragadja minden szépre, j<5ra és nemesre ; míg viszont a lelkész és tanító bűne a népre is elragad, elannyira, hogy egy 25—30 éves lelkész csaknem újjáteremthet egy egyházat erkölcsileg, avagy igen demoralisálhatja, közönyössé teheti vallása és egyháza iránt. 7. Végezetre — mit talán első helyre kellett vala tennem — a gyökeres javítás a nép erkölcsét illetőleg az iskolákon kezdődvén, — a gyermekek vallásos és erkölcsi nevelésében; — a mennyiben egyházainkban az iskolákra! felügyelet mind a lelkész, mind az iskolafelügyelő tiszte, — se részben tőlük és a tanítótól függvén minden; — egész szigort óhajtanék gyakorolni mind az iskolafelügyelők, mind a tanítók felett. Az iskolát végzett gyermekekre s ifjakra nézve pedig a vasárnapi iskolázást kötelező erejűvé óhajtóm tétetni. A lelkészek — avagy a tanítóval közösen, hivataluk magasztosságát felfogva — ugy hiszem — ennek vezetését mindenütt örömmel átveszik. De az egyházi elöljáróságot, a presbyteriumot hivatalból kellene az esperesi hivataloknak s az egyházlátogatóságnak szorgalmazni, hogy a vasárnapi iskola felállításában s annak látogatását illetőleg minden lehető erélyt s munkásságot fejtsenek ki, sőt önmagok is serkentés s példaadás végett azt olykor olykor meglátogassák. Ezeket tartom én mulhatlan teendőinknek, — gyökerében óhajtanám az egyházi igazgatást megjavíttatni, s a hanyatlásnak indult erkölcsiséget megmenteni , — mert ha az egyes egyházakban lelkes elöljárók, lelkész, tanító s presbyterium van: az egyházi élet virágzásnak indul; s ha ez hiányzik, lehet zsinati törvény, egyházkerületi végzés, egyházmegyei határozat, esperesi felhívás, — lesz látható egyház, de nem Krisztus híveinek lelki országa. Nemes B é n j á m i n, ref. lelkész. Cáfolatok és vélemények. II. Szivem mélyéből üdvözlöm a „Protestáns tudományügy" című cikket. Ezzel csakugyan oly tárgy van szőnyegre hozva, melynek megvitatása sokkal áldásosabb és kihatóbb eredményeket szülhet, mint a kettőselnökség kérdése. S annál szükségesebb volt, azon ügyet megpendíteni, mivel épen jelenben találkoztak evang. férfiak, kik iskoláinkból minden tudományosságot ki akarnának küszöbölni, kik a gymnasiumokből még a philosophiai tanulmányok utolsó maradványait is ki akarják vetni! S azután azok akarnak kirekesztőleges elnökök lenni, ők kérkednek azzal, hogy a „földnek sava és világossága!" Nem hihetnők, meg nem foghatnék, hogy épen lelkészeink közül ellenzik némelyek a pesti theologiai intézet felállítását s nem óhajtják felvirágoztatását, ha magunk szemével nem olvastuk, magunk fülével nem hallottuk volna. Gr. B. ur a magyar protestantismus minden volt intézményeit el akarja törülni, csak tanintézeteinken nem kiván semmitsem változtatni^ csak azt nem akarja, hogy főbb tanodát is állítsunk. Miért? mert egy esztendő alatt a pesti intézetet nem emelhetjük oda, hogy Haliéval vagy Jenával versenyezhessen! Tehát még csak törekednünk, becsületesen fáradoznunk sem szabad valamely cél után, ha ezt egy ugrással el nem érhetjük! Három millió protestánsnak álmodnia se legyen szabad, felső tudományos intézetről, ha nyomban világhírű tanárokat nem alkalmazhatunk! — Hiszen több mint 300 esztendeje , hogy nálunk csak propaedeutikus intézetek voltak, s hogy a leendő papok és tanárok a külföldi egyetemekre jártak ; miért nincsenek tehát világhírű tanáraink? A jénaiak , tübingaiak, göttingaiak, sohasem jártak hozzánk, s mégis jeles tanárok. Hol szerezték ezek tudományukat, hanem ha saját házájokban? S miért nem hoztuk mi, kik ugyanott jártunk, hol ama jenai stb. tanárok jártak, | azon egész tudományt édes hazánkba; miért maradtunk a külföldi egyetemlátogatás mellett oly annyira a külföldi tudomány mögött ? A svéd-norvégek, a hollandusok számra nem sokkal múlnak felül bennünket magyarországi protestánsokat , a dánusok el sem érnek. S mégis mindezen nemzeteknek van prot. tudományuk, virágzó theologiai iro-i dalmok, pedig nem járják ugy a német egyetemeket, mint mi. Honnan van az? Mert hazáj okban vannak saját intézeteik, tudományos jó intézeteik. S-valjon ezért elszakadtak-e a holland, dán és svéd protestánsok az egyetemes protestantismustól, avagy csak a német prot. tudománytól ? épen nem. Karöltve járnak aprót, tudománynyal, tehát kapcsolatban, közrehatásban vannak vele. Ellenben mi va| gyunk-e most igazán összeköttetésben az egyetemes prot. tudománynyal ? Bizony nem; mert a ki hátramarad, ez nem jár karöltve, tehát valóságos összeköttetésben, élő összehatásban sincs az előmenővel. Mi különös beszéd tehát azt mondani, ha mi felsőbb intézetet állítunk, elszakadunk a külföldi tudományosságtól! Mintha bizony a kanász, ki semmiféle iskolába nem járt, szorosabb kapcsolatban vol| na a világ tudományosságával, mint azon ember, ki a tudományokat lehető alaposan és terjedelmesen, bár magyar nyelven, s a pesti theologiai intézetben tanulta! Azt pa: rancsolja-e a keresztyéni szomszédság és szeretet, hogy mindig mástól kolduljunk, soha magunk ne dolgozzunk, ne keressünk, a szerzés módjáról se gondolkodjunk, mert megeshetnék, hogy nem szorulnánk minden pillanatban a szomszéd gyámolítására, s ezért iránta való ragaszkodásunk és szeretetünk is meghűlhetne? Bámulatos felfogás! Eddigelé a józan missionariusok azon véleményben voltak, hogy ha pl. Afrikában a szerecsenyek közt a keresztyénséget, az európai miveltséget és tudományt meg akarják honosítani, ha a szerecsenyeket az európai miveltséggel és tudománynyal érintkezésbe, összeköttetésbe akar| ják hozni, okvetlen szükséges ott helyben tanintézeteket állítani, és pedig nemcsak elemi iskolákat, de oly intézeteket is, melyekben a belföldiek pl. papságra is teljesen elkészülhessenek, a nélkül, hogy nekik Jenába vagy Oxfordba kellene menniök; s hogy a műveltség mindaddig nem verhet gyökeret Afrikában, valameddig csakis európai születésű s Európában készült missionariusok hirdetik azt. Hogy a szerecsenyek, ha köztük felsőbb tanodát is sikerülne fölállítani, ez által az európai miveltségtől és tudománytól elszakadnának, magokat izolálnák, vagy hogy azon kapocs fentartása végett a szerecsenyeket Európába kellene költöztetni, azon furcsa gondolat még senkinek nem jutott eszébe. Boldog emlékezetű István királyunknak sem jutott eszébe, hogy midőn olyan a milyen iskolákat állíta, ez által elszakasztja az országot az egyetemes tudománytól avagy a németségtől. Csak némely eredeti gondolkozású embereink fejében születhetett azon gondolat, hogy ha itt az országban a tudományokat kissé terjedelmesebben és ala-