Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-03 / 26. szám

pedig ez hiányzik, ott az egyházi élet pangásban sínylik; sőt végenyészetéhez közéig. E körülmény hív fel mulhatlan teendőink halmazába sorozni az egyes egyházközségek igazgatási s erkölcsi tekintetbeni átalakítását. E célból ügyelemébresztőleg akarom érinteni a következendőket : 1. Határoztassék meg pontosan a viszony, melyben álljanak egymáshoz lelkész, gondnok és presbyterium, —jelen bizonytalan helyzetben ugyanis sem lelkész, sem gondnok, sem presbyterium nem tudhatván egész pontossággal azon határvérialt meghúzni, melyen túllépnie egyiknek sem szabad, — mindenkor az egyéniségektől függvén hatáskörük szélesbítése vagy szűkebb körre szorítása, — csak a közügy szenved általa hátrányt, — gyakran egyik a másikra utalhat, s a felelősség mégis mindenhol, ahol az egyházi élet hanyatlik, a vallásosság szűnik, a jó rend bomladozik, — a lelkész vállaira nehezedik. 2. Évenkint, vagy legfeljebb három évenkint a gondnoki hivatal restauraltassék. A mennyiben a gondnoki hivatal — kivált népesebb egyházakban, sok teherrel jár, sok időt igényel, sok kellemetlenséggel áll kapcsolatban, és többnyire anyagi jutalom — gondnokdíjj nélkül, pusztán vallásos buzgalomból vitetik : illő, hogy ezen teher minél többek közt oszoljék meg; — de egyszersmind a minden évben — vagy legfölebb 3 évben történendő tisztújítás által a hivatalviselés által túlterhelt egyén nyugalomba léphetend; és ha ujabb elválasztásnál a közbizalom ismét előbbi hivatalára hívja fel: legszebb elismerése — illetőleg jutalma leend gondnoki hj^atala hű s lelkiisméretes folytatásának, — mikor aztán ismét elfogadhatja a megtiszteltetést, vagy viszszaléphet; a hanyagok, hűtlen kezelők, hivatalaikkal visszaélők pedig, —- kik legtobbnyire okai az egyház külső ügyei bonyolultságának, a rendetlenségnek, az egyházak szükségeinek, épületei rozzantságának vagy épen elpusztulásának, — az egyházi közvélemény birói széke által kimaradásra itélendők. A helyökre emelt uj egyének talán ujabb lelkesedés és buzgalommal viselendik hivatalukat, főleg ha a míveletlenebbeknek vezérek, irányadójok — lelkesítőjük, — a míveltebbeknek legalább istápolójok találkozik mind a lelkészben, mind a presbyteriumban. 3. Az egész presbyterium évenkint egyharmadrészben megújítandó. Ha megtiszteltetés -— megkülönböztetés e hivatal: illő — hogy minél többen élvezzék , — ha pedig teher: méltányos a teherviselést megosztani. Ezen tisztújítás által azonben ki lehet szemelni a hivatalra képes egyéneket, —s a többször megválasztottak sokszoros megtiszteltetése méltányos jutalmul szolgáland a jelesebb, vallásosabb — lelkesültebb egyéneknek, — a község világi hivatalaira is képességok elismerése által nagyobb igényt tarthatnak, — midőn ellenben a hivatalt csak névvel viselők, hanyagok, közönyösek, hidegek, vagy roszakaratuak a közvélemény rostáján kihullanak. Előlegesen — míg hivatalukat el nem foglalák — nem mindenkor lehetvén biztos tapintattal kijelölni a presbyteri hivatalra képes egyéneket, — szerintem igen célszerű lenne ezen 3 év, próbaévül szolgálván az ujonnanfel vett egyénnek; midőn jelen helyzetünkben a nem roszakaratu — de közönyös presbyterium is elzsibbaszt minden ügyet. 4. Az évenkinti egyházlátogatóság hatáskörét szélesbítendőnek tartom, s eljárására nagyobb súlyt óhajtanék fektetni, — hogy az ne csak — mint eddigelé — anyakönyvek megnézése, agentialis pénzek beszedése, gondnoki számadás futólagos átnézése — az iskolábai betekintés — s még egy pár mintegy mellékesen odavetett kérdés tevésében s az azokrai felelet bejegyzésében állana; — hanem igazgatási tekintetben a gondnokok és presbyterium szigorú megrostálásában, az egyházi bajok gyökeres ldpuhatolásában, imaház, — papi - tanítói lakok és iskola személyes és szigorú megvizsgálásában, — az iskolákra! felügyelet és őrködés miként teljesítése felőli vizsgálatban. Véleményem szerint az egyházlátogatóságnak nem elég pusztán serkenteni az egyházi elöljárókat teendőikre, — hanem általok, — főleg hol az egyháznak jövedelme nincs —• még a látogatás előtt kellene mindenkor a következő évre egy ! előleges költségvetést készíttetni, — melyben minden imaház, — pap-, tanitólak- és iskolákra — ugy szinte egyéb egyházi terhek mint földadó stb. fedezésére szükséges pénzmennyiség kimutatva, egyszersmind annak fedezésére szolgálandó jövedelemforrás kijelölve lenne, s az egyházlátogatás által megvizsgálva kötelező erejűvé tétetnék (egyházi budget). Erkölcsi tekintetben pedig felhívandó lenne szerintem különösen mind a lelkész, mind az egyházi elöljáróság (ez az ellenőrködése a lelkésznek és presbyteriunmak egymás erkölcsei felett), nincsenek-e az egyházban cégéres bűnösök, — s ha igen, minő uton igyekszik reájok hatni, gyakorolja-e az egyházi elöljárósága szelíd intést, rábeszéllést, vagy ismétlés esetében a , dorgálást — fegyelmet irányokban. Ugyanazért 5. Az egyházi fegyelmet — habár lágyabb értelemben is — mint a középkorban vették — felelevenftendőnek tartom. Korántsem hierarchiai törekvés sugaltatja ezt velem, hanem azon szomorú tapasztalat, miszerint vagvnak — s talán minden egyházban — kik istenitiszteletre s communiohoz vagy igen ritkán vagy sohasem járulnak, vágynák cégéres bűnö! sok. részegesek, fajtalanok egész a szemtelenségig, tolvajok, hamisesküvők stb., ezeket a lelkész csak rábeszélés, csak szelídség által akarhatja megnyerni. Azonban sokan megátalkodottak — s példájok. igen ragályos lévén, minden bűn harapódzik általok. Váljon hova vezet ez ? Egyházilag mi különbség se legyen a bűnös és becsületes jellemű közt? Szerintem az egyházi fegyelem egészeni kiküszöbölése az erkölcstelenségre tágabb ajtót nyitott. Azonban szóljanak hozzá mások is, — lia elavultnak mondatik ki a fegyelem —:

én elhallgatok. 6. A lelkészek és tanítók nagy goddal lennének választandók — nemcsak tudományosság — de erkölcsiség szempontjából is. Hogy a nép erkölcsisége | hanyatlásában az egyházi személyek példaadása gyakran nem kis tényező — nem tagadhatjuk. Tükör-