Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-24 / 25. szám

Négy alkalmi egyházi beszéd. 1. A keresztyén pap hivatása. Beköszöntő beszéd, Fábián Dániel, sz.-csehi ev. ref. paptól. 2. és 3. Siralom és vigasztalás s z a vai. Hajdu-Böszörményi tűzvész alkalmából, Benedek Lajos lelkipásztortól. 4. A jótéteiröl. Ugyanattól. Örömmel mutatom be a fen címzett egyházi beszédeket, ! nemcsak azért, mert kötelességünk a közönséget figyelmeztetni mint olyanokra, melyeknek egész tiszta jövedelme jótékony s valóban keresztyéni célra, t. i. szűkölködők felsegélésére van szánva; — jelesen az elsőé a szilágy-szolnoki ev. ref. egyházkerület (helyesebben egyházmegye) özvegy-árvai pénztára; — a más háromé a hajdu-böszörményi irtózatos tűzvész által károsultak javára ; — de örömmel azért is , mert e szent céloktól eltekintve is, sokkal több jót, mint roszat mondhatok ez egyházi beszédekről, mik igénytelenül jelennek meg a világban s szerényen csak a jótékony cél zászlója alá vonulnak, holott magokban is sok másoknál inkább megállhatnak. Szabad legyen , részletes ismertetésbe bocsátkozás nélkül, egyenkint figyelmeztetni reájok az illetékes olvasókat. Az 1. sz. beköszöntő beszédet nemesen egyszerű elöima előzi meg. A lecke Tit. II. 7, 8-ból van felvéve ; fájdalom, hogy reá csupán az exordium vonatkozik ; maga a beszéd első részében arról szól, hogy a ker. pap hivatása a legfelségesebb, másodikban, hogy annak betöltése a legbajosabb ; s így a fölvett leckétől nagy mértékben eltávozó irányba indul. Szeretném, ha a lecke nemcsak kitűzött motto lenne egyházi beszédeink előtt, sőt még nem is csak kiindulási pont, hanem a mag, melyből létszeresen nő ki az egész , — a fonal, mely a mint végig vonul az egész beszéden, vele ez mindenütt párhuzamosan haladjon. Ha ezt leszámítom, ha a beszédet a leckén kivül veszem , azt egészen helyesnek , logikailag tisztának, rationalisnak — s a mellett keresztyéninek mondhatom. (Némely rationalista tetszik magának abban , hogy ö fölül emelkedett a keresztyénségen, s mosolyog, hogy e kettőt egyesíthetönek képzelem.) A kezem alatti beszéd szerzője, kinek számos más megjelent müveit van szerencsém ismerni, igen szerencsésen egyesíti a józan rationalismust a keresztyéni melegséggel s a szónoklati erővel. A 2. és 3. sz. alatti beszédek egy füzetkében jelentek meg. Egyik a tűzvészben szerencsétlen halállal kimúlt áldozatok gyászos koporsói felett, másik az első vasárnapon tartatott. Mindkettő a szív teljességéből forrott, s így hatását az idegenre, a távollevőkre sem tévesztheti el. Ha van bennök gyengeség homileticai szempontból azt megbocsátja a legszigorúbb boncoló is meggondolva a lázas meghatottságot, melynek befolyása alatt írattak, s melynek nyomai minden szón meglátszanak, mert mintha tűzzel volnának írva; de a ki érzéssel szokott olvasni, nem is érzi e hiányokat, oly való, oly eleven s pedig oly egyszerű a festés, a rendezés, az előadás. Minden a szívből jő — s szívhez szól. Szabad legyen az első beszédből kiemelni azon (már a halottak említésénél előjövő pontot, midőn az anyát festi, ki két gyermekét megmenteni nem tudva, azokkal együtt odaégett: „láttam — úgymond — a mennyei érzés, a szeretetet jelképét, a gyermekét kebléhez szorító anyának fénysugárral körítetett alakjában rajzoltatva; eme nőnek összeégett porsátorát, ily átalakulásban képzelhetem a föltámadás nagy napján, pálmaággal kezében , fehér ruhába öltöztetve, hervadatlan koszorúval halántékán." — A másik beszéd hasonló vonásokkal gazdag, a mellett kivált első részében szép homiliai éren vitt dolgozat. Ha az egész e nyomon menne végig, még tökélyesebbnek mondanám. A 4. sz. allatti beszéd, egy lépés a gyásztól a vígasz felé, azon alkalommal tartatott, midőn császár 0 Felsége és kormányzó főherceg 0 Felsége nagylelkű adományai a csapástól sújtottaknak kiosztatván, a jótétei magasztos volta tárgyul önként kínálkozott a szónoknak, — ki azt szerencsésen is használta fel, szólván Gal. VI. 9, 10 nyomán (s valóban azok nyomán). 1. A jótétei fogalmáról, teréről, indokairól általában ; 2. e fenforgó esetre vonatkozólag; és 3. annak jutalmáról, mely Istennél vagyon. Megújítom örömmel üdvözlő szavamat, e részletesebb ismertetésre is méltó jeles négy beszéd iránt; célom volt: figyelmeztetni reájok az egyházi beszédek rendes olvasóközönségnél nagyobb közönséget is, kérvén a szenvedők és szűkölködők nevében, hogy a bármily nagyszámú kiadásokat mielőbb második kiadással felváltatni tegyék szükségessé. Szász Károly. BELFÖLD. A komáromi egyházmegyéből. Junius lő. 1858.— Midőn a tagok érzéketlenek, a szervek épen nem, vagy csak hiányosan működnek : az betegség, feloszlás vagy halál jele. Igy az erkölcsi testületek kórállapota tagjainak a közügyek iránti részvétlenségébe n, hivatásuk hanyag betöltésében áll. Ha elfogulatlanul szélyelnéziink egyházmegyei életünkön, s leplezetlenül akarunk szólni, be kell vallanunk, hogy ez tetőtől talpig beteg. Hasonlítsuk csak néptelen, pár óránál tovább alig tartó egyházmegyei gyűléseinket a jobb- és balfelöli társmegyékével össze, bizony ez ránk nézve kedvezőtlenül íitend ki. Míg amott egyik vagy másik tagnak elmaradása csak kivételes , és legalább is megrovást von maga után (Komjáti canon. V. 4), addig itt épen az tűnik fel, ha valaki — tanácsnok vagy személyes ügye nem lévén — a közgyűlésen megjelenik. E közügyek iránti részvétlenség nem kórállapot jelensége-e? — De menjünk tovább : Hajdan a mi jó öregeink, — kiknek még oly competens címük volt ez : hogy tudós, mint a hajdani magyar nemesnek a vitézlő — alakítottak egyházmegyei könyvtárt is, s igen bölcs tapintattal, az egyházmegye terjedelméhez képest, négyfelé szakasztották , úgy hogy e szakaszok koronkint a vidékek közt kicseréltessenek. De e célszerű intézkedést csakhamar megbuktatta a részvétlenség. Midőn mi e hozzánk legméltóbb örökségünket megbecsülni, e kincsünket kamatoztatni nem tudjuk , nem egyházmegyei tudományos életünk sülyedésére mutat-eV Vigyázzunk , nehogy utoljára ránk illjék a magyar közmondás : kevély koldus , félénk katona, tudatlan pap mit sem érnek. Ilyen előzmények után, senki se csodálkozzék, ha az áldozatkészségben se vagyunk elsők, bizonyítják ezt, hogy csak egyet említsek, a mult évekről szóló egyházkerületi jegyzökönyvek, melyek szerint főiskolánk fentartására egyházmegyénkből a népességi arányhoz kivetett összeg, mindig hiányosan foly be. De így van ez a természet országában is, mert azt mondják, hogy Saharában nincs növényzet, mert nincs eső, és viszont nincs eső, mert nincs növényzet. — Ez a kölcsönhatás törvénye. Tehát ha áll az, hogy magyar protestáns egyházunk tespedés állapotában van, bizonyára egyházmegyénkre kétszeresen fokozva illik e szomorú ítélet. — A nyavalyát, nehogy veszélyesebbé fejlődjék, orvosolni kell! De hogyan V Miután én egyházmegyei életünk zsibbadtságának legfőbb okát nem annyira tagjaiban , mint inkább szerencsétlen földrajzi helyzetében , nagy terjedelmében , szétszórtságában (Pozsonytól Esztergomig , Nyitrától Győrig nyúlván) vélem és szeretem találni, a most hiányzó közszellem , hitélet, egyházias tudományos irány s áldozatkészség, népnevelés stb. fejlesztésére, mulhatlan szükségesnek látnám : lelkészi és tanítói egyletek, s könyvtárak felállítását v i d é k e n k i n t, s az összejöveteleknek legalább kétszer, lehetőleg a közgyűlést megelőzőlegi tartását. B. Eötvös azt mondja, hogy a legjelesebb tehetség is elszigetelve s minden érintkezéstől elzárva, eltörpül, ellenben a legközépszerűbb képesség is kedvező társas viszonyok közt jelessé fejlődhetik. Széchenyi hazai egyesületeink apostola ezekben kereste hazánk felvirágzását. Összevetett vállal erős a sokaság. A szent lélek az együttlévö tanítványokat szállta meg. Zsid. 10 : 24, 25. 2 Thess. 5:11 ezt sürgeti a sz. irás is. Az ily egyleteknek saját egyéniségünkre, híveinkre s egész egyházmegyei életiinkrei sokoldalú jótékony hatását fejtegetni fölösleges, de azért szabad legyen egy példát felhoznom. — A vágmelléki tanítói kar, ezelőtt mintegy félévvel ilyen tanítói egylet s könyvtár alakítására szövetkezett, s máris némely lelkész s buzgó világi urak hozzájárultával, a protestáns és kertészeti lapok járatásán kivül, 20 pfrttal rendelkezhetik könyvtárát illetőleg. Ez pedig csak egyik