Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-24 / 25. szám

ujabb elméletével. Most, midőn a szaktudományok oly nagy mértékben míveltetnek: könnyen egyoldalúvá lehet még a tanultabbak miveltsége is, a közönség pedig annyira elmaradhat az eszmék fejlődésétől, hogy azt sem tudja végre, miről van szó. A végett vannak tehát a szemlék, hogy az ily egyoldalúságtól bennünket megóvjanak s dióhéjba szorítva megismertessék cizt) ti ki tisztán reáltudományokkal foglalkozik, egyébb tudományok vívmányaival, és azt, a ki merőben a humanióráknak él, a természettudományok haladásával, s ekkép elősegítsék azon harmonikus fejlődést, mely nélkül a legnagyobb szaktudós is csak félszeg míveltséggel bír. „Az ujabb időben, irja Hunfalvi Pál, a természettudományon kivül a nyelvtudomány foglalkodíatja leginkább az elméket, s valamint mívelt ember nem lehet, a ki még csak nem is gyanítja, mi körül forog a természettudomány, mit hozott már elő s mit ígér még, s az emberiség eszméiben mi gazdagodást, mi változást látszik okozni, azonkép a nyelvtudományra nézve is tudni tartozunk mindnyájan, a kik míveltek akarunk lenni, hogy mi körül forog az, mit hozott már ki, s mit iger még kihozni, mivel szaporítja az emberi eszméket, tehát mi változást okoz az általános nézetekben, melyek aztán igazgatják a tudást és cselekvést." íme e kérdésekkel foglalkozik H. P. cikke. Sok könyvet kellene megolvasnunk, míg azon ismeretet megszerezhetnök, a mi az előttünk fekvő miiben három íven el van e tárgyról mondva. Kijelölvén ugyanis Hunfalvy a nyelvtudomány feladatát , elmondván történeteit, az á z s i a i és európai nyelvek alapos leírását adja, kijelölvén mindenik család eltérő jellemvo • násait, s egybevetvén e jellemvonásokat. Majd a nyelvtudomány történeti és nyelvtani eredményeit és bölcseimi törekvéseit rau tatja fel; s már e fejezetek is eléggé kimutatják, a mit az utolsó fejezet bővebben tárgyal, hogy mi közünk nekünk magyarokul a nyelvtudományhoz ? — Az emberi szellem természetrajza levén e tudomány, a bölcselemnek is szolgáltat eszméket, s igy a nemzetek gyakorlati működésének is irányzója, míg ugy szólván, egyedüli szövétnek , mely a népek őskorát felvilágosítja. H. P. kijelöli, mennyi ellenőrizni és megigazítni való jutott e téren a magyar nyelvészetnek az európaival szemközt; nem is említve azon körülményt, hogy az altaji nyelvek ismertetése a mi feladatunk főleg, s hogy a magyar nyelvtanra is sok jót, szükségest és hasznost eredményez e foglalkozás. Hunfalvy nagybecsű cikkét „Erdély irodalom története, különös tekintettel történeti irodalmára" követi Szilágyi Sándortól. Schuler nevű szász tudós értekezett e tárgyról a mult évben, egy Szebenben megjelent munkában. Szilágyi e munka ismertetéséből indul ki s kimutatván annak elfoglalt kiinduláspontjait, kijelölvén botlásait, —• Erdély összes irodalomtörténetének előadásával cáfolja meg. Nem bibliographiai adatok halmaza ez, hanem eleven képe főleg a reformatio által előidézett szellemi életnek. S növeli e cikk becsét azon körülmény, hogy már eddig is sok uj adattal gyarapítá Erdély irodalomtörténetét. A jövő füzetekre hirdetett munkák sorában ott látjuk ez essay folytatását. — Általában egyik feladatául tűzte, mint látjuk, a Budapesti szemle szerkesztője a magyar irodalmi és polotikai történelem ismertetését is. A tudomány mozgalmait minden szakban figyelemmel kisérni ugyan a szemle főfeladata s e tekintetben a külföldi irodalmak mozzanatait kell főleg folyvást figyelemmel kisérnie, leginkább a korszakokat képező vagy uj irányokat kitűző munkákat ismertetve: e nagy feladat szem előtt tartása mellett is azonban különös gondot találunk a „Budap. szemlédben a hazai irodalom és história érdekeire. Eddig még csak 8 füzet jelent meg s e 8 füzet közül oly terjedelmes essayak mellett, mintb. Eötvöstől Tocqueville müvének ismertetése, a legújabb utazások Afrikában, Lukács Móric kimerítő és igen jeles tanulmánya a régi római történetek hitelességéről stb. nem volt egy füzet is, mely hazai cikket nem hozott volna. Szalaytól most van előttünk a „János király és adiplomatia" című történeti vázlat 4-dik közleménye; ugyancsak Szalay irta meg „Verancsics élet- és jellemrajzát," mely, a mint tudjuk, a múltévben megjelent jellemrajzok közt legjobbnak ítéltetett az akadémia által. Ezeken kivül bírálta Szalay Hurter H. Ferdinánd koráról irt müvét, a magyar históriára vonatkozó hibás adatait illetőleg; ismertette P a 1 a cky nézetét V-dik László király haláláról, ismertette a magyar történetekben is oly kitűnő részt vett Eugen hg. életirását. Paur egész cikksorozatot kezdett meg archaeologiai mozgalmainkról, szólván már eddig is a kunhalmokról és egy „ A q u i n c u m"ot tárgyazó becses műről. Szabó Károly pedig, kitől a „magyar vezérek korának" minden eddiginél kimerítőbb történelme van hirdetve, Büdinger ellenében szólalt fel, mondhatni nemzeti becsületünk érdekében. Szomorú dolog, hogy e cikket oly kevéssé emelte ki a hazai journalistika. Hinni akarjuk, hogy Büdinger nevét látva a legtöbb újdonságíró és szerkesztő, azt hitte, nem is magyar tárgygyal foglalkozik. Pedig legalább a szerkesztőknek tudniok kellene, hogy egy egész uj iskola alakult az osztrák történetírók közt, kik a legrégibb magyar kutforrások hitelességét tagadva, elvitatják hazai történeteink valódiságát majdnem az összes Árpádház alatt, a Vezérek idejében pedig merőben barbar, mondhatni emberevő csordának irják le őseinket. Nekünk ki kell mutatnunk e történetkoholók ellenében, hogy forrásaink általok tagadott nevezetes része egyező a byzanti stb. forrásokkal; ki keli tüntetnünk, hogy midőn rólunk irnak, Isten tudja, mi okból minduntalan elárulja magát sorainkban az „ira et studium." A Diimmlerek és Biindingerek ellenében a „Budap. Szemle" vette fel a kéztyüt, s — mint tudjuk — e kérdések körül még több kimerítő cikket várhatunk. Ide sorozható némileg az ausztriai monarchiának etlmographiai ismertetése is, a mennyiben a magyar népesség száma stb. körül alapos ellenvetéseket tesz az érintett, különben jó mű ellen. Utolsó nagyobb cikk a „Budap. Szemle" most megjelent füzeteiben „A villany és delej ujabbkori elmélete és alkalmazás a. "E cikket Benedek József az „Edinb. Review" után dolgozta. De la Rive remek munkája a kiindulási pont a villany ujabb elmélete előadásában, mely müvet Benedek egybevetett a Riview érintett cikkével. Növelik ez értekezés becsét Faraday, Scoreby ujabb észleteinek eredményei a villany és delej körül. Benedek, mint tudjuk, még más, ujabb munkákból vett adalékokkal is érdekesbíti előadását. Előre bocsátván a villany ujabb elméletét, a villany gyorsasága, súlya megmérése körül tett kísérletekkel ismertet meg. A kísérletek módja és eredménye egy iránt meglepő. Wheatstone azon ero dményre jutott, hogy a villanyosság gyorsasága a világosságénál (mely egy másod perc alatt 40,000 mfdet halad) másfélszer nagyobb, s ha a földgömb az egyenlítőnél rézhuzallal vétetnék körül, a villanyosság e huzalon, mely 5400 mfd hosszú lenne, egy másodperc alatt tizenegyeszer kerülné meg a földet. Más kisérlettevők más eredményre jutottak ugyan, de a különbségek okát igen jól kimagyarázza Faraday. E cikk, ugy hiszszük, egy iránt fogja érdekelni a szakembereket, a kiket a villany ujabb elméletével, s a nagy közönséget, melyet a villany -telegraphnak, mondhatni, rejtelmeivel ismertet meg. Az ily cikkek vannak leginkább helyén a szemlékben, melyek nem pusztán ismeretterjesztő folyóiratok, mint az úgynevezett fillértárak, néplapok, magaz inok, hanem a kor legújabb mozgalmainak ismertetői a tudományok és szépmüvészetek terén. Az irodalmi szemlében mindenekelöt Czoernik báró nagy etlmographiai munkája ismertetését veszszük, a bennünket, magyarokat illető adatok, s mű főbb szempontjai bírálatával. E cikket, ha jól sejtjük, az aláirt kezdőbetűkből, Hunfalvy Pál irta. Ezután Br (a s s a i) a londoni Athenaeum szellemdús ismertetését közli Gladstonenak „Homer és kora" című 3 kötetes nagy munkájáról. Majd M e r i v a 1 e jeles romai történelme IV., V. és VI. köteteit ismerteti Tóth Dénes az Edin. Review tartalmas cikke kivonatával. Végül utazási muukákat ismertet H u nfalvy János. Ezek közt Xantus hazánkfia uti leveleit Amerikából. A jövőre hirdetett cikkek sora azokon kivül, a melyek már az elébbi fűzetekben jelentve voltak, a következőkkel szaporodott: „Guizot emlékirata" S z a 1 ay t ó 1. „Nyugotázsia őstörténetei az ékiratok világánál" Csengery Antaltól; „Egyptom civilisatioja" szintén szerkesztőtől. P. 25. sz.