Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-10 / 23. szám

zám hasonló bajlottabb korú és változó egészségüeknek megnyitva e kedves és majdnem egyedüli közreműködési tért, ez igénytelen javaslatom meghallgattatása és jövendőre gyakorlatba leendő vétele, — melyet az eddigi kora tavaszi vagy késő őszi határnapok, gyakran nagy belső fájdalmunkra, tőlünk vagy teljesen elzártak, vagy csak egészségünk nagy veszélyeztetésével engedtek olykor olykor élvezni, s illetőleg hivatalos kötelességünket teljesíteni. Ezen ohajtásom a dunamelléki kerületben régóta van már gyakorlatban, ha nem csalatkozom : a legjobb sikerrel ; minek ellenkezője leginkább a tiszamelléki kerületben volt szokásban, és el lehet mondani, hogy hozzá mért sikerrel, értvén ezt a hivatalos egyének megjelenése arányára. Pedig erős meggyőződésem az: hogy szentegyházunk Ugye körül seregeljíink össze most, ha valaha, kivétel nélkül mindnyájan, — védjük, pártoljuk, segéljük azt vállvetve, kiki tehetsége szerint; mert a mely nemzet vagy felekezet ezt nem teszi, és kivált válságos körülmények között minden szellemi és anyagi áldozatok hozására nem kész, az nem életre való, de nem is érdemes az életre. Tolcsvai Nagy Gedeon. Cáfolatok és vélemények. I. E lapok 21. számában kiváló figyelemreméltó cikkek vannak; az elsővel tökéletesen egyetértek s hozzáfűzöm alább következendő elmélkedésemet. Elébb azonban, noha csak futólag, megérintem a második és harmadik cikket is, azért, minthogy ezeket nyiltan kárhoztatnom kell. G. B. ur a magyar protestantismusról értekezik, s ezt csakis bizonyos institutiókban találja, melyek másutt nem, de csak nálunk találtatnak; ilyenek: a felügyelői hivatal, a kettőselnökség, s divatos egyházi gyűléseink. A jelen magyar protestantismus pedig, G. B. ur szerint, abban áll, hogy a voltat meg akarjuk örökíteni, minek s y m p t omái: hogy a ministerialis egyházrendezési javaslattal ugy bántunk, a mint bántunk; hogy az 1848 előtti állapotot visszakívánjuk; s hogy Pesten theologiai intézetet akarunk alapítani. Ezek G. B. szerint nagy bajok , melyekből csak így bontakozhatunk ki, ha protestáns egyetemességre emelkedünk, ha a magyar protestantismust az egyetemes protestantismusba beolvasztjuk. „Nincs egyetemes szellemünk, azaz rendszerünk (!) itthon, smégroszabbul állunk a kü 1 fö 1 dde 1." Aztán még a „többséget" is felhozzuk, mint utolsó argumentumot stb. Nagyon csodálom G. B. logikáját. Nem akar magyar protestáns lenni, de csak protestáns ! azaz: ő nem akar testileg lelkileg létező és élő egyén, bizonyos, valósággal létező egyház, társaság tagja, hanem csak elvont, élet és valóság nélküli fogalom akar lenni! Nem akar magyar protestáns lenni, tehát német, angol, amerikai, svájci, svéd stb. protestánsnak sem akarhat lenni. Nem tetszik neki, hogy a magyar prot. egyháznak tagja legyen, mert csak valami egyetemes, tán a holdban létező egyháznak tagja! Mintha G. B. ur jobban tanulmányozná a hinduk szent könyveit, mint a magunkéit, s mind egyházunk történelmét, ugy áhítozik amazok nirvánája után; mert ez a nirvána az igazi egyetemesség, melytől pedig más keresztyén ember annyira irtózik, hogy még a sír után remélt halhatatlanságot is lelkének egyéni továbblétezésébe helyezi. G. B. ur bizonyosan nagy bölcseséget akart az „egyetemesség" által kifejezni; alkalmasint Hegel iskolájába járt, azért az abstract fogalmakban valami nagyot keres, legalább Istenatyát, mint Hegel tette. De még a hires berlini bölcs is az „Allgemeine" mellett a „Besonderét" is tűrte, sőt azt állítá: az „Einzelne" csak a Besonderén át emelkedbetik az Allgemeinéra. G. B. ezt jobban tudja, ő simpliciter kilöké a Besonderét, s észre sem veszi, hogy midőn sokat akar mondani, épen semmitsem mond. Seholsem mondja ugyanis, miben, áll az az egyetemes protestantismus , melyet a magyar helyett föl kell öltenünk. Gyakran emlegeti ugyan a k ü 1 f ö 1 d e t, de melyik külföldi országban találjuk a prot. egyetemességet, azt seholsem mutatja meg. Hihetőleg Németországra gondolt. No már mit találunk Németországon ? Ott találunk bajor, wttrtembergi, hannoverai, szász, porosz, mecklenburg-strelici, frankfurti, brémai, hamburgi stb. stb. prot. egyházakat, melyek mind különös. bizonyos országhoz s területhez kapcsolt egyházak, külön külön papi renddel, egy házi szerkezettel, sőt még külön külön liturgiával, egyházi szokásokkal stb. A papok között találunk pietistákat, rationalistákat, hegelianusokat, schellingianusokat, kantianusokat, büchnerféle kraftstofflereket, lichtfreundokat, igazán vallásos s ihletett embereket s képmutató köpönyegforgatókat, nagy tudósokat, s együgyű tudatlanokat, csak ugy, mint ez nyomorult földünkön másutt is szokott lenni. — Tehát Franciaországban, Angliában vagy pedig Skóciában van megtestesülve az egyetemes protestantismus? — Azután az egyház külső szerkezetében, vagy pedig annak tudományában, szellemében kell-e az egyetemes protestantismust keresnünk ? — G. B. ur a magyar protestantismust csak némely különös intézményekben, az egyházrendezet némi sajátságaiban látja, tehát azt kell hinnünk, hogy az egyetemes protestantismust is egyedül ily külsőségekbe helyezi. Egész értekezéséből az látszik következni: fogadjuk el a külföldi egyházszerkezetet, (de még itt is nem tudjuk, melyiket?) továbbá felsőbb tanintézeteket a világért se állítsunk fel, tehát pl. a pesti theologiai intézetet zárjuk be , s azonnal fölemelkedünk a protestáns egyetemességre. Más szóval: legyünk minden tekintetben kiskorúak, másoknak vak és szolgai m aj mólói és utánzói s azonnal tökéletesek leszünk, mert aprót, egyetemességre emelkedünk föl. (Ez aztán csakugyan protestáns felfogás, tökéletesen bibliai felfogás, mely azt mondja : „Mindeneket megvizsgáljatok" stb.!)— Mellesleg fizessük jobban papjainkat és tanítóinkat, ne hallgassunk a „többségre," mint utolsó argumentumra, s megvan minden, amit csak óhajthatunk. Atyafiságos türelemmel fogadjuk ugyan G. B. ur személyes meggyőződését, de nagyon szeretnők, ha eszméit kissé megszűrné s tisztábban adná elő. Sokat roszal és kárhoztat, a nélkül, hogy okát is megmondaná. Pl. furcsa dolognak találja egy országban a többséget. S erre Chinát hozza fel például! Már szeretném tudni, mit tud ő a c h i n a i nyelvészetről és grammatikáról? s mi köze van ennek a mi egyházunk rendezéséhez? — Ha a tanácskozási többségről akar értekezni, akkor taglalja az egyházalkotmány egyes rendszereit, s mutassa ki, melyik rendszer a leghelyesebb. A két magyar prot. egyház eddigelé a presbyteri synodalis-rendszer mellett nyilatkozott, először, mert ezt átalában legjobbnak tartja, s másodszor, mert sajátságos állami viszonyainkhoz képest legcélszerűbbnek, sőt egyházunk megmaradását egyedül biztositónak is véli. Ha ez G. B. urnák nem tetszik, bizonyítsa be, hogy pl. a consistorialis rendszer jobb és üdvösebb. Azután mutassa meg, hogy a consistorialis rendszer mellett nem a „többség" szokott határozni. S ha netalán ott is azt találná, hogy a két, három vagy több tagból álló „többség" végez, bizonyítsa be, hogy mindenkor üdvösebb a kisebbség véleményét követni, vagy pedig hogy legüdvösebb protestáns pápát kinevezni, ki mindent teljes hatalommal s melléje adott bármily tanács nélkül végezzen és kormányozzon (mert még a pápa tanácsában is utoljára az a „furcsa többség" találna végezni, azért a világért se kell tanácsot vagy átalában valami tanakodást tűrni, különben tüstént leszállunk az egyetemes protestantismusról). Lám, hova vezet G. B. okoskodása! A magyar protestantismus symptomái gyanánt felhő-