Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-10 / 23. szám

szahatásunak vélek, — mely a hit elevenülése, kegyes érzések ébredése helyett, csak közönyösséget nevelhet, söt tán elhidegülést is szülhet, — ellenben az iskolák anyagi szükségei fedezése körül életbeléptetendő erősebb és arányosabb szabályoktól, a káros visszahatás félelme épen nem tartóztathat senkit is vissza. Valamint tehát az egyház anyagi szükségei fedezésénél egyedül a benső missio utján, a fennebb érintett cikkemben bővebben kifejezett eljárás segélyével kivánnám a hívők áldozatkészségét felvillanyozni, —• ugy az iskolák szükségei fedezése végett a birtok- avagy jövedelem-aránylagos kivetést és évenkénti adózást vélném mind igazságosnak, mind egyedül célravezetőnek. Igazságosnak azért, mert iskolák azon kivül, hogy az egyháznak veteményes kertjeiképen, ennek is nélkülözhetlen tápláló gyökeréül szolgálnak, és így közvetve a lélek üdvének is nevezetes tényezői, — az ember szellemi és anyagi jobblétének , e földi életben elérhető megelégedésének és boldogságának egyedüli nélkiilözhetlen tényezői. Ha már most igazságos és méltányos az, hogy élete, becsülete és vagyona biztosítására minden állam polgára, jövedelme arányában évenkint adózzon : mennyivel igazságosabb és méltányosabb az, bogy az iskolákra, — mely a valláserkölcstan utján a felebb érintetteknek is nem kevesebb biztosításául szolgál, mint a polgári hatóság csendőrei és fenyítő törvényei; — de ezen felül lelki jelen és jövő üdvünknek, közvetve az egyház utján, — szellemi és anyagi kifejlődésünk- és felvirágzásunkból eredő elveinknek, s elérhető földi boldogságunknak egyedüli és közvetlen tényezője, — szinte birtok- vagy jövedelem-aránylag minden protestáns állampolgár, minden kivétel nélkül adózzon , sőt a hátrálkodók polgári hatalom segélyével kényszeríttessenek ebbeli tartozásuk pontos lerovására. Miután e szabály presbyteri kormány-rendszerünk gyakorlati módja szerint meghozatnék, és így önmagunk a magyar protestáns egyház hívei az iskolák szükségei fedezése tekintetében magunkat birtok- vagy jövedelemaránylag megadóztatnánk, melynek ugy kivetési, mind beszedési kezelése azonban szükség, hogy mind végig az egyházkormány kezei között maradjon ; sőt azon nem vélt esetre, ha az iskolák feletti rendelkezés élőtörvényeink, és hosszas, háboríttatlan ősi szokásunk ellenére, az egyháztól elvétetnék, szükség, hogy ezen önjószántunkból magunkra vállalandó önmegadóztatásunk is végkép elmaradjon. Jelen javaslatom gyakorlati oldalának kifejlesztéséhez tartoznék még, az iskolák mennyi- és milyenségének, és állandó helyiségének előleges meghatározása, például: Hogy Pesten, az ország szivében legyen egy theologiai országos főiskola, melyben az ország mind négy kerületeiben létezendő lelkész-képezdebeli lelkészségre készülő ifjak képeztetési pályájokat bevégezhessék, a mely iskola későbben protestáns országos egyetemi rangra is emelkedhetnék, továbbá legyen minden kerületben egy egy főiskola lelkész- és tanítóképezdével, — és ezen kivül a kerület népességéhez képest, egy vagy két gymnazium, ugyanannyi leány-nevelő közintézettel együtt, végre minden községben egy néptanoda, a 6—12 éves gyermekek, és egy óvoda a 3—6 éves kisdedek számára. És mind ezeknek költségei pontosan kiszámíttatván, és a létező alapítványi tőkék biztos kamatai ezekből leszámíttatván, az ekként kikerekedő összlet lenne birtok- vagy jövedelem-aránylag minden protestáns családfőre kivetendő. Magában értetik, hogy a községbeli néptanodák költségei fedezésének eddigi szokásszerinti módja a nép között meghagyatnék és a földbirtokos-osztályra nézve is , illetőségének föld örökátadásávali lerovása továbbra is fennhagyatnék,— és csak azon összlet fogna az elemi iskolák részéről, a közfőiskolák, gymnaziumok stb. költségei fedezéséhez kiszámítandó és jövedelem aránylagos kivetés utján beszedendő összlet közt helyt foglalni, mely a község í kebeléből azok túlterheltetése nélkül ki nem állítható, ellenben a tanoda által nélkülözhetlen. Hogy a birtok-aránylagos segedelmezése az iskoláknak nemcsak méltányos, de igazságos is, ennek nagy bizonysága fekszik azon nem ritkán a szükség által elöidéztetni tapasztalt gyakorlatban, miképen már több községekbe uj iskolák hasonló kivetési eljárással építtettek nemcsak a protestánsok, hanem a katholikusok részén is. A S.-Pataki füzetek második folyamának I. füzetében, a 98. lapon, a népiskolákra vonatkozó egy uj eszme merült fel, mely szerint a négy egyházkerület népiskolái ügyeiben az egyesülés atanmódszerre nézve nemcsak nem szükségesnek , sőt károsnak jelentetik ki; — az egyesülés tehát a centralisatiotóli félelem miatt csak általánosságban pártoltatik, de nem részletekben is. Ugy vehető azonban ki a mondott cikk szövegéből, hogy a szellemi elöhaladás, nemes verseny és protestánsokhoz illő fejlődés meggátlása fejeztetik ki a centralisatio, mintegy rémképen használt szóval. Azt én nem értem és meg nem foghatom, hogy miképen lehet az egyházkerületek népiskola ügyei iránti teljes egyesüléstől, a centralisatiotóli félelem miatt visszariadni ? holott, igénytelen véleményem szerint, itt a teljes egyesülés által csak a szétszórt erők és érdekek egyesíttetnének kölcsönösen, az iskolák más uton el nem érhető szellemi és anyagi nagy hasznára, nem pedig egy főhatalom Öszpontosíttatnék, mely centralisatioképiben a szabad önálló működést gátolhatná; söt még ezen felül az egyesülés által a szellemi haladás, fejlődés és verseny sem gátoltatnék , mert hiszen, közmegállapodás szerint fogván a tanmódszer, valamint a tankönyvelt is megválasztatni, ugyanez a szellemi elöhaladás-és fejlődéshez képest koronkint annyiszor, mennyiszer ismételtethetik, a jó tanmódszer helyett jobb módszer fogadtat hátik el, a jó könyvek helyett az időközben készült jobb tankönyvek nyerhetnek pártolást, és nyomattathatnak ki közköltségen a nyomdák érdekeinek is méltó figyelembevételével. A nemes verseny pedig, mely úgyis csak a szorgalom és erély körére szorítkozhatik , szerintem az egye5 sülés által inkább fokoztatik, mint gátoltatik. Múltunkra visszatekintve, igen könnyű meggyőződést szerezni a felöl, hogy eddig hátramaradásaink nagyobb részének főoka az egyetnemértés és ezzel járó nemegyesülésben rejlik. Okuljunk tehát a múltakból és legyen jövendőre jelszavunk : „egy e sül és mindenben;" — mert bizonynyal elmondhatom, hogy soha nem volt idő, melyben a separatisticus viszketegektöl való elállásra inkább érezhetnénk hivatva magunkat, mint épen most, midőn válságos viszonyaink, fájdalom! inkább a „parta tueri", mint a „quaerere" felé javasolják, hogy tevékenységünk irányuljon. Végre lelietlen még azon buzgó ohajtásomat nem nyilvánítani,—• vajha az egyházmegyei és kerületi gyűlések határnapja megválasztásában régebben az úgynevezett papmarasztási szabály sajnos következéseül előállni szokott számos lelkész- és tanító-változások által (mi azonban már végkép megszüntetett), tán némikép indokolva lehetett azon szokásunkat, hogy azok mindig Szent György nap előtt és ősszel néha novemberben is tartassanak, egy sok tekintetben ajánlhatóbbal cserélnénk fel,— hogy jövendőre, tavaszkor az egyházmegyei gyűlések például május elején, a kerületi gyűlések május második felében, szinte ugy Őszkor september hónapban hasonló felosztással tartatnának rendszerint, valamint az egyházlátogató vegyes bizottmányok is, a helyett, hogy eddig december- és januárban teljesítették kötelességüket, jövendőre azt a kellemesebb tavaszi vagy őszi hónapokra tennék át; — talán annyira feltűnő és egyszerre belátható ezen ohajtott javaslatomnak előnye az eddigi gyakorlat felett, hogy azt hosszasan mutogatnom nem szükséges, — nekem legalább, ki oly szívesen óhajtanék egyházam ügyével foglalkozni, és sok hoz-