Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-10 / 23. szám

vis tam locales, quarn superiores et supremos e suae ! confessionis hominibus eligere, rationem, normám i et ordinem docendi atque discendi (salva snae Majestatis quoad scholas etiam liasce Regiae supremae Inspectionis, uti praemissum est, via legalium Regni dicasteriorum exercendae potestatis) ordinare futuris semper temporibus liceat Evangelicis utriusque confessionis. De ezen jógiink alapszik azon körülményen is, hogy mi tanintézeteinket, az államnak legkisebb terheltetése nélkül, tulajdon áldozatainkkal tartjuk fen és kormányozzuk, — s mindaztál azokban békés, hasznos, tudományos és vallásos honpolgárokat neveltünk és nevelünk, s e tekintetben, valamint eddigelé jogosan gyakorlott intézkedéseinket illetőleg is, komoly kifogásra senkinek okot nem szolgáltattunk. E követelésünk alapszik azon elvitázhatlan elven, hogy tanintézeteinkben a tudományok előadása mellett, egyházunk s hitünk szellemének kell átlengeni, következéskép tanintézeteinket egyházunktól nem lehet elválasztanunk, hanem inkább azokat dicsőségesen uralkodó Fejedelmünk felügyelési joga mellett, az egyházzal hasonelvek mellett, az egyházzal szoros összefüggésben tartva igazgatnunk. Mert j csak így eszközölhetjük azt, hogy a tanítás nemcsak a polgári, de egyszersmind az egyházi életben is hasznos gyümölcsöket teremjen. Mert csak így eszközölhetjük azt, hogy a magyarhoni protestáns valamint az állam-, ugy egyházában is lelki nyugalmát találván, áldhassa szívvel lélekkel a mennyei mindenhatót, áldhassa a dicsőségesen uralkodó Fejedelmet, áldhassa a magas kormányt, azon lelki béke és nyugalomért, mely neki a tágas birodalom ezen országában osztályrészül jutott. 8. A magyarhoni protestantismusá 1-| lása biztosítva lesz, ha mint keresztyén vallású és eddig is a törvények s a dicsőségesen uralkodó ház atyai oltalma alatt álló hit felekezetnek viszonyai az állam irányában meg fognak állapíttatni. — A jó példát híven követnünk: keresztyéni és polgári kötelességünk. A katholika egyház jó példával ment elő, azt követnünk törekvéseink legbuzgóbbika legyen. Es e törekvésünket senkisem fogja félre magyarázni. Mert a gyakorlati tapasztalás és történelem kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy csak azon államok működhetnek áldásdúsan, melyek kebelében minden viszonyok positiv intézkedések által ugy szabályozvák, hogy az állam minden polgára mint dicsőségesen uralkodó cs. k. apóst. Fejedelmünk jelszava „unitis viribus" tartja, egy célra törekedvén, az áldott és malasztos béke gyümölcsei, az egyházon belől és kivül egyformán díszeijenek. Ezek tehát, igénytelen véleményem szerint, azon elvek és kerülhetlen kellékek, melyeket egyházunk jelene- és jövőjének biztosítása tekintetéből kiemelni szükségesnek láttam. Mert ezekből kiindulva, bármikor (és óhajtandó, hogy mentül előbb) indulhatnánk az előttünk álló zsinat tartásához. Nézetem szerint, szükségtelen a zsinati tanácskozmányra alapul szolgálandó valamely munkálat nak előre való készítését bevárni; mert hiszen a magyarhoni protestantismus újból alakulni nem kiván, hanem a fennálló törvények és kanonok alapján ugy intézkedni, hogy állása minden részről biztosíttatván, egyházi és polgári hivatásának megfelelhessen; mert minekünk jelenleg is van már coordinationk, mely szerint eddigelő ügyeinket ugy vezettük, hogy administratio és igazságszolgáltatás tekintetében , a polgári hatóság sem tett ellenünk kifogást; mert, jelen körülményeink és szükségeinkhez alkalmazva, mi csak azokat akarjuk rendezni, a mikkel már is birunk, hogy azokból, a mi eddig javunkra szolgált, tartsuk meg, a mi pedig ártalmunkra lehetne , módosítsuk vagy mellőzzük. Csak az lehet szerencsés törvényhozó, ki a régiből is megtartja azt, a mi üdvös, a mi az emberiséget jólétre vezeti. Záradékul pedig jelen taglalgatásaimhoz még e következő szavakat csatolom. Legyünk mindnyájan evangyéliomi szellemmel áthatva s ölelő felebaráti szeretettel felruházott keresztyének. Buzgólkodjunk azon országért, melyet a magosságos Isten idvezitőnk által részünkre kiosztott, sziveinkbe ne a közönyösség , hanem a vallásos áhítatosság gyökerezzen, hogy a most fakadó sarjadéknak jó példával menvén elő, hagyománykép adjuk azt át a késő ivadéknak, hogy mi elhunyt elődeinknek méltó utódai valánk. Ha egyházunkat érdeklő ügyeinkben, polgári és magán-életünkben e szellem fog bennünk lakozni, minden felettünk őrködő hatalom, de legkivált dicsőségesen uralkodó ap. császárunk és királyunk megismerendi azt, hogy mi nemcsak jogok elnyerésére, hanem a valódi pártfogásra és oltalomra mindenkoron méltók valánk és leszünk Z a b a r i S z o n t a g h L a j o s. -Függelék az egyház anyagi szükségei fedezésé' ről irt cikkemhez, és még valami. E lap 16-dik számának hasábjain előadtam röviden az egyház anyagi szükségei fedezése felőli igénytelen véleményemet, és én ahhoz most is szorosan ragaszkodom. De e nagyérdektt tárgy feletti gyako.i gondolkozás közben azon eszme villant át agyamon, hogy váljon az iskolák szükségeinek fedezése módját nem lehetne-e elkülönözui az egyházak szükségei fedezése módjától ? És hosszas töpreukedés után abban állapodék meg, hogy igen is el lehet, söt hogy biztosan célt érjünk, el is kell ktilöuözni. Mert hiszen azért az egyház és iskolák igazgatása ugyanazon kezek között maradand, minthogy e két intézet egyen- és célszerű igazgatásában rejlik mindkettőnek lépésről lépésrei elöbaladása és felvirágzása. Szükséges lenne pedig azért e két intézet szükségei fedezése tekintetében különböző módot és eljárást választani , — mivel a mint már fennebb idézett cikkemben bővebben kifejtém, az egyház anyagi szükségei fedezése körit), minden erőszakosan kényszerítő módot, káros visz-