Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-03 / 22. szám

ről senki közülünk positive nem kezeskedhetik. Azon körülményre, — hogy a cs. k. magas vallás- és közoktatásügyi ministerium által a két evangyélmi egyház igazgatását érdeklő javallatban azt követeli, hogy mivel az elnökséggel felelősség is vagyon öszszekötve s nagyobb biztosítékot lehet egy elnöktől, mint kettőtől követelni, — egyszerű válaszom csak az, —- hogy a magas kormány velünk nem törvényt, hanem csak javaslatot közlött, — s annálfogva nekünk kötelességünk volt a felett akaratunkat őszintén nyilvánítani, s előadni azt, a mi lelki szabadságunkat és állásunkat egyedül biztosítja. E végső s mindnyájunktól óhajtott resultatum pedig csak ebből áll: hogy, miután egyházunkban a világi elemet a papitól hitelveinknél fogva elválasztani nem lehet; miután a protestantismust Magyarhonban századok óta a kettőselnökség tartotta fen; — miután kettőselnökségünk bennünket soha oly kellemetlenségbe nem hozott, hogy e miatt akár az egyház benső, akár külső viszonyainak elintézésében felakadásunk lett volna; miután azon kettőselnökség ellen sem a bécsi, sem a linci békekötések, de az 1791. évi hongyülés 26-dik cikkében foglalt törvények sem tettek kifogást, miután a kettőselnökségben, mind a magunk, mind a magas kormány érdekeire nézve nagyobb biztosítékot találunk: váljon miért változtatnánk mi azon intézkedésen, mely bennünket eddigelő fentartott, s melynek célszerűségéről bennünket az idők és viszontagságok folyama tökéletesen meggyőzött. Még azok is, kik az ikerelnökség ellen nyilatkoztak . nem félhetnek attól, hogy a kettőselnökség önkényt gyakorolhatna, tehetne, a mit akar; — hiszen gyűléseinkben, valamint eddig, ugy ezentúl is, csak a többség határozván, az elnökség egyedül azt köteles kimondani, a mit a többség határozott. A mi pedig a visszaéléseket illeti, azt az elnökség egyedül maga elhárítani nem képes, hanem azokat a gyűlés;

valamint eddig, ugy ezután is, korlátozni el nem mulasztandja. — Ezen kettőselnökség jogainak és kötelességeinek megalapítása, ugy szinte egyházainknak s tanintézeteinknek biztosítása a zsinat körébe tartozván , hisszük. hogy egyházunk ezen ős intézvényét, tapasztalt igazságszereteténél fogva, a magas kormány is el fogja ismerni, — annyival is inkább, mert a zsinat határozatai folytán még jobban kiclerlilend, hogy a magyarhoni protestantismus saját hitelveinél fogva, csak ugy állhat fen és nem máskép. Per tagentem nem mellőzhetem el e helyt a gyakorlati életből merített azon tapasztalásomat is érdekelni, — hogy valamint a régibb időkben, ugy most is szükségesnek találnám, ha a világiak a hitágazati (theologiai) és erkölcstani (morál) tudományokban bővebben kiképeztetnének, hogy illy vallásos készültségökkel képesebbek legyenek az egyházban és a tanintézetek körül nagyobb buzgósággal föllépni s bölcs belátásukkal és tanácsukkal az evangyélmi buzgalmat éleszteni. 4. A magyarhoni protestantismus állását biztosíthatja, az eddig is jogosan gyakorolt nyilvánosság, és valamint az egyik evangyélmi felekezetnek a maga egyházai, ugy szinte a két protestáns felekezet közti kölcsönös, Őszinte érintkezés és egyetértés. Midőn az érintett nyilvánosságot fölemlítem, ne gondolja azt senki, hogy én tanácskozási termeinkbe gyülevész nép összejövetelét oliajtom, sőt inkább azt kivánom, hogy tanácskozásainkba , ha nem is átalánosan tudományos, de a körülményekhez képest mégis értelmes, higgadt gondolkozású egyének jelenjenek meg. Gyűléseink nyilvánossága ellen semmi oldalról sem lehet kifogás, mert azokban egyedül egyházaink s tanintézeteink ügyeiről lévén szó, semmiféle idegen tárgyak discussioja elő nem fordul. Es egyházi ügyeink elintézésének ezen nyilvánossága a társadalom irányában is a legtisztábban fenállhat, — bizonyítja ezt a századok óta folytatott gyakorlat, mely soha alkalmat nem szolgáltatott arra, hogy a közhatalom e részben roszalását nyilváníthatta volna. Ezen eddigelő jogosan gyakorolt nyilvánosságból természetesen következik az is, hogy az egyházat és tanintézeteit érdeklő dolgokban, az egyes egyházak, esperességek és superintendentiák — mind a két evangyélmi hitfelekezetben — közösen, bátran és szabadon érintkezhessenek egymással ,* hogy lelki szabadságunk fentartására szolgáló eszközökről egyetértőleg s egész őszinteséggel tanácskozhassunk és határozhassuk azt, a mi szentesített törvényeink alapján az egész magyarhoni protestantismus állását biztosíthatja. A két evagyélmi felekezetnek ezen egymással való kölcsönös érintkezését fentartani annyival is inkább szükséges, mert ezt a magas vallás- és közoktatásügyi ministériummal az 1856-dik év aug. ; 1-ső napján kibocsátott rendelete is helybenhagyja. E nyilvánosság s kölcsönös érintkezés vezéreljen bennünket arra, hogy egyházaink és nevelőintézeteink ügyeit azon tisztasággal intézzük, mely a békés honpolgárt s a valódi evangyélmi keresztyént jellemzi, hogy e tekintetben másoknak is például szolgálván , bennünket nemcsak a polgári társaság, ha! nem a magas kormány, sőt dicsőségesen uralkodó Fejedelmünk is elismerésre méltóknak találjon. 5. A magyarhoni protestantismus állását biztosíthatja lelki szükségeink kielégítését elősegítő anyagi áldozatkészségünk, vagy az ön megadóztatás, takarékos s lelkiismeretes gazdálkodás, és a superintendenstől kezdve, minden egyházi hivatalnokainknak általunk történendő m e g j u t a 1 m a z t a t á s a. — Administrationalis költségeink fedezésére, mindennemű tanintézeteink gyámolítására, átalában.a lelki célok előmozdítására : pénzre van szükségünk, s ezt, ha egyházunkat fen akarjuk tartani, magunknak kell előteremtenünk. Egy, általam alább közlendő budgetból, méginkább ki fog tűnni, melyek azon szükségeink, miknek fedezésére tetem.es összegekkel kelletik rendelkeznünk. — E helyt csak azt akarom előlegesen megjegyezni, hogy egyházunk mind belső, mind vi-