Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-05-27 / 21. szám
Üe mikor'és hol is volt az egyház, vagy: valamelyik ke- j resztyén egyház e földön , szenvedés és tökéletlenség nélkül ? Épen a gyenge, tökéletlen és keményen üldözött egyházak által jött és növekedett az Isten országa a gyarló emberek közt; az apostolok ideje óta, e mai napig. A Krisztussal, mint hitünknek fejedelmével és elvégezöjével, biztos és reménydús a jövendő , és hol az Isten igéje és szent lelke az egyházat éltetik , ott a k i és b e f e 1 é ható lelki élet és működés el nem maradhat; hanem idejekorán meghozza a léleknek felebb érintett gyümölcseit, melyekről oly helyesen mondá az apostol: „Teljesek lévén az igazságnak gyümölcseivel , melyek a Jézus Krisztus által vannak, az Isten dicsőségére és dicséretére." (Filipp. 1, 11.) B. Gy. HBF A. MM €2 Alsó-Eőrs. 1858. tavaszutó 6. — N. t. szerkesztőség! Tiszt. Pap Gábor urnák, e lapok 9-dik számában a veszprémi helv. hitvall. egyházmegye gyűléséről közlött tudósítására, s különösen az Alsó-Eőrs Lovasi ügyet tárgyazó részére, Nagy Sándor ur, esztergomi lakos, különben pedig lovasi származású, s a lovasiaknak azon ügyben biztatója, szószólója e lapok 15-dik számának tárcájában cáfolatot tevén közzé, oly csonkán, elferdítve s valótlanságokkal megtoldva adta elő a tények állását, s a köztiszteletben álló Pap Gábor urat annyira gyanúsította, sértegette, hogy az ügy érdekében, s a megsértett becsület védelmére kénytelen az alólirt egyházi elöljáróság felelni, s felelete számára szintúgy helyet kérni e lap tárcájában. Az egy egyházzá alakult Alsó-Eőrsiek, s Lovasiak jogviszonyait szabályzó 1820-dik évi szerződésnek, nem 3-dik, hanem 2-dik pontján kellett volna N. Sándor urnák a tényvázlatot kezdeni mert abból fejlődött ki a fenforgó viszály. E 2-dik pont tartalma a következő: „Az A.-Eőrsi anyaekklézsiának (tehát nem papnak vagy tanítónak) fogunk mi Lovasiak (t. i. évenként) adni, készpénzben 20 frtot, 6 öl tűzifát, 12 kila búzát, 6 akó bort, 10 font faggyút; ezenkívül a szántásba, vetésbe, aratásba, egy szóval minden ekklézsiai munkákban, ugy a parochialis házak megigazításában, az eddig köztünk uralkodott szokás szerint fogunk részt venni." Ezt a parochiális épületek reparatiójában való részvételt nem teljesítették a lovasiak soha, sem az elsőbb divatozott szokás szerint, sem bármely más módon, ugy hogy midőn mi A.-Eőrsiek egyházi építkezésekre 1840-dik év óta 2789 vtó frtot fordítottunk, a perben 5../* szerint, a Lovasiak e célra egy fillért sem (50 vtó frt. ajándékot, s 6000 téglának az uj iskolaházhoz meghordását kivéve), hanem építettek magok számára tanítói lakot s annak folytában iskolának való helyiséget, melyben halottjaikat szokják elpredikáltatni, s melyet a fenforgó ügyben kész imaházul emlegetnek. 1855-dik évben az A.-Eőrsi torony teteje, a lelkész és tanitólak tetemes, 1000 vtó frtnál fölebb számított kijavítást igényelvén, ebez a lovasiak ismét nem akartak csak egy fillérrel is járulni, kénytelenek valánk tehát őket a n. t. e. megyei tanácsszék előtt bepanaszolni, ük védelmökre azt említvén fel, hogy a templomban csak a hátulsó ülésekre vannak szorítva , mely állítás azouban nem volt igaz, mert az A.-Eőrsi elöljárók két első padja után, a 3-dik s 4-dik padot lovasi előjárók használták, a többi Lovasiak pedig az A.-Eőrsikkel vegyesen ültek a hátrább levő székekben ; — a n. t. tanácsszék tehát 1856 dik évi január 22-ki ülésében azt az Ítéletet hozta, hogy: „mivel köztudomásra, de a választmány jelentése szerint is az A.-Eőrsi szt. egyházat és iskolát a lovasi ref. nép is egyformán használja az A.-Eőrsiekkel, valamint a parochialis épületekben lakó t. lelkész és tanító urak szolgálatával is mind a két helybeliek egy helyben élnek; ugy hozván magával az osztó igazság, de az előbbeni szerződések is: tehát a Lovasiak az egyházi építkezések aránylagos,—ez idő szerint l /3 részbeli teljesítésére köteleztetnek, de ugyanazon osztó igazság alapján, a temlpomi ülésekben is aránylag részeltetendők." Ezen Ítéletben kihirdetés és végrehajtáskor mindenik fél megnyugodott, ml A.-Eőrsi elöljárók, az e. megyei kiküldöttség intézkedése folytán, elébbi padjainkból a templom északi oldalán kiszállván, átengedtük azokat és az egész északi oldalt a Lovasiaknak, magunk pedig a déli oldalon levő székekben szorultunk be s a nők padjai is kijei eltettek. Miutegy félévig használták már a Lovasiak templomunkban uj, s díszes ülőhelyeiket, legkisebb botrány vagy ellenmondás nélkül s mégis mikor az építkezésekben részvételre őket ujolag felszóllítottuk, gondnokuk által kereken azt izenték gondnokunknak, hogy : „A.-Eőrsnek nem építenek, hanem ha kell, magoknak fognak építeni." E képtelen, az egyházi szerződéseket nyilván megszegő, az egyhá zi törvényszék Ítéletét megvető, igaz nevén itt meg sem nevezhető izenet képezi az egész A.-Eőrs-Lovasi ügy alapját, s ezt N. Sándor urnák tetszett nagy bölcsen elhallgatni tárcalevelében vagy tán mint helyben nem lakó, — miután atyja, és rokonai ezzel előtte aligha dicsekedtek — mitsem tudott erről, mert azt még sem hinnénk öx-ömest róla, hogy ez izenetet ő tanácsolta volna a Lovasiaknak, miután ezek már előbb az Ítéletben megnyugodtak. Ez izenet s lépésből fejlődött ki minden baj, mert látván az A. Eőrsi nép, hogy a Lovasiak az Ítélet, s szerződések kedvezményét folyvást élvezik, de azok terhét hordozni makacskodnak , elkezdett e jogtalanság és a templombeli hátrábbtétel miatt is zúgolódni. Egyik méltatlanság a másiknak élénk érzetét költötte fel kebelében s kezdte bírálgatni, minő igazság az, hogy midőn minden egyházi épület az ő építménye, minden papi, tanítói földbirtok tisztán az A.-Eőrsiek alapítványaik; midőn Lovas falunk nyugoti végén épült templomunkhoz s iskolánkhoz közelebb van a perben 12. szerint, mint saját helységünk keleti s déli szélső házai s a lovasi kis falu kellő közepe is templomunk küszöbéhez csak 490 folyó ölnyire van, utjok pedig jobb Lovasiaknak, mint a mienk a hegyes völgyes utcákon : mégis a lovasi 53 házaspár csak 24 mérő gabonát, 20 v. frtot stb. fizessen évenkint, holott az A.-Eőrsi 88 házaspár 88 mérőt adózik, vagy legalább tartoznék adózni, ha birná, de a szegényebb részes aratók, s birtoktalanok helyett, kik népünknek felét teszik, — legtöbbször közpénztárunk kénytelen a lélekbuzát a veszprémi piacon megvásárolni ? kezdte bírálgatni: minő igazság az, hogy az egy mérce eleséget fizető Lovasiak az első padokon diszeledjenek, mikor a fél kilával adózó A.-Eőrsiek nagy része miattok a kar alá szoríttatik, holott a feltételül kikötött építkezési részvétet is kereken megtagadták ? Mi elöljárók észrevevén a nép méltó zúgolodását, feltettük magunkban, hogy a Lovasiak törvénytelen makacsságát ismét rendes uton az e. megyei törvényszók által fogjuk megzaboláztatni s már el is készítettük folyamodásunkat, melyben az ügyállás előadása mellett felfedeztük azt is, hogy 1820-dik év óta helységünk közös javainak 3 /g részét arány-tagosító perrel elvesztettük, hogy azóta más vallású jobbágyok behelyzése adás, vevés, vegyes házasság utáni öröklés, s több ref. birtokosnak helységünkből lett elköltözése által, anyagi állásunk felényire leszállott, az 1820-dik évihez képest; s jelenleg összes birtokunk, házhelyben, rétben, és szántóföldekben nem tesz többet a per melletti 8 ./• szerint, 281 magyar holdnál, s azoktól szőllőinkkel együtt is összes adónk nem több 325 pfrtnál, a per melletti 9 ./' szerint; ugy hogy most .már a lovasi ref. nép egy barázdával sem bir kevesebbet, mint mi — kik tetemesen fogytunk lélekszámra is, s ily alapokon azt kértük folyamodásunkban, hogy miután a templomi ülésekben egyenjogosíttattak velünk a Lovasiak, az egyhá zi minden teherviselésre is velünk egyenlő arányban köteleztessenek; vagy ha ezt meg nem nyerhetjük, akkor engedtessék meg nekünk egyházi hivatalnokaink fizetésének alábbszállítása, mert a szegények helyetti gabona vásárlást pénztárunk nem győzi, s annyival inkább nem, mert az ujabb időkben egyébb egyházi terheink is csak sokasodtak. E folyamodási szándékunkat megtudván a Lovasiak, hogy annak sejdített eredményét magokról elhárítsák, két fogáshoz nyúltak, t. i. a) 1856. decemb. 6-án gyűlést tartván, elhatározták magok közt, hogy az A.-Eőrsel volt viszonyaikat végkép megszakítsák, s e célból — mihelyt legkisebb sérelemre magyarázható eset érné őket, az A. Eőrsi templomot tömegesen odahagyják, a mi meg is történt; mert másnap egy adventi vasárnapon reggeli harangozás alatt, s igy az isteni tisztelet kezdete előtt, miután a Lovasi biró férjezett leánya egy másik Lovasi asszonynyal székébe beült, a pad többi, de még üres részén pedig négy
