Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

A.-Eőrsi nő foglalt helyet, a biró leánya nem akarván tűrni, hogy mellette A.-Eőrsi nő üljön, helyéről felkelt, a padra felállt, s a hátrább levő padba lépett át, mit atyja — a Lovasi biró látván, felszólalt, s felhívta a már ben volt Lovasiakat, hogy „ha igy bánnak velők az A.-Eörsiek, legjobb lesz, ha mind kimennek a templomukból," a minthogy ki is mentek seregesen, és az út­ban volt Lovasiakat is viszatérítették. Felhasználták tehát ez elégtelen okot ürügyül a célzott szakítás végrehejtására, s azóta templomunkba nem járnak, kivévén néhány buzgó közembert, kik egy ideig bántatlanul jártak közénk, míg azokat is elöjáróik oly fenyegetéssel nem tántoríták el, hogy r ha templomunkba el­járnak, az A.-Eőrsre tartozott fizetéseket ök lesznek kénytelenek megadnis ime ! ez azon esemény, melynek ürügyül kell szol­gálni az elszakadásra, s melyet Nagy Sándor ur oly hamis rága­lommá fordít el, mintha az A.-Eörsiek a Lovasiakat a templom ból csúfosan kiűzték volna, holott vizsgálat alkalmával senkit mint csúfolódót megnevezni nem tudtak. Igaz ugyan, hogy a lovasi asszonyoknak rendelt padba ülése az A.-Eőrsi asszonyoknak sza­bályellenes tettnek lenne nevezhető azon esetben, ha a Lovasiak ennek feltételét: az építkezésekbeni részvételt meg nem tagad­ták volna: de mivel a beülés üres helyekre történt, kiszorításról, s annyival inkább csúfos kiűzésről itt szó sem lehet, s a lovasiak nem kiűzettek, hanem előre kifőzött tervökhöz híven kitakarod­tak (kivonultak). — Mihelyt egyházi gondnokunk a templomba megérkezett, tüstént kiutasította azon székből az A.-Eörsi nőket. Azon A.-Eőrsi heves fiatal ember pedig, kire rábizonyult, hogy az Az A.-Eőrsi nőket a Lovasi paciba ülésre rábiztatta, s a Lo­vasiak távozása után a XXXV. zsoltárt énekelni elkezdette (még akkor a rendes énekvezér ott benn nem levén) s azon éneklést a templomba besietett t. lelkész ur intő szavára is el nem hagyta, mint közbotrányt okozó, öt havi fogsággal lön a megyei hatóság által megbüntetve egy másik társával együtt, ki a t. lelkész urat ezen köteles eljárásaért közhelyen sértő szavakkal illette. Elég fényes elégtételt nyertek tehát a LovasiaK, de az ö céljok a te­herviselés alóli kibúvás levén, az elégtételt semmi tekintetbe sem vették, hanem b) folyamodtak az e. megyéhez, miszerint nekik vagy pap adassék, ki gyermekeiket is tanítsa, vagy legalább egy imátve­zérlö iskolatanító, ki őket az A.-Eőrsi pappal együtt egyházilag ellássa, Ígérvén e célra évi 400 p. frtot, holott császári közadójok közel sem tesz oly nagy összeget, s annak előállítására nagy részben a népre való kivetéshez kellene nyúlniok, mit ök magok már is észrevevén, legközelebb a papi szolgálatért csak 40, — iskolatanitónak, vagy imavezérnek pedig csak 119 p. frtot akar­tak megígérni, mely szószegések, s eljárások őket, s tanácsadói­kat eléggé jellemzi. Mind az A.-Eőrsiek — mind a Lovasiak ezen folyamodá saikra vizsgálat, kihallgattatás, és kiegyeztetési kísérlet előrebo­csátása után azt ítélte az e. megyei tanácsszók, hogy mind a két i fél, az 1820-dik évi szerződés mellett továbbra is együtt marad­ni tartozzék, ha azonban a Lovasiak csakugyan imavezért kiván nak, az nekik megadassék, de oly feltétellel, hogy kötelezett ed­digi fizetéseiket az A.-Eőrsi prédikátornak jövőre is megadják, hogy A.-Eőrs annálfogva papot tarthasson, a ki aztán Lovasnak is szolgálhasson. Ezen ítéletet mi A.-Eőrsiek — miután kérel- ! műnknek egyik alternatívája sem adatott meg-follebbezvén, a főtiszt, e: kerületi gyűlés consistoriumot nevezett ki a maga tagjaiból, ügyünknek felülvizsgálására, s ez az e. megyei ítéletet jóváhagyandónak találta: de midőn ezen ítéletet a köz­gyűlésnek bejelentette, s ott Nagy Sándor ur — épen a kérdé­ses tárcalevél irója — egy a tényállást helytelenül vázló cifra, s a hallgatóságtól megéljenzett beszéddel előállott, melyre küldötte­ink rögtön felelni elkészülve s képesek nem voltak: a főtiszte­lendő közgyűlés a nélkül, hogy a perbeli irományok közül csak egy betűt is elolvastatott volna, megmásította saját consistoriumá­nak ítéletét, s jegyzökönyvében alapkérelmünk alternatíváját meg sem említvén, megadta a lo vasiaknak az imavezért; sőt azok­nak irányunkban kötelezve volt adózásaikat is alábbszállíttatni határozta, azon okból, mert iskolatanítónk szolgálatára ezentúl szükségök nem lesz, mely alábbszállítás mennyiségének megha­tározását, a lovasi imavezér fizetésének kiszabását, s az imavezér i beállítását az 1-sö biróságu e. megyei tanácsszékre bizta, követ­kezve irányunkban oly mostohán intézkedett, hogy elmondhat­juk, miszerint fél teherrel mentünk hozzá panaszra, s egész te­herrel bocsáttattunk vissza. Most már anyaegyháziságunk forog veszélyben, mert népünk a mostani terhet sem birja el tovább, nem hogy a Lovas kedvéért leszállított teher súlyát is magára vehetné; — anyagi erejét túlszárnyaló tehervi­selésre pedig sem isteni, sem emberi törvények szerint nem köteleztethetik. A fő t. e. h. gyűlés ez eljárását bővebben jellemezni, az irányában tartozó tisztelet tartóztat bennünket; egyházunk érdo­két azonban el nem árulhatjuk annyira, hogy egész tisztelettel ki ne fejezzük, miszerint a leszállító végzést sem meghozatásának alakjára, sem a dolog lényegére nézve helyesnek, törvényszerű­nek el nem ismerhetjük és ha az e. megyei eljárás folytán sorsunk jobbra nem fordul, még egy 2-ik felsőbb bíróságot is kénytelenek leszünk keresni, mielőtt megadnók magunkat azon fenyegető sorsnak, hogy mi is leány-egyházzá legyünk.*) Mert ügyünknek lényegét tekintve: 1-ör A Lovasiak nem az A.-Eőrsi lelkész vagy iskolatanító számára, hanem az A.-Eőrsi anyaegyházra átalában kötelezték egyházi adózásaikat a per mellett 4. alatt álló 1820-dik évi szer­ződés 2-dik pontjában, melyet fölebb közöltünk. Az A.-Eőrsi elöl­járóság odafordította azokat eddig is, a hova neki tetszett. Igy a 20 pfrtot, 10 font faggyút egészen a tanítónak, a 6 akó bort egészen a lelkésznek assignálta, az ölfát és gabonát köztök meg­osztotta, következve, míg azon anyaegyház fennáll, habár nem tetszik is a lovasiaknak az A.-Eörsi iskolát tovább használni — adójok, mely az anyaegyházra volt kötelezve — nem volt leszál­lítható, annálkevésbé pedig, mert 2-or a 3 dik pontban (melyet N. Sándor ur is felhoz) vilá­gosan az mondatik, hogy a Lovasiak kötelezett tartozásai csak ak­kor szűnjenek meg, ha idővel Lovasnak, magának lesz lelkipász­tora ; ugy de lelkipásztor most sem adatik Lovasnak, tehát az egészben, vagy részben való megszűnésnek sem lehet helye. 3-or Szükségtelen is volt az A.-Eőrsre járó fizetés alább­szállítását az egyh. kerületnek megrendelni, minthogy az 1-sö biróság előtt, magok a Lovasiak sem követelték azt, sőt az e. megyei vizsgáló választmány előtt 400 pfrtos igéretöket ugy ma­gyarázták meg, hogy ha pap adatik nekik (de a ki gyermekei­ket is tanítsa) annak az egész 400 pfrtot megadják; — ha pedig csak imavezért nyerhetnek, akkor A.-Eőrsre (mivel az ottani lel­kész szolgálatával fognak élni) megadván eddigi tartozásaikat, s azok becsértéket: 119 pfrtot, a 400 pfrtból levonván, a fennma­radó 281 pfrtot az imavezérnek fizetendik, mint ez a pei'es iro­mányok közt fekvő választmányi jelentésből világosan kitűnik, mely jelentést — fájdalom! —• a kerületi gyűlés meg sem te­kintette ! 4-er joga sem volt az e. kerületi gyűlésnek arra, hogy fö­lebbezett ügyünkben oly kérdés felett törjön pálcát, mely a per­ben, s az 1- ső biróság előtt, egy szóval, egy betűvel is elő nem fordult, mely tehát ott nem tárgyaltatott, s mi reá meg nem kér­deztettünk, meg nem hallgattattunk. Ha N. Sándor ur szónokla­tának hatása által felbátorítva a ker. gyűlésen hozta elsőben sző­nyegre a leszállítást, nem az lett volna-e a gyűlés teendője, hogy e kérdés miatt 1-sö biroságához küldje vissza a pert tárgyaltatás végett? S annyival inkább, mert ugy értesültünk, hogy míg kül­dötteink a gyűlésen jelen voltak, egy délelőtti ülésben a helye­tesített világi elnök ur kimondásával ugy döntetett el az ügy, hogy a Lovasiak imavezért nyernek ugyan, de az eddigi tartozást köteleztetnek megadni A.-Eőrsre is s csak mikor már követeink eltávoztak, haza indultak, a délutánni ülésben tol­datott meg a végzés azon postscriptával, mely annak egész lé­nyegét megmásította: hogy a Lovasiak tartozása A.-Eőrsre alábbszállíttassék, s leginkább főt. egyházi elnök ur erőltetése következtében, mely eljárási modor nem szükségei bővebb fej­tegetést. 5 örMi azt hisszük, hogy az e. kerületi gyűlésnek nemcsak Lovasra kellett volna a kért és nem is kért kedvezményeket fel­halmozni, de kötelessége lett volna oda is tekinteni, mi történik az anyaegyházzal, melynek fizetési képességén a Lovasi tartozás *) íme egy kézzelfogható szomoru következése egyházunk rendezetlen ál­lapotának. Szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom