Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

24. sz. a. Egyházi emlékbeszéd. Török Páltól. — E remek mü nem szorult fénytelen ember egyszerű szavaira. Annyit mégis meg kell említenem, hogy egész beszédén lelkesült buzgalom szent lángja lobog keresztül. Nyomosán adja elő a pesti egyház régibb és ujabb történetét ; kegyeletesen emlékezik mindazokról, kik ezen egyház megalapításához,— fentartásához és jólétéhez részvéttel és áldozattal járultanak ; s hogy minden szó , mivel szívből, lelkesült buzgalomból ered, szívhez szól, indít és lelkesít. A 28- és 29-ik sz. a. Két karácsoni egyházi beszéd van, Vajda Sámueltől. Mint egyházi beszéd mindkettő elég buzgósággal van irva, — azonban az ünnep tárgyától néhol igen meszsze tér el. Gyász beszéd, Kiss Lajostól. Rövid és szívreható, nem zaklatja fel a szív fájdalmát még jobban, hanem nyugtat. A sajgó sebeket hegeszteni igyekszik. A tárcában vannak: Imák, advent utolsó bűnbánati hetében mondandó egész héti könyörgések, Szabó Pétertől. Gonddal irott szabatos könyörgések , — jó elmondás mellett, melytől igen sok fligg, bátran használhatók. Halotti könyörgések Tóth Mihálytól, egyes helyek kivételével jók és megállhatnak. Ilyen kivételek az 1-ső imában, kisded koporsójánál az mondatik: hogy „buzgó imádságok közt vált meg ártatlan lelke földi sárházától!" talán a kisded még nem tudja érzéseit imává olvasztani. Ilyen kitétel van több is. Azonban nagyobb hiány ezen imákban a tropusok fölösleges használata és érthetetlensége, mint például a 2-dik imában hol az áll: „hogy a rózsabokor elmultával, gazdag gyümölcsöt igérő virágot hirtelen zivatar tépi ki tövéből." A rózsa is virág ugyan, de nem hoz gyümölcsöt. Ily forma hasonlítás van más helyen is, — miknek kivételével, elég buzgóság van a könyörgésekben. Keresztelési és házszentelési beszéd, Dobos Jánostól, rövid, tartalmas, alkalomszerű dolgozat. Szertartási beszédek az uri szent vacsora felett, (a tiszamelléki belv. hitv. egyházkerület gyülekezeteiben fenálló szokáshoz alkalmazva). Aratási, adventi vagy ujbori, karácsoni urvacsorajákor mondott beszédek könyörgésekkel, Atányi Józseftől. A füzet utóján énekek vannak sz. Dávid zsoltáraiból Szász Károly által dolgozva. Féligmeddig — összevetve az eredeti szöveggel, ugy látszik, innen van fordítva — szabadon. A fordítás elég folyékony. A XIX. zsoltár 4-ik vers szakában, nem jól van adva ezen sor „megvilágosítja az emberek szemeit." A (XXXIX. zsoltáron kevés változtatás van. A második versszak utolsó sora „Hogy te azt ne tudnád előre" jobb a mint Molnár Albert fordította. A 8 ik versszakban ezen sor: „Még testem ki se formáltad, sérti a széphangzatot. A zsoltárok változtatását illetőleg, jó volna több ahhozértőknek egyesülve lefordítni az egész zsoltárt az eredeti szövegből, nemcsak a Molnár Albert fordításán változtatnia. Virágvasárnapi ének ugyancsak Szász Károlytól. Szép és nemes tartalmú. És most bevégeztem a reám nézve kissé nehézkes ismertetést 1 Visszagondolva a három első füzetre is, valódi remek egyházi szónoklatokkal találkozunk helylyel helylyel, miket kivált nekünk fiatal egyházi szónoknak igen jó olvasni. A vállalat a legjobb egyházi szónokok, ha nem is egész, de nagy része által támogattatik. S igy megérdemli hogy mindenki, kitől telik, a füzeteket időről időre megszerezze s táplálja lelkét egy kevés nem mindennapi eledellel. Óhajtandó volna, hogy a füzetek gyakrabban jelennének meg. Béke és kegyelem velünk! Czelder Márton. Bírálat Enektan-köiiyveink felett. *) rA magyar ref. éneklésmódról" irott rövid értekezésben fölemlítettem, miszerint vallásos éneklésünk fokozatos alászállásának egyik alapoka, az eddig napvilágot látott énektanító könyvek tökéletlen, s hibás voltában rejlik. — Hogy erről az avatottabb szakértőket mindinkább meggyőzhessem , — nehogy a fentebbi nyilatkozatért többektől elfogultsággal vádoltassam — szükség, hogy azon könyvekről, melyek felekezetünkben másfélszázad óta vallásos éneklésünk terjesztése, főleg javítása s tanítása végett, kiadattak, — miután ezekről még eddig senki szót nem emelt — röviden elmondjam egyéni, s bírálati szempontból kiindult nézeteimet; — azon meggyőződésben lévén, hogy ezáltal azon eszközök , — melyek éneklésmódunk gyökeres reformoni átviteléhez lényegesen megkívántatnak — valamivel szaporodni fognak. A choralmódu éneklés a legegyszerűbb, a mellett legnemesebb népéneklés; — valódi kincse, s szívbeli szüksége ez minden vallásos önérzettel biró ref. keresztyénnek ; — és mégis tapasztalás szerint, — az ennek terjesztésére, a alapos tanítására lényegesen megkívántató, s korunkban már égető szükséggé vált segéd tankönyvek készítésére s kiadására fordíttatik az illetők által legkevesebb figyelem. — Ugyanis, ha a m. ref. egyházi irodalmi termékeket, — mióta a m. ref egyház a két testvérhonban, minden idegen befolyástól teljesen függetlenné , önállóvá, s virágzóvá lett — figyelmesen 8 komolyan átvizsgáljuk, azon eredményre jutunk, hogy azon termékek közt, az énekvezéri, étíektanítói és organistai szakba vágók legkevesebbek, — s a meglevők is, — minthogy a divatozó iskolai tanítás és öntanulmányozás gyakorlati oldalát gyökeresen kevésbé ismerő szakértők által készíttettek—-nem állandó, vagy maradandó becsüek, hanem olyanok, melyek elébb utóbb elenyésznek a nélkül, hogy valami sikerdús eredményt hagytak voltak önmaguk után. — Ily könyvek 1) a Maróthy „Chorál" könyve. 2) Az „Énekhangzatos könyv," készítették egyetértöleg Zákány József, és Sz. Nagy Károly. 3) A „Kis énekléstan," — irtaBatizi András, técsöi ref. pap. — Nyomt. Debrecenben, a város betűivel. 1) A Maróthy-féle énéktankónyvrŐl. A magy. ref. egyházi zeneirodalom egén, a távolkorban, mint első nagyságú csillag tűnik fel a derék, munkás Maróthy György. — Ha e fáradni nem tudó egyén a m. ref. éneklésmőd tökélesítésére semmi lépést sem tesz, s a mellett erélyesen és cselekvőleg nem klizd: — éneklésünk most még valamivel Ízléstelenebb volna, — s csak szájhagyomány után kellene azt — mint az ő korában, s korunkban is több helyeken — elsajátítani. — Tudta ö, mily tökéletlen s szabálytalan a népéneklés, ha az kellőleg nincs kipallérozva, — s bírt fogalommal az öntudatos egyházi éneklésről, ha szintén erre saját hitsorsosit tökéletesen meg nem taníthatta is; — e nemes tudat, s éles fogalom, bölcs előrelátás s helyes tapintat ébreszté, serkenté és buzdítá őt azon — a Zsoltároknak és hymnusokuak csak első versét magában foglaló s rövid utasítással ellátott — Choralénektanköny v készítésére, — melyből az éneklő hangjegyek szerint s alaposan énekelni megtanulhatott. E choralkönyv, melyet — ünnepélyesen legyen mondva — Debrecen városa nyomatott ki az 1740. és 1743. évben, mind a mellett, hogy még akkor a nyomda, a Zsoltárzenét illetőleg nem a legjobb felszerelésű volt, — mert a szerző szerint azon csak két levelecskét lehetett egyszerre kinyomni, — nagyértékü, a kidolgozás pedig, a mennyiben csak egyesek, különösen tanitók részére történt, nem megvetendő még jelenleg is. *) Felküldetett a „Sárospataki füzetek" címii tudományos folyóiratba. I. S. 21. sz.