Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

A Zsoltár - dallamokat e gyűjteményben a szerző az 1707-ik és 1715-ik évben, a Gessnerek nyomdájából kikerült, ügynevezett tigurumi exemplarokból vette által, s nem tudni mi okon, mellözé a Sz. Molnárféle bibliához csatolt Zsoltár példányokat; — hihetőleg a hangirásért, — mert a Sz. Molnár bibliai Zsoltár - példányokban a mai hangjegyeket találjuk, de durvább, s nagyobb tért elfoglaló alakban ; — e choral könyvből tétettek későbben át a melódiák az énekeskönyvekbe is, — s pedig csekély hibával; — azonban az ujabbakban, a kulcsok megcserélése miatt, sok hiba és zavar van a melódiákban, melyet egy ujabb és korszerűbb kidolgozással még jóvá tehetni. E choral-könyvnek, minden jósága mellett is, van egy fő hibája, mit elhallgatni nem lehet; t. i. az, hogy ebben a szerző az egyházi hangnemekről említést sem tesz. — Igaz ugyan, hogy miként a mai, ugy azon időben is, a szerzők egy zenedarab eleire sem írták ki az annak alapul szolgáló hangnemet, hanem annak tudását, vagy kitalálása módját a tanuló zeneképességére bizták; — ezért nem irta ki azokat Goudimél sem, a honnan az ujabb francia énekes könyvek sem hozzák fel ezeket; — de mégis ha a szerző ezeket felkutatván, kiirja, munkája nagyobb értékű leendett volna. — Az utasítás egyszerű, határozott és nem tekervényes, hanem inkább egybevont, s egyedül csak a Zsoltárzenéhez alkalmazott. Mind ezen hibája mellett is e könyv egész egy századon keresztül fentartotta magát s megbecsülhetlen kalauz volt a chorál, s később a négyhangu éneklés ismeretlen és töretlen útain. — Váljon a mostani iskolai könyvek közül melyik tesz ily hosszú szolgálatot ? 2) Az énekhangzatos könyvről. Az énekhangzatos könyv, — mint a szerzők előszavából megtetszik — isk. tanítók és tanítóképző intézetek részére készíttetett, és pedig, a mi felötlő, nem egyéni buzgalomból, vagy a felekezet iránti szíves indulatból, — hanem a superint. felszólítására azon döntő oknál fogva, hogy annak segítsége által létező és leendő képzőink egyházi énekeinket sajátukká tevén, e tárgyra nézve idővel e nemzedéket újjáteremthessék.— Tiszteletre méltó nemes szándék , — csakhogy az annak elérésére és megvalósítására szolgáló kiviteli eszközök megválasztásában a szerzők igen tévesztettek ! —• Egy évtized merült alá már az enyészet tengerébe, mióta a könyv elhagyta a nyomdát; — de váljon ezen időkor alatt mi sikert, mi eredményt mutat fel — isk.. tanítóink és énekvezéreink énektanulmányozásán, énektanítási és vezérlési képességén annak gyakorlati térrei átvitele ? váljon azon gyülekezetekben és iskolákban hol ez, az authenticus tankönyvek sorába felvétetett, nem azon a fokon áll-e az éneklés jelenleg is, mint a hol ezelőtt egy évtizeddel volt ? fájdalom, csak ott, sőt több helyeken ott sem! — Miért ? — azért, mert azon könyv kitűzött céljának még avatottak kezében sem felel meg. Már az élőbeszédben azt nyilvánították a szerzők, hogy azon könyvben létező hibák és fogyatkozások kimutatása reájok nézve azon könyv — netalán történendő második kiadásakor, azoknak kijavítására ösztön leend; — mintha mondották volna más szóval: „mi ugyan e könyv jósága s alapos készítése felől magunk sem vagyunk tökéletesen tisztába, — hanem azért, legalább jó reménység fejébe, — a hibák és fogyatkozások kimutatását vagy jóvátételét bizva a szakértőkre — minden előleges megvizsgáltatás és jóváhagyás nélkül közrebocsátjuk." Micsoda lényeges hibák és fogyatkozások sajátjai azon könyvnek: azoknak valódi kimutatása, csak egy ujabb s hasonló tartalmú, de okszerűbben kidolgozott tankönyv kiadása által volna lehetséges. — Azonban, hogy e magát már túlélt könyv további terjedésének kellő gát vettessék, szükség — a mennyire lehetséges — a szakértőknek az abban létező tekintélyesb hibákat s fogyatkozásokat őszintén felmutatni. Az énekhangzatos könyv két főrészből, t. i. elméleti í és gyakorlati részből áll. — Az elméleti rész magában foglalja az előszón kívül, a tanítók részére irott ujabb zenetani utasítást, vagy előismeretet, három — rhythmicai, melodicai, és dynamicai — alakban; — a gyakorlati részt,néhány gyakorlaton kivül, choral és temetési énekeink melódiái teszik. Vegyük fel tehát először is a zenetani szöveget. A szöveg beosztása s kidolgozása a mai zenetan rendszere szerint történt, s ugy látszik, hogy az, irói, tanítási és zenészi képességéről eléggé ismeretes Z. J. szerzőtárs munkája, — kinek is saját tanszakában otthonosságát, előadási modorát, képzettségét annak idején sem vontuk kétségbe, de itt nyiltan ki kell mondanunk, hogy az egyházi énektanítás mezején, különösen a néposztály gyermekei körül, e dolgozata után itélve, járatlan volt; — mert e szöveg szerint senki sem fogja tudni, hogy a népiskolák különböző osztályainál, micsoda fokozatos tanmódszert kövessen a tanító az énekléstanításnál; — még azon általánosan ismert elv: a rövidebbről a hoszszabbra, a könnyebbről a nehezebbre" nem kielégítő egy oly tanfajnál, mely eddig elhanyagolva, s mintegy kelletlenül taníttatott; — sem azt, mi a teendője egy tanítónak, énekvezérnek, organistának az éneklés terjesztésére, tökélyesítésére, s vezetésére vagy orgonávali kisérésére? sem azt, micsoda szabályokat kell szem előtt tartani az iskolai, templomi, és temetési éneklésnél mind a végrehajtónak, mind pedig a növendékeknek ? — Már pedig ha tanítók és tanítóképző intézetek részére, — kik nagy részben a gyülekezet énekvezetői is egyszersmind, — s melyekben énekvezérek és orgonisták is képeztetnek — készíttetett e könyv, ezekről és még egyebekről sem kellett volna elfelejtkezni. Az énektanítás e könyvben a hangközök — intervallumok — megismertetésén kezdődik, és semmi előkészületet sem találunk; — még annyit sem, melyből a gyermek fogalmat szerezhetne magának az éneklés mivoltáról, rendeltetéséről, céljáról, szükségességéről, különbféleségéről, vagy a szóhangról s annak énekké való átalakulásáról, stb. - A hangközök ismertetése, és megértése még felnőtteknek is dolgot ad azon modor szerint, — mennyivel inkább oly növendékeknek, kiknél a zenehajlamot s felfogást még csak felköltetni, ápolni, s nevelni kell legelőször. De leglényegesebb hiba e munkában, — mi a melódiák áttételén legjobban észrevehető — a mai zenészetben divatozó hangnemek felvétele, — melyekről itt tudni se kellett volna. — Már ha a hangirást elvetették is a szerzők, legalább cboralaink százados alapját ne forgatták volna fel! — Hogy a XVI. századbeli hangirásban feltett melódiákat a mai szerint átirjuk: ahhoz valami mély zeneismeret és készültség nem szükséges, — s nem következik, hogy ha a régi hangirást az ujabbival kicseréljük, a régi egyházi hangnemeket is, vagy legalább azok egy részét — oly könnyen átlehessen cserélni a mai zenészetben uralkodókkal ! ha a szerzők nem ismerték — mit elhinni egyáltaljában nem lehet — az egyházi vagy templomi hangnemeket — miután erről Maróthy sem tett említést, főteendőjük lett volna az e tekintetben gazdag forrásokkal biró külföldi zeneirodalomhoz folyamodni. Melyek legyenek azon egyházi hangnemek, melyeken cboralaink épültek, az ezután következők alaposabb megértése végett, célszerű lesz azokat itt bemutatni, — megjegyezvén, hogy miután jelenleg hangirást nem használhatunk 1 — a tökéletesb megértés végett igen jó lesz, ha azután néző vagy bírálni akaró, az itt felhozott, s csak nyelvbetük által kiirt hangnemeket a vonalrendszerre hangjegy alakban átteszi, — igy a valódi különbség, s hasonlatosság, mely az egyházi és mai hangnemek közt létezik, jobban ki fog tűnni. — (Fofytatása következik.) Ivánka Sámuel, szentesi ref. első énekvezér.