Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

E téíiy ugyan a hitfelekezeti szűkkeblűség vádja ellen is szól: dé erre nézve még más mondani valóm is van, mély szinte tekintetbe veendő. Nem szándékom mérlegelni itt a nyugot-europai keresztyénség két főhitfelekezete alapigazságait; csak arra akarom figyelmeztetni olvasóimat, hogy a kettő közti ellentét nem csupán a dogma terén, hanem az élet többi jelenetein is keresztülvonul. A protestantismus históriai kifejlésében nem pusztán sajátságos vallásnézetet, hanem mindenütt a nemzetiség alapján nyugvó sajátságos életirányt és a római katholicismustól különböző világnézetet fejez ki. E sajátságos világnézet nem egyedül Istenhez való viszonyunkra nézve, hanem az emberiség szellemi rendeltetésének valósítása minden körében nyilatkozik. E tényleges igazságból kiindulva, az iskolát, mint az életre előkészítő institutumot, mindenütt és minden időben szorosan a vallás körébe tartozónak lenni állították. Sőt a magyar törvényhozás a protestáns iskolaügyet egyenesen „de negotio religionis" cím alatt tárgyalta. S valóban a protestáns iskolának valamint általában külön saját vezérelvekből kell kiindulnia: ugy más segédeszközöket is használ, más utat követ az embermívelés feladatának megfejtésében, mint a római katliolicismus. Felfogta az iskolának e szoros összeköttetését a hitfelekezeti vallásiigygyel — ugy látszik — a magas kormány is, midőn a pesti tudományok egyetemét specifice római katholicus intézetnek jelentette ki. S ime most jutottam el a ponthoz, melyre egész cikkem irányozva volt. — Ha az egyetlen hazai tudományos intézet specifice római katholikussá lett : szabad-e, lehet-e nekünk a Yay és Radvánszky féle terv valósítását továbbra is halasztani ? Szabade oda engedni menni a dolgot, hogy leendő tanáraink ha külföldre nem mehetnek, minden academicus mívelődés nélkül maradjanak ? Szabad-e összetett kezekkel néznünk a philosophiának, a protestantismus e szeme fényének, végképi elenyésztét ? Szabad-e tétlen néznünk a protestáns tudomány mind tovább további hanyatlását? Nem hiszem, hogy találkoznék igaz protestáns ember, ki ezek megakadályozására s a jelennél szebb jövő felidézésére legnagyobb áldozatra is kész nem volna. — S ha erre a Pesten most létesülő intézetet csekély kezdeményképen mutatom be, mely valamint igaz, hogy most még épen nem az, a mit szívünk óhajt, oly bizonyos, hogy kellő pártolás mellett azzá válandó: ki fog ily kérdésekkel szemben kicsinyes féltékenységeivel, helyi külön vágyaival előállani? hogy teljes megalakulását gátolja, — vagy ki fogja közremunkálását tőle megvonni, ha arra felszóllíttatik ? Mi az évek hosszú során át elhanyagolt prot. tudományügynek adósaivá lettünk; a gazdagok vagyonukkal, a bölcsek tanácsukkal, mindnyájan jóakaratunkkal tartozunk neki. Tegye tehát mindenki a mivel tartozik. Uraim! Ez közös nagy ügy, mely több figyelmet érdemel, minthogy én egy vezércikket irtam róla, önök meg elolvassák, s a halva született tervezgetések örvényébe vessék. Hogy e fontos tárgy minden oldalú megvitatását menten megkezdjük, közöljük e következő, az elébbivel homlokegyenest ellenkező nézetekből kiinduló cikket. ítélje meg a t. közönség, ki itt az ideolog ? az-e, ki magát és övéit zivatar ellen biztosítandó saját tűzhelye körül keres menedéket s azt lehető legjobb karba igyekszik tenni ? vagy ki, mivel neki palota kell, Ősi szerény hajlékának hátat fordítva, széles nagy világba indul és végre is a legjobbnak fejében , a biztosan elérhető jót is elveszti? Szerkesztő. Magyar protestantismus. Gal. 3, 28. Magyar vagyok, nemcsak azért, mert Magyarhonban lakom, hanem azért, mert a magyar hazát, nyelvet, nemzetiséget szivemből szeretem. Protestáns vagyok —még inkább; —-mert protestantismus , vagyis az Isten igéje szerint megtisztított keresztyénség a lelkem hazája, nyelve, nemzetisége — mindene. Most valaki jone hozzám, s ezt kérdezné tőlem: m i 1 ye n protestáns vagy te ? En ezt felelném: hát barátom én c s a k protestáns vagyok. Amaz tovább: barátom, ez ma már nem elég. Tudod-e, hogy a protestantismus mindenütt, hol megtelepül , felveszi magába a nemzetiség typusát, bélyegét, benyomását, hogy magát azzal assimilálja, azonosítja, összeforrasztja, s hogy ennélfogva van angol, svéd, németalföldi, német protestantismus ? Tudom. Tudod-e, hogy eddig is volt külön magyar protestantismus, és hogy jelenleg ismét terveztetik és fejlődik sajátságos, kiváló protestantismus ? Tudom. Hát mi vagy te? mi akarsz lenni? Csak protestáns. Mi az a magyar protestantismus, mely eddig volt ? nem az, hogy M a g y a r h o n b a hamar behozatott a reformatio, s oly gyorsan terjedett el s felvirult, hogy lelkem nem tudja: örüljön-e vagy sírjon , midőn a XVII. századbeli magyarhoni protestantismusra visszaemlékezik. Az sem, hogy Magyarhonban vannak nagyszámmal magyar ajkú protestánsok, kik magyar nyelven hirdetik az Isten beszédét, s azon nyelven imádkoznak , s énekelnek mind templomban, mind családi köreikben. A v o 11 magyar protestantismus alatt én azt értem: hogy minálunk, ügy, mint másutt, a protestantismus nem maradt érintetlenül a polgári s neriizeti állapotoktól, sőt azokhoz sokban simulni, alkalmazkodni kénytelen volt, s e miatt felvett magába