Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-27 / 21. szám

oly institutiokat, melyek e földtekén sehol — de sehol sem találtatnak a p r o t estantismusban, csupán a magyarban. Lássuk azokat röviden és őszintén, hogy tisztában legyünk. 1. Olyan a felügyelői hivatal, inspector. — Magyarhonban sem volt 200 esztendeig, csak 1735 óta keletkezett. Magyarhonon kivül nincs ezen hivatal. Kik Némethonban „inspector"nak neveztetnek, azok nem a mi inspectoraink. Helvétvaliásu testvéreink sokkal szerényebben és sokkal igazábban „curator, gondnok"nak hívják. Vajmi nagy a különbség az inspector és curator — a felügyelő és gondnok között. Hogy ezen hivatalt különös magyar történeti, még pedig szomorú állapot hozta létre, tudja minden ember. Nem szükség említenünk. 2. A kettősei n Ö k s é g. Külföldön azt meg nem foghatják, mikép lehessen elnök, azaz első, két ember egymásmellett, hanem ha valahol elnökséget alkotnak gyülekezés alkalmával, tehát neveznek : elnököt és alelnököt, így aztán a dolognak egy feje van, nem pedig kettő, mi okvetlenül csak zavart okozhat, és a logika előtt meg nem áll. Külföldön voltak s vannak tudós, jeles exegeták, hanem ezt a kettőselnökséget még eddig senki sem tudta Péter 1. lev. 2. része. 9-dik verséből kiexegetálni. Tehát alkalmasint azt gondolják azok a külföldi testvéreink, hogy ez a kettőselnökség valami magyar „kénytelenség" lesz, melyből kibontakozni a magyarok nem tudnak, de minthogy logika ellen van, azaz non ens ez a kettőselnökség, tehát alighanem lesz illusio benne, azaz csak egy lesz valóságos elnök, a másik csak quasi - elnök, vagy legalább megosztják magok között a dolgot, s az egyik viszi az elnökség díszét és jogát, a másik az elnökség terhét. Igaz, hogy még Magyarhonban sem volt valósággal az egyházi törvényhozás utján behozva, mert semmi zsinat canonaiban nincs, sőt az utolsó 1791-ki zsinatnak eszeágában sem volt ez a kettőselnökség, sőt nagyon logice és határozottan alapította meg az egyes elnökséget, Csak a legújabb időben nyert erősb állást a kettős. A Jánosszellemü Bauhofer iparkodik ugyan felvinni — nem ezen kettős, hanem a világiak elnökségét a XVJI. és XVI. századba: hanem abban tett egy kis tévedést, miszerint a dolgot nem nevezte meg valóságos nevén, mivel azok a derék, halhatatlan férfiak , kiket ő hoz fel, épenséggel nem voltak gyűlési elnökök, annyival kevésbé pedig kettős- vagy félelnökök, — ez ellen hatalmasan protestáltak volna ők magok—; hanem voltak a protestantismus ápolói, védői, istápjai; pedig, ismét mondjuk, roppant a különbség — hogy a megboldogult latin nyelven szóljunk — ezen a 11 o r e s e t n u t r i t o r e s — mint Őket akkor hívták, és a mai inspectores között, — oly különbség, miszerint egyik jeles már elhunyt papunk,Wa 1 e n tiny i János esperes egyik espe rességi gyűlés alkalmával nem átallotta ezen különbséget igy értelmezni: ecclesia evangelica in Hungaria ab incunabulis non indigebat inspectoribus, sed — p a t r o n i s. 3. A gyűlések, ugy mint vannak. Külföldön vagy nincsenek gyűlések, de vannak consistoriumok, vagy ha vannak, tehát egészen különböznek a magyarokétól, s ez a nagy különbség abban áll, miszerint amazok rendezettek, emezek rendezetlenek.-— E mellett, ne tagadjuk, a volt polgári állapot reájok nyomta typusát, mert a praeponderans elem bennök az, mely hajdan aristocratiának vagy kiváltságos osztálynak neveztetett, mit az egyház terén Kyriarchiának neveznek, ellentétül a hierarchiának. Bizony sajátságos jelleme ez is a magyar protestantismusnak, hogy azonnal feljajdul, vagy megharagszik, valahányszor a papi hivatal — itt ott valóban lenyomott állásából fölemelkedni akar, s azonnal hierarchiáról rémedezik, miről — jelenleg — nem akarok többet mondani, csak: risum teneatis. Egyébiránt jellemző dolog, hogy másutt nem félnek ettől a borzasztó hierarchiától, bár ott a papok — nem kettősben, hanem egyesben elnökösködnek, sokkal nagyobb tekintélyben állanak, jobban fizettetnek, a világiak pedig korántsem vesznek oly kitűnő részt az igazgatásban, mint minálunk, melyből őket kizárni, — azt hiszem -—• senkinek sem jutott eszébe. Mellőzzük a többit, noha még többet hozhatnánk elő, mi a volt kiváló magyar protestantismust sajátságosan jellemzi. Nézzük a dolog más fontosb oldalát. Mi a j e 1 en magyar protestantismus? Miért mondjuk, mikép még a legújabb időben is erősen ragaszkodunk ezen magyar protestantismushoz, sőt azt nemcsak megtartani, de szilárdítani, tán megörökíteni iparkodunk ? Ennek symptcmai következők: 1. Hogy a ministerialis egyházrendezési egyházjavaslattal ugy bántunk, a mint bántunk! Nem tudom, valj on j ól fej eztem-e ki, mit mondani akartam. Legalább helyesebben nem tudom magam kifejezni, mint: hogy ugy bántunk vele. Mert nem ezt akarom mondani, hogy el nem fogadtuk ugy, a mint volt; sem ezt, hogy a zsinatra utasítottuk, hanem a modort értem , melyen róla szóltunk gyűléseken és azokon kivül , meg melyen róla irtunk vagy olvastunk röpiratokban. Hogy ezen modor magyar volt, nem én •— legalább nem én magam mondom, hanem mondották külföldi tudósok, kik között — köztünk maradjon — voltak olyanok, kik azt is mondák: miszerint ezen ministerialis tervezetben fogalmazott fokozatos képviselet az, mit ők — a külföldi nemmagyar protestánsok óhajtanak; hozzátévén, mikép valóban csudálatos dolog lenne, hahogy az austriai cs. k. kormány lenne első, ki — a más némethoni — pedig protestáns hitű kormányokat a protestáns egyház alkotmányozásában megelőzné. 2. Hogy az 1848 előtti állapotot viszszakivánjuk. Alázattal kérem, ne méltóztassanak félreérteni! Jól tudom én, mit értünk mi ezen 1848 előtti állapot alatt. Azt, hogy azon egyházi elnöki hivatalok, mik akkor voltak, nekünk adassanak ismét vissza, s a régi modorban töltessenek be. —