Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-13 / 19. szám

mind felsőbb rétegiben az amabilis eonfusio tartani fog, s lelkészeink és tanítóink legpéldásabb buzgósága is gyülekezeteink egyházi s iskolai kuszált allapotán csak keveset foghat segíteni... F il ó L aj o s. Káplánrendszer körüli nézetek. (Vége.) 3. Az igy, egyházvidék által káplánságra alkalmazott, s káplánkodása alatt, mint jegyben járó személy, éber figyelemmel kisért, a mondott mód szerint megvizsgált egyén rendes lelkészi állomásra leendő lépésénél, lássuk, mily szabályok volnának követendők ? Nehogy a káplánok ezutáu is önkényileg helyheztetvén el, sok érdemes ifjú lelkészek mellőztessenek; más részről az előléphetés reménye mindenkinek ösztönül szolgáljon: különbség tétessék— hogy egy gyűlésen kiejtett szavaimmal éljek — a „van pap és lesz pap között." Nem szükség idegen tekintélyre hivatkozva figyelembe hozni, az abauji egybázvidék Göncön 1857. évi márc. 24—25. napjain tartott gyűlésének ama határozatát, az aszalói egyház választotta a vadászi segédlelkészt, de az egyházvidék — noha halálozási esetben a hivás az egyházat illeti — nem adta beleegyezését stb.; egyházvidékünkben is e gyakorlat divatozott ezelőtt, még pedig a legrégibb időtől fogva. *) Rendes lelkész, és másodrendű lelkész, vagy káplán között lényeges és oly különbséget látok, mint van a rúdarany, és már a császár képével auctorizált között. Ugyanazért az elrendezésnél, azon egyházvidékünkben divatozott gyakorlatot indítványozom visszaliozandónak, miszerint, midőn a rendes lelkészek előmozdításánál, hogy — Socrates szavaival élve — actu vitám metiamur, non tempore, szükséges : akkor a káplánok, miután az ürességbe jött helyek illetékes, rendes lelkészekkel betöltettek, előnyt adva a régebben , és pedig körünkben szolgáltnak, a későbbjöttek s kevesebb idő óta káplánkodók felett, s azoknak, kik gyermekeket tanítottak, — azok felett, kik e téren nem működtek: rendeltessenek a legutól ürességbejött egyházba vagy egyházakba —• fokozatos előléptetéssel. Ezáltal nem lesz a kisebb egyházakon semmi méltatlanság elkövetve; örömest fogadja akármelyik az ifjú lelkészt, és az még kevésebbel is beéri; a szolgálatban érdemesült s már családosoknak megnyílik a megjutalmaztatás , néhány évek óta önkényileg bezárt pályája. Nagyon természetes levén már, hogy a ki a célt akarja, akarnia kell a célra segítő eszközöket is: nem maradhat a rendeltetésénél fogva is tökéletesedésre hivatott egyház is, ezen igényeinek folyvást nyilvánuló követeléseinek megfelelni törekvő magas cél elérésére kellő eszközök kiszolgáltatásában tétlenül; szükségkép javulniok kell az egyházaknak is; „jó jutalom csinál jó asszonyt s jó papot," mond egy régi vers; nem célom az egyházak mind anyagi, mind szellemi hátramaradásukat taglalni: de be kell vallanom, mit tapasztaltam, mikép nyomasztólag, liei vasztólag hatottak mindkét tekintetben reánk — tisztelet korunk vallásos uri embereinek! — mióta az egyház nagy pártfogói elhunytak — a patrónus címnél egyebet meg nem tartott sok világiak. A jelen idő, sok helyen — de nem mindenütt — nyomasztóbbá lett, az egyházi közmunkával és adóval túl- ! terhelt hivatalnokokra nézve, mint halogathatnánk — mi*) Mindig eszembe jutnak D. tanár L. J. urnák egyik gyűlésünkön bizonyos ügyben mondott ama szavai: „non quid juris, sed quid consilii," valamikor az itt eddig szigorúan megtartott azon egyházkerületi rendeletre gondolok , miszerint kápj

! Ián, vagy időközi lelkész. ott, hol segédkedett, rendes lelkész nem maradhat. Váljon okosan teszünk-e, bármily alkalmatos egyén lenne is valaki, tőle megtagadván a helybenmaradást, inkább abban egyezni meg, hogy hozzanak szinte káplánt akárhonnét V B. L. kép már az iskolatanítói fizetéssel történt — a lelkészi fizetés minimumát meghatározván, ha máskép segítni nem lehet, a Gelei Katona XXXI. canona értelmében is, két s három egyházat egy lelkész alatt egyesíteni; mint megszűnhetnék az egyházi személyek azon közohajtása: hogy vajha érkeznék valahára az idő, hogy az iparkodó papnak nyomasztó családi gonddal többé küzdeni nem kellene! És midőn bármely egyház igényeinek megfelelő lelkészek , és bármely készültségü lelkészek illő eltartására alkalmatos egyházak fognának képeztetni: kétség kivül legritkább esetül tűnnének fel egyházak, melyek jelenleg harmad napra, mint Jónást a cethal, lelkészöket kivetik; s az egyszer meghívott lelkész — mint ez, a kiképzett lelkészekkel ellátott, rendezett gyülekezetekben nem történik— nem lenne az elbocsáttatás kedvetlenségeinek kitétetve; csak előlépés vagy bűn alkalmánál történhetvén a változás. Részemről a másképcselekvöket mindig ugy tekintettem, | mint a nép keménynyakusága miatt, Mózes által, paráznaság esetén, megengedett házassági elválást oda magyarázó farizeusokat: mintha, mihelyt a zsidó feleségénél szebbet megszeret, azonnal válólevelet adván, elválhat. Mint mindenben, ugy a kitűzött tárgyban is — jól érzem — nehéz az uttörés, s jól tudom, mikép mint minden jobbratörekvésnek, ugy ezen általam indítványozott, s a mondottakban formulázott káplánreudszernek is lesznek ócsárlói. Azonban nekünk, kik nemcsak a magunk, hanem f a mások hasznát is munkálni hivattunk; nekünk, kiknek nem lehet fel nem ismernünk az ujabb idő azon törekvését, mely a csaknem lehetetlen hitbeli egységet tűzte ki munka- s küzdhomokul; nekünk, kik tudjuk azt, mikép mig a statusok inkább a physikai-anyagi jólétét eszközlő oktatás által érdekeltetnek , vallásunknak a moralitás kifejlésén, s a legnagyobb szám elméjét elhomályosító köd szétoszlatásán kell igyekeznie; nem lehet akathechismusama betűin: „az anyaszentegyházban lévő evangyéliomi szolgálat, és az iskolák közöttünk megmaradjanak" megállapodni: hanem, ha a vak vezérek ellen kimondott amaz isteni orcázás ellenére állítod magadat vakok vezérének, azok világosságának, kik a setétségben vannak, a balgatagok tanítójának stb.; és az utónemzedék átka ellen magunkat biztosítani akarjuk , minden rendelkezésünk alá eshető anyagi és szellemi eszközöket, az egyházi szolgálat, és iskolák felvirágoztatására felhasználván, az evangyéliomi tökély színvonalára kell emelkedni; nem feledve egy pillanatra is, mikép eljött , nyakunkra nőtt az idő, midőn többé nem elég arra, hogy iskolatanító legyen kaputot viselni; és nem elég arra, hogy valaki pappá legyen, iskolából kikerülvén, valamely egyházat fülön fogni. Az a Jézus, ki a geesemanéi kínok éjjelén költögeté alvó tanítványait; ki engemet is az ö fájdalminak éjjelén felébreszte: ébreszszen mindenkit, a több, szükséggé vált reformok között, e káplánrendszer komoly, elfogulatlan megfontolására, kifejtésére, s életbeléptetése által, a Jeruzsálem megépítésére, meggondolván, mint Róm. XIII. 11 olv. — az alkalmatosságot ,t

hogy t. i. ideje legyen nekünk az álomból felserkennünk. Ámen. BallaLászló, lelkész. -ISKOLAÜGY. A nyilvános protestáns gymnasimvtok. II. Lássuk mindenekelőtt a protestáns tanintézetek viszonyát az egyházhoz. A protestáns iskolák általában, tehát a gymnasiumok is, olyan intézetek, melyeket a protestáns egyház azon célból alapított, hogy hite szellemében a lelki míveltséget ápolják. A protestáns egyház kétségbevonhatlan jogaihoz tar tozik tehát mindennemű tanodáinak bel- és külíigyeiröli intézkedés. És e szerint jogában áll a) a tanintézet tudomá-