Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-05-06 / 18. szám

Gyászhír. 1858. év april 25-kén reggeli 3 és 4 óra között szenderült át jobb életre nt. Nagykállói Kállay Lajos ur, a külső-somogyi egyházmegye legidösb lelkésze, s legtekintélyesb hivatalnoka, föesperese. Született 1790-ben. Iskolai pályáját kezdette a bogárdi, folytatta a kiskun-halasi, debreceni, és végezte a pápai iskolában. Tanulói pályája végeztével, Tengődön mint iskolai tanító töltött egyévet. 1817-ben a turi helv. hitv. egyház hivá meg lelkészének, hol 7 évig ifjúi hévvel, apostoli buzgósággal legelteté, őrizé Krisztus nyáját. 1824-ben a kapolyi egyház lelkészi állomását elfogadva, ott 11 évig hivataloskodott. 1835-ben Kőröshegyre hivatott meg, hol a jelen időig 23 évet töltött. Több évig viselte az egyházmegyei tanácsbirói hivatalt. 1836-ban a pénztárnoki hivatal terhe rakatott vállaira. És végre 1855-ben a külsősomogyi egyházvidék főesperesi hivatalával tiszteltetett meg. — Mint ember: egyszerűség, vidám kedély, barátság, szeretet, s egyenes nyiltszivüség által nyerte meg mindenek tiszteletét s szeretetét. — Mint lelkész: valódi apostoli buzgósággal munkálá egyháza szellemi s anyagi jóllétét , virágzását s emelkedését; s boldogítni vágyó terveit ritka ügyességgel tudá valósítni. Miről tanúbizonyságot tesznek: Kapolyban a díszes, alkalmas templom, melynek alapját ő veté meg. Kőröshegyen: harangok, óra, orgona, tanítói fizetés javítása végett vett y4

sessio, dúsan jövedelmező szőllő. Ezek nevét — hol szolgált — egyházaiban örökemléküvé tevék. — Mint hivatalnok : leereszkedő nyájasság, munkás szorgalom és pontosság, a nehéz időknek ügyes felfogása, alkalom- s célszerű intézkedés a körülményekhez képest, tevék köztisztelet s becsület tárgyává. A végtisztességtétel alkalmával szónokoltak : 1-ször tiszt, tudós Parragh János, n.-szokoli lelkész ur, sz. Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez irt II. levele, 1-sŐ rész , 12. verse : „Mert a mi dicsekedésünk ez, t. i. a mi lelkünk ismeretének bizonysága, hogy isteni szelídségben és tisztaságban, nem testi bölcseséggel, hanem az Istennek kegyelme által való ajándékkal forgolódtunk e világon, kiváltképen pedig ti köztetek" — szerint — tanítást. — 2-szor tiszt, tudós Cserna István, bálványosi lelkész ur, gyászszónoklatot. — 3-szor tiszt. Szalai Ferenc, kőröshegyi segédlelkész ur, s í r i beszédet. — Megjelent ily című munka : „Alapos utmutató és hasznos I kézi könyv nök számára, a ruharajzok és annak tökéletes elkészítésére. "10 használható nagy mintarajzzal. Kidolgozta KirályJállOS. Ara a 10 mintarajzzal együtt 1 ft. 30 pkr. Vidékre bérmentve megküldve 1 fr. 36 kr. — A nők e könyvet megszerezve, szorgalmuk által igen sok költségtől kimélik meg magukat. Kapható (aldunasoron, 3. számú Kaszalek kázban, 2. emelet, 7. sz. ajtó) a szerzőnél, és R á t h Mór könyvkereskedésében a „vastuskóhoz." , KÜLFÖLD. A következő, nagyfontosságú nemzeti és hitfelekezeti szent ügyben írt bukuresti levél keletkezésének kellő j megértésére, közlöm elöljáróban tiszt. Révész Imre ur a j szerkesztőséghez intézett magánleveléből e következőket : rA tiszántúli ref. egyházkerület mostani f. t. h. supe- | rintendense, már darab idő óta forgatta elméjében azon gondolatot, hogy részünkről egy missionariust kellene küldeni, a dunafejedelemségekben szétszórva lakó magyar református liitrokonainkhoz. Épen azon időtájban, midőn én a f. t. h. superintendens úrtól ezen eszmét és szándékot megértettem, levelezésben levén bukuresti lelkész szolgatársunkkal t. Koos Ferenc úrral, —- irtam hozzá egy tudakozódó levelet a szándékban lévő missió tárgyában, s felkértem, hogy válaszát akként fogalmazza, hogy az, a közönség elé is terjesztethessék. 0 a választ, valódi apostoli buzgalommal és késedelem nélkül megirta hozzám, s én azt a f. t. h. superintendens úrral közölvén, azt véltem és vártam, hogy e nagyfontosságú ügy egyházkerületünk legközelebbi gyűlésén fel fog vétetni. E reményem azonban nem teljesülvén: a sürgetős ügyet ezennel átteszem a Prot. Egyh. s Iskolai lap szerkesztőségéhez, s ezáltal a magyar protestáns közönséghez, hogy belátásuk ésbuzgó| ságuk szerint, ez ügyet haladéktalanul előmozdítani törekedjenek. Részemről, a dunafejedelemségekbe menendő magyar református missionarius számára, ezennel felajánlok két darab es. aranyat." Ugyan ennyit, u. m. két darab es. aranyat felajánl e lapok szerkesztősége is. Egyébiránt tiszt. Koos Ferenc atyánkfiának levelét különösen azon reményben adjuk át a protestáns közönségnek, hogy fentisztelt főtiszt, h. superintendens ur a segélygyüjtés engedményére nézve kellő intézkedéseket kegyesen megteendi. S igy előre e levélnek semmi fölhívásra erőt adni nem akarunk, hanem puszta figyelmeztetésül a moldvai atyánkfiai állapotára. Szerkesztőség. Bukurest, márc. 22. 1858. — Kedves Tisztelendő Ur! E hó 12-én kelt s hozzám intézett becses levele leirhatlan örömmel tölté el keblemet. Mindig erősen hittem, hogy nem sokára eljövend az idő, a midőn a magyarhoni ref. magyarok föl fognak lelkesülni, s ki fogják ragadui kebleikről elszakadt, de a távolban is liozzájok hü véreiket azon lelki nyomorból, melyben ezek oly sok idő óta sínledeznek; hittem, hogy előbbutóbb ütni fog a Dunafejedelemségekben szétszórva tengődő ref. magyarságra nézve is a várva várt szabadítás órája. —• Legyen szabad azért becses tudakozódó sorait ezen hitem kétségbevouhatlan bizonyítékának tarthatnom. Térjünk tehát egyenesen a dologra : 1 én is kérdi tisztelendŐséged: van-e szükségökaz oláh honi és moldvai magyar reformátusoknak m iss ionariusra? Igen is uraim , van ! Oly nagy szükségök van, miként csak azt sajnálom: miért nem birok sziveket és velőket megrázkódtató szónoki tehetséggel, hogy tudhatnám ezen szerencsétlen hitrokonink rettentő helyzetét a maga valódiságában felmutatni, elpanaszolni. De szólok ugy, miként tehetségemben áll. Szólok, mert iszonyú teherként nyomja lelkemet azon felősség, melylyel felekezetem és nemzetem e töredéke érdekében, Isten, nemzetem és ref. felekezetem előtt számolni tartozom. Bukuresten kivül — hol a lelkek száma felülmúlja a kétezeret — el vannak széledve a ref. magyarok: Pitest, Kimpina, Ploest, Buzeo , Rimnik , Foksány, Braila, Kalarás városokban, ezek környékén több falvakban. —• Kis-Ohláhországban pedig Krajován. Legszámosabban vannak Ploesten. Mindezen helységekben ref. papnak se hire se hamva. —• Keresztelnek és esketnek rendszerint az oláh papok , vagy a köztők megfordulni szokott sz. Ferenc szerzetesek. *) — Temetnek sok helyen ők magok, elképzelhetni, mily szomorú ceremóniával Ily gyászos helyzetűkben már oda jutottak, miként egy Szleniken lakó tekintélyes hazánkfia-, ki évenkint párszor engem meglátogat, azt ajánlotta „menjek föl a metropolitáh o z és kérjem meg, hogy ezen diasporákban nyomorgó hitfeleimet vegye át egészen atyai védelme alá, hogy ne legyenek többé kitéve a végpusztulásnak." Ezt azonban, még mindig jobb időket várva, nem tettem , de nincs is erre jogom , hogy megtegyem. 2-ik kérdése tisztelendőségednek: minő kellékkel kell egy idejövő missionariusnak nyelvismeret és hivatalos felhatalmazta tás tekintetében? Tudnia kell anya nyelvén kivül: oh 1 áhu 1, németül legalább közepesen, s ha még franciául is tudna, ennek is sok hasznát venné. A bukuresti ref. egyház az erdélyi superintendens felügyelete alá tartozván, gondolatom szerint, az ide ki küldendő missionarius is annak tudta és jóváhagyása mellett kezdhetné el szent működését. Jelenlegi superint. helyettes, főtiszt. Bodola S. ur, meg vagyok győződve, hogy legnagyobb készségei fogná adni beleegyezését. 3-ik kérdés: Lehető-e ezen missio az ottani politikai kormányok miatt? Tökéletesen. Mihelyt t. i. ki van mutatva az alap, melylyel egy missionarius elkezdhetné *) Kimpolung, Ploest és Brailába ezen szerzetből lakik egyegy barát, kik évenkint egyszer kétszer be szokták utazni a közelében esö vidékeket.