Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

megragadja tollamat egy szintén hálás érzésből eredett kötelesség: a tisztelt két szónokunknak Csigi Ferencz és D o b i Mihály uraknak tiszteletes neveiket az irodalom kertjébe beültetni.—Igenis, mert ők emlékkoszorúikkal, melyeket az ész- és szívnek kedves virágiból fontak össze, — a lelkesítő szózattal, mely hallgatóiknak fogékony szívhurjaikat felhangolta, — valóban lelkiismeretesen feleltek meg azon missionak, melyre állásuknál fogva különösebben hivatva valának. —• Midőn azonban e téren a megnevezettek érdemét el nem halgathatám, —• nem feledve más részről egy mívelt protestánsnak — legyen az papi vagy világi — egyformán érezhető belső missiojáróli fogalmamat , — távolról sem lehet a felől kétkednem, hogy azon szép áldozatok hozására, —• melyek még ez egyházmegyei gyűlés folytán, — papi és világi elem versenyzése mellett, az üdvözlött alapkőre tétettek le, az áldozók nemes keble már önbuzgalmánál fogva is előre nyitva állott. —• Villámgyorsan ragadta meg aláiró tollát a segélyezésnek számos jobb kéz, — volt ki kész pénzét tette be a még csak alakulandó kegyintézetnek ideigi pénztárába; — elnökök és tanácsbirák, papok és egyes hiveik meglepő lelkesedéssel járultak a nemes célhoz, s oly sikerrel, hogy már ezen gyűlés alatt is ezerekre rugó alap-összeg nyújthatja a vigasztalást , s oszlathatja aggodalmukat több tisztes családatyáknak , kiknek egyházunk mostoha sorsa csak annyit sem engede még, —• hogy egykor gyászban hagyandó, szivöktől szakadt kedveseiket avvagy csak egy kis hajlékkal is biztosítsák ; s mi gyűlhet még össze egy körözendő lelkes szózatra ? nem tudjuk, de reményünk lehet, hogy a szép tettek csak méltó utánzókra találandnak. És miután az összes egyházi megyének legkitűnőbb fénysugarát felmutattam, — nem hagyhatom mindazáltal szó nélkül a megemlített gyűlésnek egy pár szintén fényes vonalait. Tisztelettel kelleitt elsőbben is meghajolnunk az egyházmegyei tiszti karnak azon önmegtagadást jellemző resignatiojánál, —miszerint ez — túlszárnyalva rögeszméjét a hivatal eddigi állandóságának, a gyűlés legislegelső lépését azzal kezdé, hogy e korszerűtlen szabály alól egyházunkat mielőbb felszabadítsa. - Igen is, — első szavok volt a tisztelt elnököknek: felhívni a korszózatát, s önként nyilvánitni, miként annak intésétől indíttatva hivatalukról, az egész tiszti karral egyetértve, leköszönnek, s a választást egy protestáns elveinkkel inkább egyező 3 éves tisztújítás rendszerére alapítni üdvösebbnek esmerik el. Nehogy azonban e lépéssel az egyház közíigyei felakadjanak, ezen egyetlen gyűlésre székeiket elfoglalák, s miután dacára leköszönésüknek — a 3 napokra terjedt tanácskozást kellő kitartással s figyelemmel vezették, ezért a gyűlésnek szives elismerését is kiérdemlék. — Oly lépése, oly jellemvonása minden esetre a tisztelt testületnek, mely az iránta netalán ingadozó bizalmat is méltán megszilárdíthatá. — Elhatároztatott tehát a 3 évenkinti tisztujjítás; illőnek tartá azonban mind a mellett is a gyűlés, —• addig az uj választást felfüggeszteni, mig elnökei, — az egyházkerületnek szine előtt letett esküjök alóli felmentetésöket ugyanonnan meg nem nyerték. Szintén örömére jegyezhetem fel továbbá az egyháznak, hogy e szép jelenetekkel feltűnt gyűlésnek minden egyes tárgyai felett tartott tanácskozását a mindenek felett korszerű egyetértésnek szelleme lengte körül. Hogy debreceni főiskolánk legérdekesebb ügyében az egyházkerületi választmánynak'véleményét tettük egyhangúlag sajátunkká, — készebbnek nyilatkozva: annak 1848. előtti állását viszszaidéztetni, mintsem hogy vallásunk elvein nyugvó iskolai önrendezési jogunkat feláldozzuk. — Hogy végre, az annyiszor üdvözölt özvegyi és árva-pénztár-intézetnek tervét alapítottuk meg, és tettük ez uj épületünket a lehető legszilárdabb alapokra. — S most azon forró óhajtásommal zárom be közlésemet: Vajha! a honnak legkisebb szegletiben is feléledne a nemes láng: felkarolni sorsukat, — egy jobblét eszközlésével vidámítni lelkökefc, és az egyház méltóságával összhangzólag emelni tekintetöket azon választottjainknak, — kikre egy legfőbb kincsünknek, a jobb és boldogabb létre vezető vallásunknak felvirágzása szent eszközeit biztuk, — kiktől várjuk, hogy kiválólag terjeszszék. földünkön Isten országát, lélekben és igazságban, — kiktől követeljük, hogy hordozzák előttünk a világosságnak fáklyáját, — s kik felhivatvák általunk, hogy isteni eredetű vallásunknak titkait a tudomány és józan ész világánál fáradhatlanul áldozva,— Isten felé törekvésünkben vezéreink legyenek. Vajha! továbbá, voltaképen felfogná minden honfi a mívelődés legelső bölcsőinek — az iskoláknak, s ezek kellő elrendezésének - minden üdv és jólét elnyerhetésére legmulhatlanabb, legkiáltóbb szükségét, — méltányolná érdemét egy jólképzett, hív, és lelkiismeretes nevelőnek, —s tőle telhetőleg hozná az áldozatot — érdekökben az annyiszor felemlegetett kedveseknek, kik pedig némely szüléknek csak a léteit, — egy negatív boldogságot, — de a valódi emberhez illő élet örömeit egyedül annak köszönik, ki előlök mintegy tündéri karokkal gördítvén el a sötétségnek szikláit,—azokra a bölcsesség tiszta forrását nyitotta megr — és felszülte olykor bennök egy nemzetnek boldogságát. Vajha! végre, — oh de ebben kételkedni sem akarok, — vajha mi állampolgári hűségünk mellett, teljesen megnyerhetnénk felséges fejedelmünk magos kormányától azon bizodalmat, — miszerint mi az összes keresztyénséggel egy közös, egy ugyanazon szent alapon nyugvó vallásunk elveihez híven, egyedül csak az erkölcsi és szelllemi haladás zászlóját tűzvén és tűzhetvén magunk elé: Isteni vallásunk csak egyik s legbiztosabb őrje lehet az államnak, — egyházi társaságunknak maga körében független haladása csak egyik főemeltyüje lehet a polgári társadalom jólétének! — hogy igy azon eszközökkel, melyeket testvéries egyetértésünk— Istenünk tiszteletére, szivünk s lelkünk tökélletesítésére legcélszerűbbeknek ismer, —• sza| hadon rendelkezhetve, — emberi rendeltetésünk magasztos célja felé továbbá is önlábunkon járulhassunk ! n. n. Heves-lVagy-Klíllsági helv. hitv. egyházmegyei cons i s t o r i a 1 i s gyűlés E, o f f o n apr. 7- és 8-kán , n. t. Daróci Mihály esperes, és tek. Borbély Miklós — a hevesi részreili —• hitbuzgó segédgondnok urak elnökletük alatt működött s intézkedett 93,000 népességű egyházmegyénkben köz- és magán egyh. ügyeink körül, tek. Kacsó Lajos, cs. k. biztos ur jelenlétében. Egyházmegyénk egyházközségei, részint a Nagy-Kúnságban, részint az ujabb polgári felosztás előtti Hevesmegyében létezvén , két kiilön segédgondnok szokott választatni, s mindegyik a szerint volt az esp. mellett elnök, a mint Hevesbe vagy N.-Kúnságba tétetett a gyűlés. E nem b i- hanem t r i c e p s elnökletnek semmi káros árnyéklatát sem láttuk, — mindössze is azon anomal következtetést vonhatnánk, mintha a 3—4 polgári megyére kiterjedő egyházmegyék ugyanannyi segédgondnokot, sőt ugyanannyi esperest szükségeinének. Legyen egyszersmind az emlékezet lapján feljegyezve az is, miszerint az eddigi h ev e s i egyházak az ujabb polgári felosztás szerint mind Szolnok megyébe esvén, már most a hevesi cím többé egyházmegyénkre nem alkalmazható. 1. A debreceni főiskola szellemi és anyagi állását vérző szívvel hallgattuk ez úttal is, noha közelebbről is ismerjük. a) A megrendelt tanrendszer szerint, az egész 8 éves gymnasiumi tanfolyamban a magyar históriának, geographiának és statistikának semmi nyoma nincs, sőt az egyetemes história is csak az 1815-dik évig taníttatik. A tankönyvek nagy része kath. irók és épen szerzetesek által készült, s oly kath. színezetű, hogy azokat prot. iskolákban megtűrnünk nem lehet. Ilyenek: Bellinger, Hoffmann, Lonkai, Mocnik, Prasch, Prugstaller, Pütz, Szepessi stb. A szakosztályok a tudományok halmazának elaprózott s rendezetlen felosztása miatt, órákkal és tantárgyakkal annyira túl vannak terhelve, hogy már az első osztályra naponkint 5 óra esik, s a hét tantárgy közül három nyelvtant kéntelen egyszerre megkezdeni, a Hl. osztályban négy nyelvtant kell egyszerre tanulni. Mind ezen észrevételek azonban a gymnasiumi tandrend-