Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

fogja közvetett szolgálatomat, miszerint — mivel a keesk. egyház, noha emberemlékezetet meghaladó idő óta mindig két papja volt, tulajdonkép én reám való tekintetből egyesíté a kettős lelkészetet — ö közvetve általam jutott a két lelkészet egyesített jövedelméhez. Kijelentem, óhajtóm az e. kerületi közgyűléssel együtt, hogy a kecsk. főiskola fentartassék, gyámolíttassék, kellő felvirágzása minden buzgalommal eszközöltessék; s ép azért mélyen sajnálom a kecsk. e. tanácsnak öniigyét rontó intézkedései s eljárásait. — A kecsk. e. tanács különösen három ízben csalatkozott tetemesen. Elsőben stb. De mindezeknél nagyobb tévedés volt a kecsk. e. tanács részéről, elhallgatva önmulasztásait s dacolásait, a másik fél ellen pasquillekkel, megtámadásokkal, vádakkal, nem közönség elé szánt levél fölmutatásával s annak nevezhetlcn modorú commentálásáva!, az ország színe elé ezer meg ezer nyomtatványokkal kilépni. Ez eljárás és modor igen is bontani, ártani, de építeni ugyan nem fog. Mert, ha van is, lesz is elegendő pénz és stipendium Kecskeméten : nem tudom, hajlandók lesznek-e a gyermekök képeztetését s jövendőjét szivökön viselő apa s anya azt oly szellemű, bölcs, tapintatos, nevelt, müveit e. tanács vezérletére bízni, milyennek a kecsk. e. tanács — a hivek színe, java, vénei, értelmesei — magát megismertette? Mielőtt munkámat bezárnám, ismételve bocsánatot kérek az olvasó közönségtől, sőt a béke kedveért magától a kecsk. e. tanácstól is, netalán kelletinél keményebb expec-, toratióimért! Nem kerestem én, sőt kerültem a harctért és polémiát addig, míg arra nem kényszerültem: sőt nem kerestem az életerőmet emésztő temérdek munkát sem. Ez a helyiségnél fogva szállott reám, szinte minden, superintendentialis, isk. s korm. bizottmányok tanácskozásai Pesten tartatván, melyek alkalmával, ha mint házi gazdakép is, itthon kellett lennem: holott én is, mint más, tudtam s szerettem volna saját dolgaim után látni, időzni, mulatni, élvezni, és a kecsk. e. tanács bölcs tanácsát követve, nemcsak hajlandó , szinte kéntelen vagyok a munkatérről végképen visszalépni, családi körömbe vonulni, nyugodni eddig szerzett — nem igen irigylendő — babéraimon! honnan kényelmesb lesz a munkásokat — mint azt egyebek is cselekszik — kritizálnom, mint küzdve, izzadva, éjfélekig munkálkodnom. Nem rekeszthetem be munkámat illőbben, méltóbban, mint parentálva a közelebbi években elhunyt superintendenstink Polgár s e. kerületi volt főgondnokunk gr.r

Teleki fölött. — Polgár M. úr meghalt máj. 9-dikén, 1854. 0 János evangélistának a szeretet és szelídségben méltó párja volt,-— drága élete a superintendeutia s a kecsk. egyház között szakadt meg s oszlott el. És valamint nem csináltam belőle titkot, hogy a főpásztori hivatalra választását elleneztem, — mert egyh. elnököt s kormányzót szükségeltünk s kerestünk : ugy dicsekedve vallom, hogy miután ö a többség által a fölügyelöi hivatalra elválasztatott, neki senki nálam nál szivesebben nem hódolt, senki örömestebb nem szolgált, Az utósó években, midőn egykori hő pártolói tőle elfordultak s vele keveset gondoltak, én leghívebben ragaszkodtam hozzá s irántai tiszteletem s szeretetemet ő bizalommal viszonozá. Hosszabb élete minden tekintetben kívánatos lett volna ez idő szerint, főkép a kecsk. egyház s a superintendentia érdekében! Ő világosíthatta volna fel ügyeink szövevényét kétlenül, ő tehetett volna mellettem is legerősb bizonyságot! — Gr. Teleki meghalt febr. 19-én 1857. 0 a legjobb, legbuzgóbb akaratú prot. férfiú, — a superintendensnek hü Achatese, — ő volt a közelebb mult években ügyeink lelkes, lankadatlan buzgalmu vezére; ő, bár vezér, maga ragadván meg a zászlót, előlment, — ő volt a pesti iskolának is fő alkotója, közremunkálva buzgó gondnoktársaival, —• én ő mellette csak hü apród s napszámosként vitézkedtem s munkáltam. Örökké felejthetlenek lesznek előttem azon délesti órák, melyek halálos éjelét megelőzék, mikor Gyömrőn velem két ízben is és huzamosan értekezett, halálos ágyán fekve, a zsinat kérelmező küldöttség utáról s a pesti theol. tanintézetről, melyet keble teljes melegével ápolt, melytől ő ujkorszakot, virágzóbbat , dicsőbbet, jósol, igért, várt a magyarhoni egyetemes evang. egyháznak. Utósó mondata hozzám, halála előtt 10 órával, ez volt - „Sajnálom, hogy társaimmal együtt az intézkedésben részt nem vehetek, de közölje ön azokkal nézeteimet s javaslatomat, —bízom mindnyájokhoz s azért eleve beleegyezem intézkedésökbe, — köszöntöm mindnyájokat, — Isten áldja meg mindnyájokat!" 0 levén a pesti főiskola ügyére nézve a hü munkások lánczolatának erős és diszes kapcsa és koronája: halálával, e foglaló nélkül, némely lánczszemek lazábbak lettek ! Nekem pedig egyedüli örömem s dicsekedésem marad, hogy a nevezett elnökök alatt, gr. Ráday Ged., Sárközi Kázmér, Hubay Józs., Magyari Kossá Sám., Szilassy Gy., Madarassy gond. urak és Báthory, Rácz, Maller Fer., Nagy Sám., Ötvös Sánd., Nagy Zsigm., Fodor Pál, Búzás Pál, xMiskolczv Istv. esperes urak diszes sorában — bár legutolsó munkásként — legjobb meggyőződésem szerint, önhaszon keresés nélkül, a közjóra közremunkálhattam! Tartsa, áldja meg ezeket a kegyelem Istene s áldások atyja hazánk s egyházunk javára s diszére, s pótolja majdan — vajha későn! — megürülendő helyeiket hozzájok hasonló lelkes, hitbuzgó, munkás férfiakkal!" Most már elvégre nekem is, ki az ügy érdeme íeletti Ítélettételtől magamat Önként megtartóztatom, szabad legyen az atyafiúi szeretet s a felekezeti és nemzeti közbecsület és béke érdekében buzgón felkérnem mindkét félen álló illetőket, hogy ez ügyet személyes irodalmi csatázással többé ne keserítsék s még gyászosabbá ne tegyék! A lefolyt években vont barázdák beboronálvák, a kérdéses ügy a mult évi sup. közgyűlés által békés szellemben elintéztetett: senki ne vájkálja fel többé a behegedt sebeket, melyek újra vérezni fognának nem épületre s életre, hanem keserűségünk, szégyen s gyalázatunk és romlásunkra. —• Ismét kérem az illetőket, tudjanak hallgatni s tartóztassák vissza magukat a közönség előtti irodalmi polémiától! És buzgón esdeklem Istennek: „Legyen békeség a ti kerítéseitekben és csendesség a ti tornyaitokban. Az én atyámfiaiért és az én barátimért kérem most, hogy legyen békeség tinálatok. AmiUrunknak, Istenünknek házáért kivánok néktek jót." Révész Imre. BELFOLD. Nagy-Károlyi egyházmegyei gyűlés. 1858. martius 23—25. — Folyó évi martius 23-ik napjára tűzte ki ez egyházi megye közgyűlését Ér-Endrédre, — mint nem régen elhagyott földi lakára egyik hív tanácsbirájának néhai Domahidy Dánielnek, —ki ha szinte tulajdon családköré bői is több árvát hagyott hátra, eléggé lelkes volt arra, hogy egyházmegyénk papjai s tanítói özvegyeik és árváik segélyére egy. végrendeletileg hagyott összeggel a legüdvösebb intézetnek alapkövét tegye le. — Ide tüzetett ki tehát a néhai emlékének szentelt hálaáldozat is, — ide az ő általa felkarolt árvaügy — ide prot. főiskolánk kellő elrendezésének kérdései. — S itt ez egyházvidék szélén, itt az Érmelléki hegyek szomszédjában sereglett össze, mint egy búcsúra feltűnő száma a lelkes népnek, — mely — hívására a vallásos ünnepélyt hirdető harangoknak — buzgó szívvel tódult be a szentegyházba. Mély érzelem hangjaival zengtek itt fel a karénekek , s az egyházvidéknek két ifjabb hitszónoka lelkesülten lépett magasztos hivatására, feltüntetni az érdemet, mint a vallás iránti hűségnek szüleményét, — s leróni a hálának szíves adóját, melyet az elhunytnak éppen e téren feltűnt hűsége érdemlett ki. S itt