Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

esperes urak, — kiknek sorában állanom reám nézve legfőbb szerencse és dicsekedés; s még azon, a kecsk. e. tanács által kiválólag nekem tulajdonított tények is, miket az esperes urak behunyt szemmel nem nézhetnek a közügyek időközben intézésére megbízott s felha talmazott esperes, gondnok és superintendens urak saját tényeik; t, i. a pesti theol. collegium felállítása épen az 1852-dik évi jul. l-jén tanácskozott esperesi kar indítványa, akarata, factumának emanatiója, —kik azt javalták, az iránt a gyülekezeteket nyilatkozásra felszólíttatni kívánták, —a mi 1854-ben superintendensi jóváhagyás mellett eszközöltetett, — és az én folyamodásom cultus Minister úr ő excellentiájához az engedélyért, mely a korm. bizottmány intézkedésein, a superintendens úr folyamodványán alapúi. Nyugodt vagyok az iránt, hogy a pesti prot. főiskola a theol. osztálylyal kezdett megalkottatni. Erre volt legfőbb szükségünk, oszló s enyésző félben levén a kecsk. theol. collegium, melylyel a kecsk. egyház négy évig semmit nem gondolt, a sup. bizottmányok a szövetséges társ hátra s. visszalépte miatt, előhaladni kétkedtek, a hiányt pótolni nem tudván s kedvöket vesztvén a kecsk. főiskola helyiségéhez, mint a hol semmi részvét s jóakaratot az intézet iránt nem tapasztaltak, —és a közbejött fata 1 is differentiák miatt. — Egyetemes prot. egyházunk érdekei is azt kívánták, hogy a pesti prot. főiskola a theol. osztálylyal kezdessék meg. Az egyháznak, mint egyháznak, mindenek előtt a lelkészek kellő képeztetéséről kell gondoskodnia, és az egyh. alamizsnák főkép az egyház javára és szükségeire szentelvék. Ide járúl, hogy a jelen viszonyok közt egyedül a theol. collegiumot mondhatni tisztáu az egyház tanintézetének, melyre a törvény szerint az országos vagy állami coordinatio rei literariae ki nem terjed, a mint az al. fensőbb engedélyben is a pesti theol. tanintézetre nézve nyilván kimondatik: „Die iiussere und innere Einrichtung dieser Lehranstalt bleibt naeh Maassgabe des 5. §. im 26 Art. vom Jahre 1791 der Superintendenz überlassen minélfogva a theol. cellegiumra, mint tisztán az egyház tanintézetére, tett áldozatok egyedül az egyházéi. — Vagy talán az egyh. perselypénzből elsőben is jogi fél kart kellett volna alkotni a pesti prot. főiskolában, a pesti egyetemi teljes jogi kar mellé, és azon fél-kart a vallás és közoktatási Ministerium 1850-dik évi oct. 4-én kibocsátott rendelete szerint rendezni? Vagy bölcsészeti kart, mely a m. Kormánynak 1849-beh jul. 22-én kibocsátott rendelete szerint, az akadémiák, lyceumok s collegiurnokban megsztintettetvén, az egyetemhez utasíttatott? Vagy talán gymnasiumot kellett volna elsőben alkotni a pesti prot. főiskolában, mi ellen a dunántúli e. kerület gyűlése s nevezetes egyházak, mint M.-Túr, Kaba stb. még 1848 előtt nyilatkoztak ? gymnasiumota ministeri terv szerint 12 tanárral, 8 tanteremmel stb? gj^mnasiumot a budapesti 3 gyinnásium mellé negyediket? a n.-körösi, kecsk. teljes gymnasium mellé superintendentiánkban a harmadikat ? Nem, — bizonynyal nem! A pesti prot. főiskola alkotását, legfőbb szükségünk s a tanodai jelen viszonyokhoz képest, az 1843-dik évi határozat szerint, egyedül a theol. tanosztálylyal lehetett s kellett megkezdeni. Örömemre szolgál tapasztalhatni azt is, hogy a pesti theol. tanintézetnek már eddigelé is megvan jótékony hatása. Pest mint az ipar, kereskedelem, művészet, tudomány s irodalom középpontja honunkban, nemcsak növendékeinknek nyújt alkalmakat az ember és világismeretre, eszközöket a tudományos egyletek s intézetek által az önképzésre, alkalmakat s eszközöket a német, francia, angol nyelvek megtanulására — mi által ifjaink kellőleg készíttetnek elő a külföldi egyetemeknek haszonnal látogatására: — hanem többi főiskoláink ujabb rendezésére s azokban a theol. szak gyarapítására is ösztönkép használt. Még Kecskeméten is eszközölte azt, mit a in. Kormány felhívása s a superintendens tanácsai eszközölni nem valának képesek, t. i. hogy a kecsk. egyház a theol. paedag. tanintézetre évenként 2100 frtot ajánljon s áldozzék. Azon eredmény is, hogy superintendentiánk Kecskemét nyűgeiből bontakozni kezd, annak hatalma s szeszélye alól magát emancipálván, s a nélkül hogy más egyház uralmát fölvegye, önállóságra emelkedik, — csak örvendetes tünemény s e nyeremény megbecsülhetlen. A pesti prot. főiskola barátai ez ügy érdekében káros mulasztásnak, az eljárásban tévesztésnek tekintik, hogy miután a kecsk. egyház a közös főiskolára nézve a superintendentiától elszakadván, tőle elvonult: nem rontatott le háta megett a híd, melyen visszatérhetne. Ezek feledni lát-i tatnak, hogy az 1849-dik évi sup. közgyűlés által a superintendens bízatott meg s hatalmaztatott fel, az időközben jöhető változások és körülményekhez képest, az egész e. i kerület egyetemes ügyei s érdekeire nézve, az idők kivánata és bölcs belátása szerint intézkedni, — és ezen superintendens egyszersmind a kecsk. egyháztól függő lelkész vala. Ezen függésénél fogva készebb vala ö fatalis differentiába jönni az esperesi karral, ismét a korm. bizottmánynyal, sőt az 1853 dik évi gyűlés tartása által önmagával is, mint differentiába jönni a maga egyházával, miáltal éltét naponként megkeserítse, békéjét folytonos háborúsággal váltsa föl. Iíy superintendens nem ronthatta le a hidat a a kecsk. e. tanács háta megett, nála nélkül pedig s ellenére ezt senki nem akarhatta megtenni. Az isk. s korm. bizottmányok is, mint tanácsadói a kormányzattal megbízott superintendensnek, azon voltak, hogy őt kíméljék, — nem is rendelkezhettek szabadon s teljhatalommal, és a mit rosz neven vettek Kecskeméttől, t. i. hogy a régi viszonyt megbontotta , ők ugyanazt tenni tartózkodtak. De nem is lett volna okosság ama hidat végkép lerontani, mert azon esetben, ha a pesti theol. collegium nem fogott 1. felsőbb engedélyt nyerni, — a mi nem tartozott a lehetetlenségek közé, sőt sokak által ide számíttatott — e hídra magának az e. kerületnek is szüksége vala. Hogy pedig a közelebbi sup. közgyűlés úgy intézkedett mint látható, — annak alapoka a megelőzött e. megyei gyűlések határozatai. Eme gyűlésekben pedig ugyancsak sok egyén vett részt, a ki az anteactákat, Kecskemét négy évi elpártolását s dacolását, a theol. collegium iránti részvétlenségét stb.— nem ismerte, hanem minden tudományát a kecsk. e. tanács által közzétett nyomtatványokból merítette ! s ily egyoldalú informatiók után magát birálás és bíráskodásra képesnek hitte! —• Én tehát, mint a bizottmányok egyik jelentéktelen tagja, e részben is sem mást, sem magamat nem vádolhatom. Azt sem bántam meg, hogy 1855-dik évi octoberben a kecsk. egyház egyes lelkészeül elválasztva, a meghívást el nem fogadtam; mert miután a pesti theol. tanintézetre a m. ministerium kegyes engedélye jun 29-én, 1855, kiadatván, én 1855-dik évi aug. 26-án, a pesti ref. egyház jubiléumi ünnepén, a templomban de cathedra azon fogadást tettem, mely a Leik. Tár 4-dik füzetének 345 és 6-dik lapjain olvasható; miután ugyanazon évi oct. 10-dikén a pesti theol. tanintézet megnyitásakor szintén a templomban szószéken ugyanazon fogadást ismételtem: rám nézve erkölcsi lehetetlenséggé vált a kecsk. egyház meghívását utóbb elfogadni; mint elvtagadó, hitszegő, becstelen fogtam lenni önszemeim s mások előtt egyiránt, mely turpisságot nem fogott szépíteni s kimenteni a két lelkészi hivatal egyesített jövedelme. Egyszóval nem mentem el Kecskemétre, mert akartam hogy egyszer valahára igaza legyen a kecsk. egyháznak, midőn engem meghívó levelében szilárd jellem ü férfiúnak és lelkipásztornak hisz. De mindenek fölött azért vagyok nyugodt, mert tudja lelkem, hogy a békességet kerestem, melyre ez idő szerint az egyháznak oly nagy szüksége van, melyet csak a köz egyetértés tarthat fenn s szilárdíthat meg. Nem esküdtem én a finis sanctificat zászlója alá, — eszesebb valék, hogysem be ne lássam, mire a czeglédi e. tanács is, bár hiába, figyelmezteti a kecsk. e. tanácsot, hogy az indulatos modorigen is bontani, ártani, de építeni ugyan nem fog. Peragittranquillapotestas, quod violenta nequit.