Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

tai és helvét hitfelekezetek ritka egyetértésben állnak egymás mellett a nélkül, hogy hitöket összezavarnák, tancikkeiket külsőleg felelegyítnék, de élnek a közösség testvéri szeretetében. Kivánjuk szivünkből, hogy ti továbbra is a két felekezet testvéri közösségének ily példáját mutassatok fel a német haza előtt, és a mellett hogy határozottan törekesztek arra, hogy az írással egyező meggyőződéssel bírjatok, szeretet lakjék bennetek, mely nem gyönyörködik a veszekedésben, nem irigykedik, nem sivalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem gerjed hamar haragra, nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak. Mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket reményi, mindeneket eltűr. 1 Kor. 13.4—7. Ezen csupán a Jézus szivéből és az ö vele való társalkodásból származó szeretet felséges sajátságai, oh vajha mindnyájunkat mind inkább inkább hasonlókká képezzenek ahhoz, a kinek dicső nevéről nevezzük magunkat. A Krisztusból és Krisztusban levő keresztyének nem feledhetik el, hogy az ő végrendelete ez: uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek a mint én szerettelek titeket. Miként szeretett ő minket? Ugy hogy az ő mennyei dicsőségéből alá szállt mihozzánk, és 33 évig élt a mi nyomoraink között, és nem utált meg egy bűnöst is, és asztalhoz ült a gyarlókkal, a szellemileg és erkölcsileg alant állókkal, a vámszedőkkel, kiket a phariseusok semmi kegyre sem méltattak, és a phariseusokkal, kik őtet gyűlölték — szánakodással viseltetett minden szenvedés iránt, — még az önhibából eredt fájdalmakat is elvette s végre a mi bűneinkért az ő szent életét gyalázat s kínteljes halál által letette. Ennyire szeretett ö bennünket. Oh! ha mi az ő keresztjéről tekintünk körül a keresztyénségre: miként tűnnek fel előttünk azoknak szakadásai és civakodásai, miként az egyházak választó falai, s a tudósok iskolai perlekedései? Ha az ö mind halálig hív szeretete mélyen megszégyenít bennünket: ujítsuk meg magunkban azon közös szándékot, hogy az ő nagy parancsa iránt,, miszerint egymást szeretni tartozunk, mint ő minket szeretett, hívebbek és engedelmesebbek leszünk, a köztünk levő különbséget szeretetben kiegyenlítjük, és meggondoljuk azt, hogy ezen szeretet és ezen szent béke, melyet ö akar, fontosabb dolog, mint az, amely felett mi veszekszünk. Ne legyen szeretet igazság nélkül, senki se engedjen semmit meggyőződéséből, ha az tisztán bibliai, kiki legyen tisztába véleményével, kinekkinek hite legyen szilárd és erős — és vallástétele határozott; — de ne legyen hit szeretet nélkül, szilárdság szelídség és türelem nélkül, ne igazság egységre való törekvés nélkül, ne tekintély szabadság nélkül, és ne legyen egyház a szenteknek egyessége nélkül. Ha e szerint azon igyekszünk, hogy egyesség legyen mindenek között, nemcsak a kik protestánsok, de a kik általában evangyeliomiak akarnak lenni: ugy ösztönöztetve érezzük magunkat arra is, hogy könyörögjünk a mi katholicus keresztyén társainkért, hogy az Ur, ki drága vérén őket is megváltotta, áldja meg őket tiszta megismerésével az igazságnak az ő evangéliumának szövétneke által, melyet ö közöttök mindig tisztább tisztább fényre emeljen, és hogy vessen gátot a botránkozásoknak s félreértéseknek, melyek által köztünk a veszekedés tüze mindig szíttatik, és hogy ők a mi bennünk levő jót tanulják becsülni, mint az Urnák ajándékát, — ismerjenek bennünket testvérökül, — s mindazon jogokat, melyek minket mint Krisztus testének tagjait illenek, ne akarják tőlünk elperelni, — adják meg s engedjék irigylés nélkül minékünk mindazt, mi csak örvendetes hitre, a szabadvallástételre, akadály nélküli közösségre az egyházban s azonkívül a valódi evangeliomi és igazság szellemével biró ifjúság nevelésére és bármi viszonyokra vonatkozó evangyeliomszerü életre megkívántatik. De ha a sötét századok hajdani eretnekgyülölése ismét fellép ellenünk: mi igaz jogunkért vivni akarunk, ugy mint férfiakhoz illik, nem szablyával, melyről Jézus Péternek azt parancsolta, hogy hüvelyébe tegye, — nem viszonzásával a szidalmazásoknak, mert Péter azt parancsolja, hogy a rosszat rosszal, a szitkot szitokkal ne viszonozzuk, — hanem vívni akarunk mi az igazság és jog, szabad és rettegni nem tudó bizonyságával, azon lelki fegyverekkel, melyeket az Ur ád kezünkbe ezen szavakkal: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat a kik titeket átkoznak, imádkozzatok azokért, kik titeket háborgatnak és üldöznek.! „Tandem bona causa triumphat", a jog szükségképen jognak marad, es annak minden kegyes szív utoljára is meghódol. 6) Végre minden körülményeink közt ez legyen s maradjon legfőbb elhatározásunk: hogykeressük elsőbben is az Isten országát és az ő igazságát; azon igazságot, mely Isten előtt érvényes, mely hitből hitre jő, — és a mennyeknek országát, melyben az örökkévaló, és magának teljesen elégséges Isten minden mindenekben akar lenni mi bennünk. Kedves testvéreim ! mik ezen országhoz képest a világ minden birodalmai ? Es meddig leszünk mi ezen a földön ? Hiszen az ember olyan mint semmiség, az ő ideje elmúlik,mint az árnyék, mint a folyam vize, és mint a mezőnek füve, mely korán reggel virágzik, azután pedig elhervad és kiszárad. Valóban tehetnénk fontosabbat is mint oly dolgokkal vesztegessük el rövid és drága időnket, a melyek csupán e földre tartoznak. Ha mi mindent, mi bennünket megindít azon nyeremény szerint Ítélünk meg, melyet a nagy örökkévalóságra nézve ád, akkor sok dolog, a mely most boldogít vagy boldogtalanít bennünket, egészen más szint fog ölteni, és az a szív, mely mindenek előtt Isten országát keresi, mint egyedül szükséges dolgot, oly hiterős leend, hogy minden, e földet és az ezen levő egyházat illető gondjait arra bizza, ki mi helyettünk gondoskodik s a ki azt ígérte, hogy mindezek nékünk könnyen és aggasztó gondoskodás nélkül meg fognak adatni. Legyenek tehát a mi szemeink áhitat- s egyszersmind reményteljesen ama fénytetö felé irányozva, a honnét jő a segedelmünk, és azon haza felé, melyben a mi Istenünk eltöröl szemünkről minden könykullatást, a melyben előre örvendünk majd valaha találkozhatni veletek, s zavartalan testvérszeretetben együtt imádkozni a magasságosnak királyi székénél,kit mi, valamint titeket nem láttunk, mégis szeretünk. Ott fogjuk mi még látni azt és titeket és oly sok millió tökéletességre jutott igazakat minden idők és nemzetek közül — és kibeszélhetetlen örömmel fogunk örvendezni ezen együttléteiben. — Addig is vigasztaljuk magunkat ama fölséges főpapi imádsággal, melynek minden akadályok dacára is be kell teljesülnie, és a mely már ma minekünk legmagasabb feladatot ad eleibünk, s egyszersmind legörvendeztetöbb reményt nyújt, — Jézusunk ezen imádságával: Atyám azt akarom, hogy a hol én vagyok, ott légyenek azok is, kiket nékem adtál, hogy lássák az én dicsőségemet, — és én könyörgök azokért, hogy mindnyáj an egy ek légy enek, mintmi egyek vagyunk: én ö bennek, és Te én bennem, hogy ők tökéletesen egyek legyenek, és ismerjen meg a világ, hogy engemet te küldöttéi, és szereted . azokat, miképen engemet szerettél. U^"* E körlevél mult évi septemberben Stuttgartban tartatott 9-ik némethoni evang. egyházi nagy értekezletben költ s német nyelven egy kis füzetben (ára 9 kr.) megjelent. Mi azt mint német testvéreink keresztyéni szeretetének kedves zálogát magyar nyelven közleni annálinkább kötelességünknek tartottuk, miután jobbára nekünk szól. Hogy pedig e szeretetteljes szózat minél nagyobb elterjedést nyerjen, azt külön füzetben is kiadtuk és kapható a szerkesztőségnél, valamint minden könyvárusoknál 9 pkron. Tiz példányra két ingyenpéldányt adunk. Szerkesztő,