Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-14 / 2. szám

Első ét-folyam. 2. szám. Pest, Január 14-án 1S58. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL:! I Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Az egyházalkotmányozás alapföltétele. II. Csináljunk rendet magunk, különben más csinál. Gr. Széchén István. (B. M.) Ha a magyar protestantismus történetébe, miiltja viszonyaiba nem avatott külföldi ember egyházunk és iskolaügyünk jelen elmaradt állapotát szemléli: kétség kívül nem igen kedvező véleményt fog magának képezni a magyar evang. két testvér egyház hitbuzgalma- és vallásosságáról. Pedig alig mutathat fel a protestáns világ egyházat, melynek hívei aránylag többet áldoztak volna vallásos célokra, mint a magyar protestánsok. Honnan van tehát még is, hogy fogyatkozásaink ez idő szerint annyira felszaporodtak, hogy azokat a rendes úton pótolni már már alig lehetséges ? —Idők s körülmények e tüneményt meg nem fejtik, mert az egyház valódi virágzása külső okoktól soha nem függött.—Nincs idő oly mostoha, körülmény oly nyomasztó, mely a valódi keresztyén egyházat gátolhatná a szeretet müvének gyakorlatában, mely főfeladata. Bizonysága ennek a keresztyén egyház első keletkezésének kora, midőn a legborzasztóbb nyomás alatt legszebb áldásait fejtette ki. Ha a fölvetett kérdésre őszintén felelni és hátramaradásunk okait mindég s midég másra tolni nem akarj uk: fogyatkozásaink kútfej ét az összetartás és r e n d h i á n y áb a n kell keresnünk; ez pedig ismét a magyar protestentismus múltjának törtenelmében találja megfejtését.-— Nem is annyira erő hiányzik a mi egyházunkban, mint inkább a meglevő erők arányos felosztása, bölcs felhasználása. S azért áldjuk a magas kormány gondoskodását , hogy kimondta : miszerint az evangelicus két testvér-egyházat rendezve látni akarja s hogy az 1791-ki magyarországgyülés 25-dik cikkének 4-ik §. kitűzött feladatot „eum stabilire ordinem, qui communi virorum ejusdem religionis tam secularium, quam religonis ministrorum consensione maximé congruus reputabitur" a régohajtott kielégítő elintézésre juttatni kivánja. A magas kormány e kijelentéssel tettleg bebizonyította, hogy az evangelicus egyház hitelveit és történelmi igazait tisztelni akarja, s azért kezünkbe tette le szabadon határozni az egyház sorsa felett. Az egyház ugyan az útat, mely a szent cél elérése végett elibe szabatott, célra vezetőnek nem találta, s e miatt az ügy ideig-óráig megakadt: be váljon lehet-e, szabad-e a magas kormáy amaz igazsági ténye után még kétkednünk, hogy a kitűzött cél elérése végett kért zsinatot megadja? Mi részünkről egész bizonyossággal közel hiszsztik az időt, midőn a zsinattartás engedelmét veendjiik, s azért idején tartjuk az egyház alkotmányozás alapföltételei körül vizsgálódni. Első teendője az egyháznak kétségkivül a múltból reáháromlott jogokat és kötelességeket latra vetni, az önkormányzat liorderejét kimérni, s alkalmazási módjáról bölcs körültekintéssel úgy határozni , hogy semmit föl ne áldozzon, mindent megtartson , a mi szabad fejlését és jövendő szebb alakulását biztosítsa. Mind evvel pedig nem annyira magunkról, mint a jövőről, fiaink és unokáink lelki boldogságáról gondoskodunk. — Azonban minket az egyház jelenje nyom, mindenféle fogyatkozások emésztenek, s számos bajok rögtöni orvoslást igényelnek. A vallás szemlátomást hanyatlik, a népnevelés ügye sínlik, a kegyes jótékonyság kimért cél és arány nélkül működvén, csökken, — s mind ezek nem mától való dolgok, hanem régóta így folynak. Erezték e bajok súlyát mát 1791-ben, s ekkép 67. évvel ezelőtt, midőn az ország protestáns rendei a 26-ik törv. cikk megsztilemlése után s értelmében mindenekelőtt az egyházrendezést vették eszközlésbe. Mit értünk volna az egyháznak ama belviszályok közt támadt rendezésével, ha az szentesíttetik, s budai zsinat végzései életbe lépnek, — ezt nem tartozik jelen feladatunkhoz. Annyi áll, hogy a legroszabb rendezet is jobb a sf hogy akármilyen megállapított rendtartás Vft^