Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

latra méltók: de ezek közül is jobb a szabadság s azon alapuló különféleség,mint a kénszerített egység nagy benső eltérés mellett, mint a katbolikusoknál tényleg nagy különféleség van, mig mi, a mi rosz s hiba van nálunk, nyíltabban megvalljuk, s igy azok orvoslást is könnyebben találnak. Már az apostoli kor első egyházi községeiben is voltak különböző pártok és fognak is azok lenni,mig az önzés, hiúság és oktalanság az emberek fejét s szivét egymás tói külön választja, és valameddig az ördög őket csábíthatja. De a hol az Isten általi újjászületésnél fogva hitnek s szeretettíek valódi közössége van, egység lesz ott minden sarkalatos tancikkekben, és testvéri együttélés, és minél érettebb és egészségesebb a szellemi élet, annál inkább összesereglenek a pártok, felekezetek és egyházak, a mi lelkeink nagy pásztorának és fő- j papjának egységes lobogója alatt, és a mi még az ismeret terén eltérő': kiegyenlíti azt a hit s imádság ereje, és a testvéri szeretet bensösége. Mindezt felelhetjük mi katholikus keresztyén társainknak. De azért oly könnyen nem tehetjük túl magunkat az ő szemrehányásukon, sőt ebben komoly felhivást kell látnunk arra, hogy ellene dolgozzunk mindannak,mi ő előttük oly szinben tünteti fel a protestánsokat, mintha azok hitetlen, fegyelmetlen, s szakadások által meghasonlott emberek volnának. Minél több hatalmat en- | gediink a rationalismusnak arra, hogy az evangyeliom lámpáját ! ez vagy amaz egyházban vagy községben feldöntse, annál több j jogot s hatalmat adunk magunk ellen katholikus ellenfeleinknek; í a honnan, némely kárunkon örvendők azok közül szeretik is köztünk látni a rationalismust, mert tudják egy részről mennyire igazolja az az ő mi ellenünk emelt vádjaikat, más részöl, hogy az sok olyanokat, kiknek ezen sivatag kopárok nagyon éktelenek, az ö táborukba által hajt. Melyre nézve legveszélyesebb ellenségeink nekünk a hit nélküliek vagy a félhitüek—,kik az Isten igéjét tőlünk elvenni vagy erejéből kivetkőztetni akarják,kik a mi reformátorainknak gazdag üdvtanai helyett semmit sem akarnak nekünk hagyni, mint egynehány nyomorult tételt az isteni teremtésről, gondviselésről, a bűn menthetőségéröl, az emberi természet előnyeiről, mely eléggé képes önmagán segíteni, az ember Jézusnak szép példánykép voltáról, s jeles erkölcstanáról és a halhatatlanság reménységéről. Hová vigyen a gazdag hittartalomnak ily kevés gondolatokra leszorítása, láttuk az ujabb időkben a materialismusnak borzasztó és utálatra méltó jeleneteiben, mely nemcsak a keresztyéni igazságokat, hanem következetesen önmagával általában az Isten lételét, sőt a lélek lételét, az örökkévalóságot, s mindent tagad, a mi nem látható, a mint cselekedtek Krisztus idejében a Sadduceusok, és minden időkben sok világba merült,tompult érzelmű emberek.Legerősebb cáfolata ez; n istentelen nézeteknek azon erkölcsi durvaság, melyre ezek vezetnek. Mit kelljen gondolnunk azon higelméjü moraltanitókról, kik nem akarják megfogni, hogy azon nyomorú tételek, melyek ők a ker. vallásból meghagynak, következetesen ily vastag hitetlenség vezetnek. Egynémelyik ezek közül a keresztyén vallás ezen maradványi felett szép beszédeket is tud tartani s a tudatlanabbakat igy vakítani. Ilyen beszédekkel sok lelkek engedik elaltatni magokat mig fénylik külsőleg a szerencse napja; de mihelyt a nyomorúság nehéz órái eljőnek, vagy a halál reá veti sötét árnyékát az életre,és a lélek az Isten Ítélőszéke és az örökkévalóság kapui előtt nem tagadhatja, és nem mentheti tovább bűneit s adósságait: — akkor szétszakadnak az emberi bölcseség és igazság minden pókhálós szövetei, és a lélek borzasztólag szegény üres és vigasztalhatatlan, ha nincs számára bűnbocsánat, nincs Istenhez juthatás, nincs biztos remény az ég felöl, a miket nem adhat semmi más,mint az értünk megfeszített Isten-emberbe vetett hit. Csak ezen hit ád bármely léleknek és bármely egyháznak valódi erős megállhatást,; és ha a protestánsok többsége ez által en- J gedné magát vezettetni igazi kegyes életre, ugy legalább a jobb katholicusok többre becsülnék a mi egyházunkat. Ha pedig ö közülök azok, kik nem Isten országát, hanem csak saját uralmokat keresik, tovább is engednek maguknak irányunkban ellenségeskedést : ugy legalább van minden valódi evangelicus keresztyénnek az ő bibliai hitében gazdag vigasztalása, olyan minőt a rationalismus soha nem adhat; a honnan látjuk, hogy üldöztetések idején azok, a kik csak külsőleg voltak protestánsok, belsőleg | pedig csak megtérés nélküliek, s csak pusztán keresztyén nevet viselők, hitöktől többnyire csakhamar elestek. IX. A valódi hitnek reménye, béketűrése és bizodalma. Azon keresztyéneknek , kik a valódi evangeliomi hitnek fentebb előadott igazságaihoz ^szívok szerint ragaszkodnak, van szilárd reményalapjok. Ok tudják, hogy az ég és föld mindenható királya mindenkor ő velők vagyon, és annak hatalmas karjai oltalmazzák Őket és azoknak, kik őtet szeretik mindenek egyaránt javokra szolgálnak. Bármi szenvedések s megaláztatások jöjjenek is ö reájok: ők oly eszközöket ismernek el azokban, melyek által a szent Isten őket bensöleg felvilágosítni, a földi gondolatok bilincseitől megmenteni, a hitetlenség kisérteteiből hatalmasan kiszabadítani, boldogító igazságához és országához őket felemelni akarja. Régi tapasztalat, hogy Krisztus egyháza az üldöztetések viharai között, hajtott legszebb virágokat és gyümölcsöket, •— s minél inkább gyengíttetett külsőleg, sőt minél közelebb látszott lenni a megsemmisüléshez, annyival inkább erősült annak benső élete, — mit mai napig is láthatunk abból, hogy legerőteljesebb imáink, énekeink s egyházi rendeleteink ilyen nyomatások koraiból eredtek. De ha egyszer el van érve a fenyítés célja, melyet az Ur szükségesnek tartott, ha az egyházközönség bensöleg megtisztíttatott és kellő hitéletre megujittatott: akkor a mennyet oltalmazó Urnák erős karja hamar eloszlathat minden komor fellegeket, az ellenségeket barátokká változtathatja,vagy megszégyenítheti és felállíthat oly jogokat, melyek a lélekben neveletlen népnek veszélyesek; de az Isten lelke által felvílágosíttatott községnek használatosok lehetnek. Ti e tárgyra nézve saját történelmetekben felette hiterősítő példákat találtok. Minő ellenséges indulattal viseltetett eleinte a Hussiták iránt a nagyhirü magyar király Corvinus Mátyás, —de minő csudálatosan tért más hangulatra, annyira hogy azokat számkivetésből vissza hívta, s velők felette nagy jóságot éreztetett. Minő borzasztó volt azon rendelet, melyet Julián bibornok 1444-ben László királylyal tétetett, miszerint minden Hussitákat, bár hol találtassanak, ki kellessék irtani; — de minő borzasztólag semmíttetett meg ezen határozat, midőn a szerencsétlen várnai ütközötben László nyomorult véget ért, Julián pedig futás közben halt el! — Hasonlóul az 1526-iki rákosi országgyűlés végzése, miszerint m i nden lutheránusok megégettessenek és kiirtassanak, a mohácsi véres ütközetben semmivé lett, a melyben Soliman 20,000 magyart,s azok közt a reformatio legdühösebb ellenségeit lekoncolt! Es minő csudálatosan tartotta az Ur kiterjesztve az ö oltalmazó kezeit, a reformationak Magyarországon főhirdetöje Dévai Biró Mátyás felett, ki az ö királyának szelídebbre változott indulatja által kétszer szabadult ki tömlőéből s nyilt halál torkából. Egynek a Csehtestyérek közül Dolansciusnak számára, ki tiz évig szenvedett a tömlöcben, s végre mivel többet már nem birt fizetni, élihalálnak fogott volna martalékul adatni, egy csókának kellett egy arany darabot laka rostélyzatára letenni, melyből ö teljesen megélhetett mindaddig, mig fő üldözője meghalt, és ö kiszabadult. Egy Gergely a vallatópad kínzásai között ájulásba esett, annyira, hogy megholtnak tartatnék, de az ő lelke előtt ezen ájulásban feltámadt egy megnyugtató vigasz sugár , egy pompás gyümölcscsel rakott szép fát látott,melyen kellemesen éneklő madarak örvendezve repkedtek, melyeket egy nyájas gyermek egy vesszővel engedelmességben tartott. A mellett látott három tiszteletre méltó férfiút, kiknek alakját hat évvel azután felismerte azon három férfiban, kik a cseh testvérek első püspökeivé választattak. Ily csudálatosan tud segíteni Isten ott, hol könyörgő lelkek vannak, melyek életöket neki áldozzák. Ily közvetlen segélye az Urnák több annál, a mit fegyverrel próbáltak kivívni. Bármennyire csudáljuk is Z i s c a vitézségét kinek hadserege előtt még az ellenség által is kinem magyarázhatott borzadály járt, — bármily bámulatos győzedelmeket nyert az egyszerű, sőt később épen vak vitéz: de ezen győzedelmekből kevés siker maradt fenn, — mert hiányzott nála a szükséges keresztyéni mérséklet. Mit tehet általában a vak buzgóság lelki élet nélkül, meg mutatja egy név, mely ti közöttetek most is, mint ijesztő