Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

ismeretes. Kurucoknak nevezik Magyarországon azokat a keresztes portyázókat, kik kevéssel a reformatio előct a törökök ellen szóllíttattak fel, s 100,000-böl álló vadsereggé szaporodtak, mert a félhold elleni hadviselésért számukra a pápa által bűnbocsánat igértetett; denemsokára azok ellen fordították fegyverüket,kik mellett kellett volna harcolniok,ugy hogy mintegy 70,000 embert, azok között 400-at a nemesek közül, 14 püspököt és sok papokat öldöstek le, prédálást és mindenféle borzasztó dolgokat követtek el. Tehették ezek ezt : mert az Isten igéjének világa hiányzott náluk. Ezen világosság nélkül a hit buzgósága fanatismussá lesz, a panasz fellázadássá, a segélykeresés öldköléssé. E szerint a ti hazátok történelme sok tekintetben tanitómester, mely egy részről bennetek a hitet, béketűrést s reményt erősíti, más részről az Isten nélküli utakra lehető tévelyedéstől megóv benneteket. X Elhatározások. Minden eddig mondottakból oly elhatározások következnek, melyekben mi önmagunkat mind inkább inkább szilárdítni akarjuk, s melyekben titeket kedves hitsorsosink, velünk egyesülve látni óhajtanánk. 1) Rendületlenül kívánunk ragaszkodni a mi Istenünknek és Idvezitőnknek meg nem hamisított és meg nem erőtlenített i géj éh e z , azt kívánjuk tisztelni minden könyvek felett, mint kútfejét és sinórmértékét hitünknek és életünknek, minden tudományt és tudományosságot, mint minden egyházi rendelményeket és jeleneteket csak az Isten igéje szerint kívánunk megítélni, egész életünket ahhoz szabni s arra törekedni, hogy Isten és emberek iránti minden kötelességünket ugy teljesítsük be mint az Idvezitő ós az ő apostolai nekünk parancsolták s példaadásukkal mi előttünk világoltak. 2) Felette igen szivünkön fekvő dolognak akarjuk azt tekinteni Isten előtt, hogy ami utódaink is örököljdkaz ö szövetségét, — s innen a mi gyermekeink nevelésében mindenek felett arra akarunk tekinteni, hogy azok kedvvel és szeretettel és benső meggyőződéssel fogadják Isten igéjét, és az által az ő ismeretük világosíttassék, szivök s akaratuk szenteltessék, és egész életök az Istennek jó tetszése szerint képeztessék. Mi tartotta meg Austriában az evangyeliomi egyházat a legsötétebb időkben, — mi vezetett ahhoz mindig ujabb ujabb követőket, hogy ki ne halhasson ? A szülék hűsége volt az, kik gyermekeiket magok tanították az üdvös tudományra, ugy hogy ki pótolta a családi ház azt, mit az egyháznak és iskolának adnia nem szabad volt, nem lehetett. Az az ősök legszebb hagyománya, ha a szülék összegyűjtik magok körül gyermekeiket és előbb a szent történetek által, majd mindinkább inkább a szent tan által is azokat az Úrhoz vezetik, — s igy teszik oly erőssé az élet fáját, hogy az később minden viharok között megállhasson. Rendkívül jól esett nekünk azt hallanunk egy honfiatoktól, hogy bámulva ismert sok öregeket, kik hitök megvizsgálta tását bármely consistorium előtt is kiállhatták volna, jól esett hallanunk egy sok éves papi vizsgálótól, hogy ő világi nemesek közül való vizsgálótársaitól oly theologiai ismeretek fejtegetését hallotta, melyek mind a papoknál mind a jelölteknél hiányzottak, — és evangelicus földes urak esti asztalánál gyakran örömmel hallgatta, miként mulatták magokat késő éjfélig bibliai beszélgetésekkel, és ezen ismereteik a kegyes atyák és anyáktól nyert házi tanítás gyümölcsei. Vajha most és ezután is számosan találtatnának a nemesség és a nép közül, kik házukat templommá és iskolává tennék, és gyermekeiken a keresztyén ember ama legszebb hivatását, az általános papságot gyakorolnák. 3) Különösen szivünkön fekvő dolognak akarjuk tekinteni Isten előtt azt, hogy derék és kegyes lelkészek és iskolatanitók képeztessenek egyházunk számára; — Isten szive szerint való férfiak — szilárdok a valódi evangyeliomi hitben, hivek a vallástételben, lélekismeretesek a reájok bizott lelkek felöli gondoskodásban, példaképek minden keresztyéni erényben, — de a mellett erősek emberi tudományban s képzettségben is, hogy a hit ellenében támadható mind saját kételyeiket, mind másokét legyőzhessék, a történelemből, a tudományból és életből merített tiszta és győző alapokkal szilárdíthassák az igaz hitet és másokban készséges meggyőződést eszközöljenek. Ily tanítókra tenni szert az evangyeliomi népnek buzgón felfogandó érdekében fekszik. Miként lehessen ezt elérni: arra nézve legyen elég ez egyet mondani: imádkozzatok azért komolyan! Egy egyházi atya azt mondta : ha egy község valamiért könyörög, Isten azt nem tagadhatja meg. Vigyétek az Ur elébe e^en sziveteken fekvő tárgyat buzgó imádságotokban, — ugy sok olyan fog történni, mit most le-i hetetlennek tartunk, —• be fog következni a Szentlélek gazdag kitöltetése, mely elsőbben is igazi theologusokat; azaz Istentől tanítottakat képez, azután elöállandnak küleszközök és intézmények is, annyira, hogy le fognak simulni a nehézségek hegyei, melyek most reményeinket elcsüggesztik, s Isten országa számára veteményes kertek és növények támadandnak, minőkre az egyháznak szüksége van. De azonban maradjatok meg szilárdul őseitek azon határozottsága mellett is, miszerint bármily tiszteletben tartották is lelkészeiket és tanítóikat, de erősen őrködtek a felett, hogy valaki azok közül valami olyat ne taníthasson, mi az Isten igéjének és a mi evangyeliomi egyházunknak szent tanaival ellenkeznék. Ha 1802-ben egy ifjú lelkész Magyarországon, ki az ő Jenából hozott rationalismusát fitogtatta, egyenesen a szószékből fizetett el; — ha egy másik 1806-ban azon állítását, hogy a könyörgéstől semmi sikert sem várhatnak, a következett űrnapján nyilvánosan visszahúzni kényszeríttetett, és büntetésül hat évig hivatalától megfosztatott; vagy ha még 1829-ben is egy gyülekezetben, melyben sok nemesek laknak egy lelkésztől, ki kétségbe hozta Krisztus istenségét, a templom kulcsai tüstént elvétettek, és midőn több tekintélyes lelkészek a i letétetett mellett közbenjártak, a nemes urak erélyesen kinyilatkoztatták, hogy ők az evangyeliom mellett vagyonukat és vé! riiket mint őseik feláldozni készek: ezekből oly határozottság tűnik ki, mely ha alakjában hirtelenkedő is, de lényegében a keresztyén községeket illető jogon alapul, s arra serkent bennünket, hogy a valódi bibliai és egyházi hit klenodiumához mint sérthetetlen kincsünkhöz állhatatosan ragaszkodjunk. Ha háború s üldöztetés idején birtokok elkoboztattak, házak felgyújtattak: ez még nem volt oly nagy veszély, mintha tévtanitók az evan: gyéliomi igazság gyöngyeit és drága köveit iszap alá temetik, és a I hit aranyát a szívből kirabolják;—ha a só megizetlenül, mivel sóza| tik azután? 4) Hogy Isten igéje a mi nyilvános és magán életünket annyival inkább uralma alá vegye, s Istennek tetszővé képezze: gondoskodjunk a lehetőségig a mi evangyeliomi egyházunknak külső fennállásáról is, és abban is mi az isteni tiszteletet, az egyház szerkezetét és külső rendtartásait illeti, a lehető legjobbakra törekedjünk. Valóban a magyarországi s erdélyi evangyeliomi egyház jeles szerkezete, mely az apostoli kor őselőképét oly hatályosan utánozza, felette sokat tett a keresztyéni tan és fegyelem épségben fenntartására, s nem ok nélkül maradtak hálás emlékezetben közöttetek a zsolnai zsinat határozatai 30-dik Martiusról 1610-ben, és a Sempta-iak 1-ső septemberről 1622-ben, melyek a ti egyházi jogaitoknak s egyház-szerkezeteteknek mai' napig alapjai, ugy hogy minden évben az 1-ső september, melyen a két confessió Greneralconventje Pesten össze szokott gyűlni, nektek becses ünnepnap vala. Vajha a ti egyházi szerkezetetek felett tartandó ujabb tanácskozmányok, melyekre mostani kormánytok hálát érdemlő szabadságot igér, ezen ősevangyeliomi alapon fognának tartatni, s egyházatok kellő szilárd épülete emelkedhetnék belölök ! Csak mindezek mellett azt ne felejtsük el, hogy a helyes élet nem az egyház külső szerkezetéből ered, hanem a szerkezet a helyes életből, ugy hogy itt is több súly fekszik az igaz hiten s keresztyéni életen, mint a külsőket illető kérdéseken. Nem a presby terialis és synodalis, — vagy consistorialis és collegialis rendszeren alapul az ügy ; és ha a mi beszédünk s iratunk csak ezen kérdések körül forogna, ugy félnünk kellene, hogy a fődolgot eljátszuk,—miből az egyházra nagyobb veszély következnék, mint a minőket a szerkezet némely hiányai szülhetnek. 5) Felette kívánatosnak akarjuk mi folytonosan tekinten a különböző hitfelekezetek s egyházak közötti j békességet. Igen örvendetes az, hogy Austriábau az ágos-