Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

különben pedig a lelkiismeretességben, az erkölcsi komolyságban s őnhaszonlesés nélküli emberszeretetben sok fogyatkozásuk vagyon. Ellenben az Isten igéje iránti élo hit és Istennel való benső társalkodás megélesíti a lelkiismeretet, hogy minden kis hiba miatt nyugtalan legyen, bűnbánatot tartson, s minden kötelességei szigorú teljesítését tegye fel magában, még pedig az Úrért az ő hozzá és embertársaihoz való szeretetből, nem külső tekintetekből. Itt bizonyosan azt mondják sokan közületek: hiszen ke gyes is van elég, ki sokat hibázik kötelességei teljesitésében.Fájdalom az igaz, s ugy volt az minden időben, minden társaságban. Judástól fogva mind e mai napig. De mondjátok meg csak, váljon minden apostolok árulók voltak- e mivel Júdás a volt ? — Minden Korinthusbeliek vérfertőztetők, mert egy ilyen találkozott közöttök,— minden Ephesusiak tolvajok, részegesek, káromkodók, mivel néhányat közülük Pál ezen bűnökkel vádol ? Ki fog ily igazságtalanul ítélni ? Azonban ha az apostoli kis gyülekezetekben, kik az első szeretetben állottak, már találkoztak ily nem tiszta tagok: lehet- e csudálni, ha a mi nagy, s a világgal olyképen összeszövődött gyülekezeteinkben is sok csupán szin-és szájkeresztyének találtatnak. Azért ne a gyomot tekintsétek a tiszta buza közt, hanem a szép és gyümölcsöt bőven termő növényeket, melyeket mindenütt találtok, hol az üdv után epedő mennyei érzületű emberlelkek az Isten igéje és sz. lelke által beléjök plántált életcsirákat magokban folyton fejlődni és működni engedik. Minden bizonynyal Isten igéje még egy embert sem tett roszszá, de ezreket szabadított ki a mély fertőből, s változtatott által durva világ fiaiból szelidérzésü égi polgárokká, perpatvar -kodókból békekedvelökké, önzőkből áldozatkészekké, fösvényekből adakozókká, tobzódókból mértékletesekké, lázzongókból csendes, engedelmes, békés polgárokká, tigrisekből bárányokká, szitkozódókból imádkozókká, tudatlanokból gondolkozókká, és értelmesekké, liasználhatlanokból sikerrel munkálkodókká, sivatagpusztaságokból Isten virágzó kertjeivé. A ki ezeket nem birja kellőleg elhinni, s általában az Isten igéje ellen emelkedett némely kételyeket nem birja kellőleg legyőzni magában: azt mi sürgetősen kérjük-, tegyen csak kísérletet, olvassa csak elfogulatlanul és igazság iránti szeretettel ezen könyvek könyvét, gondolkozzék felette és imádkozzék, s igyekezzék a szerint rendelni életét. — Azt mondja az Idvezitő : „A ki akarja annak akaratját cselekedni, megérti a tudományról, ha Istentől vagyon-e, vagy én enmagamtól szólok." (Ján. 7. 17.) A ki nem tett ily kisérletet: az nem is Ítélhet. A ki pedig ilyen kísérletet tenni nem akar: az vegye szivére azon borzasztó komoly szót, melyet a különben határtalan szeretettel teljes Idvezitő mondott. Aki nem hisz elkárhozik (Mát. 16. 16.). VIII. Fontossága ezen hitnek a mi katholicus keresztyén társaink iránti viszonyunkra nézve. Miket eddig előadánk, alkalmaznunk kell azokat kiválólag azon viszonyokra, melyekben vagytok ti katholicus keresztyén társainkhoz. Kétségkívül kiván Jézusnak minden igaz tanítványa testvéri békében állhatni azokkal s valódi fájdalommal érzi, hogy a két egyház között tátongó mélység oly messze szakítá ezeket egymástól. Különösen fájdalmas az, hogy oly sok katholicusok az ő ellenséges állásukat irányunkban teljesen igazoltnak tekintik az által, hogy a protestánsok hitetetlenek volnának, kik az Ur előtt térdet nem hajtanak, kik elbizottan azt hiszik, a mit akarnak, és fegyelem nélkül azt teszik a mihez kedvök van; nincs is náluk semmi egyházi rend s egység, és mivel számos felekezetek s pártokra vannak szakadozva, a szegény nép azt sem tudja, mit higyjen és kinek adjon igazat, a szentháromság a halhatatlanság, a hit és élet legszentebb kötelességei ellen megjelenhetnek közöttük a legveszélyesebb munkák, melyek a vallásos és erkölcsi életet széltiben pusztítják. Ezek azon szemrehányások. melyek legérzékenyebben sújtanak bennünket, mert sok igazat tartalmaznak. Más szemrehányásokat kevésbbé vehetünk nagyra, mert azok az igazság elferditésén és félreismerésén alapulnak. Igy akármit beszélhetnek a mi reformátoraink erkölcsi jelleme ellen, melyet csak a történelmi minden igazság teljes elferdítése sértegethet; igy van a dolog azzal a régibb és ujabb szemrehányással is, miszerint a protestantismus forradalomra vezetne, holott mind a jelen, mind a mult kor történelme nyilván mutatja, hogy katholicus tartományokban sokkal több a forradalom mint evangelicusokban, és hogy minden valódi evangelicusok legengedelmesebb alattvalói bérmely felsőségnek, csak hogy olyat ne tegyen fel róluk, mi lélekismeretökkel és az Isten igéjével ellenkezik. De fájdalom! azt nem tagadhatjuk, hogy az evangelica egyháznak igen sok tagjai tisztán külsőleges protestánsok, azaz ' semmi sem telik egyéb tőlük mint csupán protestálni a katholica egyház tanai s szabályai ellen; különben keveset vagy semmit sem tudnak s hisznek. — Es a hitetlenség sőt istentelenség sok iratai, melyek még máig is mindig jelennek meg közöttünk, ez már oly valami, mely mindnyájunkat mély szégyennel s keserűséggel i borít el. Igaz, hogy mi is mondhatjuk katholicus keresztyén társa! inknak, hogy nem igazságos dolog egyes rosz tagjai miatt egész társaságot, egész egyházat elitélni és hogy épen nem hiányzanak ő nálok is egyes rosz emberek, sőt hitetlenek sem, kik a legfontosabb katholicus, sőt keresztyéni tancikkekből semmit sem hisznek, de kiviilről hitet színlenek, hogy büntetés alá ne jussanak. Hogy mi büntetéssel és kénszeriféssel nem lépünk fel; hanem megengedjük kinek-kinek hinni a mit akar : ennek oka azon alapos meggyőződésünk, hogy kényszerítni csak testi s külső cselekvényekre lehet, de a lelkek és azok gondolatai, s a lélekismeret felett embernek hatalma nincs. Ezért mondta a ti hajdani császárotok, a nemes lelkű 2-ik Maximilián, azon jeles szavakat: „nem a mi dolgunk a lelkiismeretnek parancsolni, és valakit hitre erőszakkal kénszerítni." — Sőt maga a legerősebb kényuralkodók egyike, 1-sö Napoleon azt mondta; a fejedelem hatalma ott végződik, hol a lelkiismereté kezdődik. — Azonban ez nem zárná azt ki, hogy a nyilván rosz iratoktól a kinyomatás megtagadtassák, és hogy ezen tekintetben sok elnézés uralkodik, azt szivünkből fájlaljuk. —• De nem szükség nagyon szoros bilincsekbe verni a szabad gondolkozást, mivel az emberi tudomány kifejlésének meg vannak saját jogai, és a tévelygések leghelyesebb legyőzése, nem az elnyomás, hanem azoknak tudományos és bibliai megcáfolása. Azonban eltekintvéu az irodalomtól, az életben semmi becse sincs az erőszakolt hitnek, s erőszakolt szeretetnek, s a minő kevéssé lehet bölcsészetet s költészetet ütlegekkel tanítni oly kevéssé lehet a hit igazságait valakire ráerőszakolni. Mit nyert az első keresztyén magyar fejedelem, Szent I s v á n azon kényszerítő szabályokkal, melyekkel a régi magyarokra a keresztyén vallást erőszakolni akarta ? Elfojtott düh Krisztus ellen és bőszült lázadás lett gyümölcse a botorul neki hajtó buzgalomnak. És a Nagy Károly fegyverei által a ker. egyházba beerőszakolt szászok mennyi durvaságot és pogány elemet hoztak abba be, mely kétségkívül nem fogott volna oly szánandóan elvilágiasodni, ha oly sok tagoknak csupa külsőleges hozzáragasztása közbe nem jött volna.Csak szabad benső meggyőzés utján, tanítás és példaadás által lehet a keresztyén vallást mások előtt fontossá s becsessé tenni. A ki podig földiekre irányzott érzülete miatt hinni,sőt az egész közönségnek engedni nem akar, arról mondja ezt Jézus : „ugy tekintsd azt mint pogányt és vámszedőt," azaz hagyjad öt megátalkodottságára; és bibliánk legutolsó lapján ezt olvasssuk: „a ki rosz, legyen rosz ezután is, a ki tisztátalan, legyen ezután is tisztátalan," azaz maradjon olyannak maga kárára, ha javulni nem akar. Az Isten liosszutürése gyakran hitelt felülmúlólag sokáig várakozik, s időt enged a bűnbánatra: az emberek csak külsőleg büntethetik meg a szembeötlő bűnöket, a hitet s érzelmet kinek kinek lelkiismeretére hagyni kéntelenek. Sokan örömest hinnének, ha meggyőződésre lehetne őket segíteni ; ellenben a kénszerités fellázasztja őket ugy, hogy ha a hivés külszinét felveszik is, de az igazság és szeretet nélküli, tehát képmutatás, mely legrosszabb minden bűnök között. Inkább teljes szabadság, mint képmutatás, inkább nyilván fellépése a veszélyes eszméknek, mint azoknak elfojtott bosszúja az egyház és biblia ellen, inkább viszálkodása a különböző nézeteknek, mint a nézet nélküliség s tompa anyagiság temetői csendje. A különböző nézetek, s azoknak egymás elleni harcai, igaz, hogy sajná'