Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-15 / 15. szám
Vigasztaló reánk nézve az, hogy most legalább a tudomány valami jobbat ismert el, és hogy a valódi égi bölcseség forrásai ismét gazdag folyásnak eredtek a mi főiskoláinkon, a mi tudományos irodalmunkban, valamint számtalan vallásraképző iratokban ugy, hogy minden lélek, mely valami jobbat keres, mély szellemi vágyainak elég táplálékot talál. Igaz, hogy az úgynevezett miveltek s a nép nagy tömegénél, a könnyelműség, mely nem gondol az istennel és örökkévalósággal, oly nagy pusztításokat tett, hogy ezen eláradt romlás ellenében, minden emberi segitség csak erötelen gát és mindég súlyosabb Ítéletet kell várnunk Istentől, ki magát megcsufoltatni nem engedi. Azonban azt is sokszorosan tapasztaltuk, hogy azon bizonyság, melyet az élő hittel biró keresztyének szóval és cselekedettel tesznek nem haszontalan, s ez által a végveszélytől sokan megmenekülhetnek. Ilyen bizonyságot bocsátottunk mi ki nyolc év óta német hazánk minden részeibe és hisszük, hogy nálatok is ezen mi bizonyságtételünk sokaknak hitbeni erösbitésére szolgál and. Ehhez képest ti előttetek is kedves fi- és nővéreink! kívánjuk letenni hitünk felöli vallástéteiünket, már azért is, mert az ily közös vallástétel szent köteléket fon a lelkek körül, és ezen alsó világból, melyben oly sok dolgok választanak el egymás- i tói bennünket, felemel a felsőbb haza szellemi közösségére,melyben lehullanak, a nemzetiség és egyházalak földi választó falai, mint Sz. Pál szól: öltözzétek fel az uj embert, nincs ott görög, zsidó környülmetélkedés, környiilmetélkedetlenség, nem görög, scytha, rabszolga, szabados, hanem minden és mindenekben a Krisztus. Halljátok tehát a mi hitünket, melytől egyedül várunk üdvöt egész benső és kiilső, ideig és örökké való életünkre. VI. Bizonyságtétel az evangysliomi hitről. 1) Hisszük,hogy az égnek és a földnek mindenható teremtője nemcsak eredeti oka s fenntartója minden dol goknak, kinek köszönhetjük naponkint mindazt, mi életünk fenntartására szükséges, hanem hogy ö közel is van mindenkihez közülünk s egész életünk folyamán a legkisebb dolgot is csudálatos bölcseséggel, szeretettel s igazsággal igazgatja és hogy minden rajtunk történő dolgokat az örömmel és fájdalommal együtt ugy kell tekintenünk, mint az ég felé vezető -kegyelmi tényeket, s ahhozképest minden csapásban, mely akár természeti események, akár az emberek méltatlansága által hárul reánk, csendes béketűréssel isteni végzetet vagy megengedést, és félénk intézett bűnbánatra hívást 1 kell elismernünk. 2) Hisszük, hogy minden ember különbség nélkül az Isten szent törvényszéke előtt megvetendő', mint adóssággal terhelt bűnös, ki Isten országára nem képes a miatt, mert természetünk megromlott, az akarat dacolása által, melyet Ádámban öröklöttünk, önhibánkból pedig szaporítottunk, mely kevélységében , s kéjvadászatában az isten szent és egyedül jó akaratának ellene szegül, s Ön- és világszeretetében, mely egét csak földi hiúságban keresi, az Isten s félebaráti szeretetet pedig dölyfös önzésében megtagadj a. Számtalan elmulasztások és általhágások gondolatokban, szavakban és cselekedetekben Isten előtt kárhozatra méltókká tesznek bennünket, ugy hogy béke nélkül élnünk, vigasz nélkül szenvednünk, remény nélkül halnunk s borzasztó örökkévalósággal kellene szembe mennünk, ha Isten a maga szoros igazsága szerint bánnék mi velünk. 3) Hisszük, hogy Isten az ö végetlen szeretetében tökéletes üdvöt kíván ajándékozni mindnyájunknak az által, ki az ő lényegének képmássá és a mi életünknek előképe, az ö öröktől fogva való egyszülött fia a Jezus Krisztus által, kinek Isten-és emberléte csudateljes nyilatkozmánya a szent háromságnak, és épen oly csudateljes kiengeszteltetése, megdicsőitése az emberiségnek, mivel ő benne az istenség egész teljessége a maga valóságában lakozott, és mégis ő a mi elveszett emberi nemünket felvette magára, hogy az ö bünnélküli életében Isten minden igazságát teljesen betöltené, s vértanúi halálában a minden időben s minden helyen élt minden emberek véghetetlen adós ságáért eleget tegyen, midőn mint önkéntes kezes isten-emberi életét váltság gyanánt adta, mely végetlenül nagyobb érdemű, mint minden emberek élete. Igy az ö haláláldozatának, oly nagy ereje van, mintha mi mindnyájan meghaltunk volna; mint az emberi nem feje és képviselője bemut; t bennünket Istennél mint ö testvéreit, az ő igazságát nekünk számítja be, és az Atya a Jézus ártatlansága tiszta világában tekint mi reánk, ki által ő nála kedvesekké lettünk. — Söt az ö egyszülött fia fiusági jogaiban részesíttetünk, mint ö fiai, kiknek az atya kegyelmi trónjához szabad járulásunk vagyon, és többé semmitől nem félhetünk, söt mindent reményihetünk; nem félhetünktöb! bé a haláltól, az ördögtől és pokoltól, reménylhetjük pedig az isteni szeretetnek minden gazdagságát, az időben és a boldog örökkévalóságban. 4) Hisszük, hogy azon magasztos üdvjavak, melyeket Jézus Krisztus az ö élete, halála, és feltá- adása által szerzett hirdettetnek nekünk az ige és a keresztröli prédikálás által s sajátjainkká tétetnek a Szentlélek által, ki mint Krisztus helytartója és mint legfőbb vigasztaló és tanitó bennünket az ő büntető hivatala által bűnbánatra, vigasztaló hivatala által boldogító hitre, tanitó s nevelő hivatala által megszenteltetésre vezérel s igy uijászületést és megtérést eszközöl sziveinkben, hogy azok saját bölcseségükről s igazságokról lemondjanak s minden üdvösséget csak Jézusban keressenek. Az ilyen újjászületés a Szentlélek által szükség, hogy megújítsa az egész életet a hit erejében, mely szeretet által munkás és a milyen bizonyos az, hogy Isten előtti megigazulást, saját érdemünk nélkül egyedül a Jézus engesztelésébe vetett hit által nyerünk : oly bizonyosan köteleztetünk arra, hogy a megszentelés lelkét magunkban működni engedjük, hogy a hit gyümölcsei bizonyságot tegyenek a felől, hogy hit által egyességiink vagyon Istennel, ki szeretet és egyszersmind szentség, és hogy a mi őhozzá való szeretetünk legyen a törvénynek betöltése. — Légy hasonló Jézushoz ez az uj élet alapszabálya, és abban megkívántatik : hivnek lenni a legkisebb részletig, s minden életviszonyokban alárendelni saját akaratját az Isten akaratjának és törvényének, s Jézus érzelméhez s szelleméhez szabni magát. Ehhez tartozik még kiválólag a felsőbbség iránti hiv engedelmesség is, melyben mi Isten rendelését tartozunk tisztelni, mely ellen feltámadnunk soha sem szabad, még ha valamit Isten szava ellenére kívánna is, mely esetben csak az engedelmességgel vonakodni és protestálni, de soha fellázadni nem szabad. 5) Hisszük, hogy a Szentlélek az ilyen újjászületést és megszentelést a keresztyén anyaszentegyház kegyelmi eszközei által munkálja mi bennünk, mivel az az Isten igéje és a szent sakramentomok által hivja, gyűjti, világosítja, szenteli a lelkekeket és tartja meg a Jézushoz ragaszszkodó egyetlenegy igaz hitben. Isten igéjében ismerjük fel a Szentlélek nyilatkozmányát, ki által felvilágosíttatva írták a próféták és apostolok azt, a mit mi most mint egyedül csalhatatlan kútfejét s vezérfonalát hitünknek és életünknek tisztelni tartozunk. Ezen prófétai és apostoli szó nekünk egyedül isteni hagyomány, s bármely örömest használjuk a ker. egyház kegyes tagjainak tanításait is, de csak annyival fogadjuk el azokat, a mennyiben Isten igéjével összehangzanak. Olvasni az Isten igéjét minden keresztyénre nézve jognak és kötelességnek ismerjük; és tapasztalatból tudjuk, hogy dacára az egyes helyek többfélekép lehető érthetésének, mégis minden mi a keresztyéni hitre és életre tartozik, teljesen világos és kielégitőleg megérthető abban mindenki által ki az igazságot s egyenességet kívánja. A két sakramentomok, melyekre nézve egyedül találunk a szentírásban rendeletet s ígéretet, ránk nézve megbecsülhetetlen eszközök, melyek által az isteni kegyelemajáudékok velünk lényegileg közöltetnek. A keresztség mi szerintünk újjászületés fürdője s megújítása a Szent-léleknek a Krisztussal és az ő egyházávali egyesítésre nézve, az isteni fiúságnak s minden égi jóknak ígérete mellett. És mivel azt hisszük, hogy a Szent-lélek a kis gyermek lelkére is működhetik (Luk. 1. 15), azért az egyház ősrégi gyakorlata nyomán mi a keresztség áldását, mely úgyis nem mitőlünk függ, kis gyermekünkre is irányozzuk, s ez által annyival inkább köteleztetünk azokat fegyelem és intés által Jézushoz méltókká nevelni, s az üdv igazságai és utaiban alaposan oktatni.