Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-08 / 14. szám

még ezt teszem hozzá: hogy a conventektöl világért sem engedném elvétetni, s bárki másra ruházni, ezen a múltban sokat használt s jövőben is nagy jelentőségű, szép jogot , a testületek általános felelősségét. Az elnökök igen is — sőt mindenki kivétel nélkül — felelős ugyan tetteiért, de csak a gyűlésnek , s ba ez magáévá tette azok ügyét: akkor az egész felelős az egyért. Sapienti stb.! No de ezek inkább az utasítási formulákhoz tartoznak, a mikről annak idejében többet. Zsinati készületül a legjobb, legbiztosb, s legcélszerűbb eszközt utoljára hagytam: 5-ör. Ezen lelkemihlettségévelüdvözlött „Egyházi s iskolai prot. lapokat, melyeket Isten után a derék három szerkesztőnek közönhetünk, kik ezzel is, s azóta már benne is kimutatták, miként buzgó apostolai s méltó vezérei egyházunknak: Éljenek! Ide rakjuk le minél többen és gyakrabban, szorgalmas méhekként gyűjtögetett tanulmányozásinkat, elveinket, formuláinkat, utasításinkat, habár b.-csabai minta szerint is, „quia contraria juxta se posita magis elucescunt;" és nem kellend félnünk sem a lengyel codextól, sem Thomasius elveitől. Most már készüljünk a zsinatra, mert „ime az ajtó előtt állok és zörgetek!" Blázy Lajos, körösi ev. pap. Apró egyházközségek. Tíz számát olvastam már el a Prot. Egyh. s Isk. lapnak,—hálaistennek! megannyi jelenségét egyházunk ébredezésének. A kakas szól; a hajnal hasad: vajha senki meg ne tagadta légyen köztünk szent hitét! Itt, in partibus .... az olvasottakat illetőleg, vallhatjuk, hogy mi az ikerelnöklet alatt magunkat jól érezzük, azt sokszor szükségesnek, de egyszersmind külön hatáskö rét megszabandónak tapasztaljuk. J. L. úrral a cura pastoralisra nézve ugyan egyet értünk, hanem azért a ur értelmébeni inspectort—vagy szerintünk tán főgondnokot—• is, az ő általa elsorolt tulajdonokkal, ha ugyan mindenütt volnának, szivesen látnók. Az önsegélyezés, persely, egyházi domestica, sőt államsegély felől is gondolkodtunk és állítjuk, hogyha evang. egyházunkra üdvhozó , valóságban lehető volna: bizony Literáti János barátom boldog kassájához is minden késedelem nélkül hozzányúlnánk : sed non licet nobis esse tani beatis ! És mert ez, ránk nézve sem üdvös, sem nem kivihető: e körülményben apologiáját találjuk annak a sok pénzrőli beszédnek, melyet e lapokban eddig is olvasunk. Valóban sokat mondtak már és még igen sokat kell beszélni, mig anyagi ügyünkkel készen leszünk, s talán egy kis lépéssel elébb haladunk, ha a tárgyakat is elsorolandjuk , melyekre a pénz kell, hogy igy szükségeinknek terjedelmét értsük és az előállítandó segély menynyiségét ahoz mérjük. Bátor vagyok a segély tárgyai közt első helyen felmutatni, a mi — számukra nézve kicsiny atyánkfiait, az apró egyházközségeket. E lapok 10-dik számában elmondta egy figyelmeztető atyánkfia, hogy e mi tiszántúli egyházkertiíetünkben mily sok egyház nem számlál 600 lelket, a tiszamelléki kerületben az összes 384 anyaegyháznak, — bár a sok leánygyülekezetet mind anyjához számláljuk — épen fele ilyen; a többi egyházkerületekben is hasonló az arány. E sok apró község, helyzete által oda van utalva, hogy mind társadalmi, mind egyházi életének fentartására, a szükséges kormányzó és őrző személyzettel épen ugy ellássa magát, mint az ezer főket számláló községek. Egyházi tekintetben lelkészre és iskolatanítóra van szükségök, de minthogy kevés a fizető, csekély fizetést is erőfeszítéssel állíthatnak elő. Innen a gyakran felhangzó panasz, ugy a kisded nyájak, mint nyomorúan dijazott egyházszolgáik részökről. És szerény véleményem szerint, e szükség az, melyen legelőször kell segíteni, nem annyira a szegény szolgákért, mint magokért a gyenge, kicsiny ev. nyájakért. *) Ök magok sok helyen nyilatkoztak már ez iránt, kérték az affiliáltatást, mint oly enyhítő szert, mely által anyagi túlterbeltetésöket könnyebbülni hiszik. Talán segítene is ez ott, hol a két egyházi tanító fizetéséből, egy iskolatanító becsülettel dijaztathatik, — noha itt is más uj szükség áll elő, az anyaegyház lelkészének igénybe veendő szolgálata jutalmaztatásában —: ott pedig, hol most is csupán lelkész lakott és egyházat és iskolát együtt tanított, és mégsem birt illő tartással : az affiliáltatás után még szomorúbb leend a kilátás. Mmt lehetne mégis az apró egyházak valláserkölcsi éltöket fentartani, azoknak anyagi túlterheltetésök nélkül? Mindenesetre a mely gyülekezet két egyháztanító tartására tehetetlen . igénytelen véleményem szerint, tartana csak egyet, és ez lenne mindenkor iskolatanító, nera pedig lelkész. Iskolatanítót óhajtanék, nem a lelkészek könnyebbségeért, de az ily apró egyházak elömentéért. Iskolatanítót óhajtanék jelesen azért, mert szegény-sorsu gyermek más községbe iskolázás végett nem vitethetik. Iskolatanítót óhajtanék, mert iskolázás nélkül a lelkésznek hallgatóiban nincs többé alapja, melyre felsőbb vallási oktatását fektethesse. Lelkészt pedig nem óhajtanék iskolatanítóul, mert noha nincs teljesen elkülönítő vonal az ev. lelkész és tanitó közt: mégis a tapasztalat azt tanítja, hogy a lelkésznek iskolatanítása ritkán sükeres ; és pedig azért, mert a gyermek-és néptanításra különböző hajlam és képeztetés kívántatik. Én szeretem hinni, hogy a lelkész azért akart lelkész lenni, hogy népet, és a tanító azért kivánt tanítóvá lenni, hogy gyermeket oktasson. Ha már egy bensöleg hivatott lelkész kellőleg kiképezte magát és kül hivatást is, egy tanítóval ellátott községben nyer, — lesz hivatalának megfelelő lelkész ; ha pedig sorsszeszély vagy más ok miatt áthelyeztetik egy ily kettősterhü állomásra, — mint a tapasztalat igazolja, — ritkán fog birni iskolatanítói türelem- és ügyes| séggel. — Nem mondóm, hogy ennek igy kellene lenni, de igy mutatja az élet: non omnia possumus omnes. Nem óhajtanám a lelkészt iskolatanítóul azért sem , mert az iskolák felett jövőre is, a lelkészi és világi elemből alkotandó szigorú egyházi felügyeletet kívánok, és tudom, hogy e felügyelet egy iskolatanítóra mindig több sükerrel fog hatni, mint egy iskolát vezető lelkészre. Nem óhajtóm végre a lelkész iskolatanitását azért sem, mert az ily iskolatanítólelkészek jövőre is csak kis egyházakba fogván alkalmaztatni , lesznek (bocsánat a nagyon tisztelendő kivételektől) a szolgálatban is ép oly gyarlók, a minő csekély fizetésök. A tudós kálvinista Jakabfalvay, a sárospataki füzetek í 2-dik félév l-sö füzete 559-dik lapján említi egy protestáns magyar nagy ur ama kedélyes mondatát: „Ragad a protestantismus, mint a liszt, azért minden faluba, csárdába templomokat kell építeni," — hozzá tévén, — miből aztán papjaink nagy részének szegénysége következett és a nép is elfogyott. Ez is figyelemre méltó! Nálunk hasonló furcsa elv divatozott egykor : „Daráhra is pap kell!" mondának és aztán voltak is papok, lettek egyházak, kik magokról őszintén vallhaták: nos numerus sumus. Affiliáltatnék tehát minden kicsiny egyház, mely a reménylhető segélyezés mellett is, lelkész és tanító ellátására nem leend képes,— affiliáltatnék, a jelenben benne szolgáló lelkész elöléptével vagy kihaltával és állíttatnék belé iskolatanító, a mostani — kétfelé osztva csekély belhivalnoki fizetésből illő díjazással; ott pedig, hol eddig is csak egy egyházi tanító volt, kellő fizetéspótlással, hogy igy el ne tiltsuk a gyermekeket, — kiké a mennyeknek országa — az Úrtól. Mát. 19.14. E tanitó imádkozzék ily helyeken naponta a templomban is. Az anya-egyházakban pedig len*) Nem állítom választó számul a 600 lélek számot, mintha mind azon egyházakat, melyek kevesebb lélekből állanak, segélyzendőknek hinném, noha tudom , hogy nagyobb részben azok. Itt az egyházi vagyon és a hívek anyagi állása sokat módosít.