Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-08 / 14. szám
329 side seculari competit huic etiam spirituális su-perinspectio super totam Ecclam." — Az 1780-ki vegroviai zsinat pedig minden egyházi igazgatási jogot annyira a lovagi rend kezeibe adott, hogy még a helybeli gyűléseken is, a pap legfeljebb csak jegyző lehet! —• Tessék a a jövő zsinathoz mintául felvenni! És leszen egy uj világi egyházi gyülekezet. No de aztán ne gúnyoljátok el prot. ev. egyháznak, sern Krisztus anyaszentegyházának, de még tán az Istennek biblikus intézményein alapított keresztyén egyháznak se! —• Mert amely gyülekezet, az Isten és Jézus Krisztusnak — s nem is az egyháznak — szolgáit megtagadta: az magát J. Krisztust tagadta meg ; mivel ő maga mondá: „Bizony mondom nektek, a mit cselekedtetek egygyel ez én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek." (5 ) „Először rendelt Isten az anyaszentegyházban apostolokat és doctorokat, azután községek igazgatóit." „Ti pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint. És ha egy tag szenved, minden tagok egyetemben bánkódnak." (°) „Avvagy az Isteunek anyaszentegyházát megútáljátok-e? és azokat szégyenítitek-e, a kiknek nincsen mit enniök? (7 ) Egy test és egy lélek vagytok, miképen hogy a ti hivatalotoknak egy reménységére ís hivattattatok. Egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, és mindeneknek Atyjok. (8 ) Nincsen sem szolga, sem — ur — szabados: mert ti mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban. Azért többé nem vagy szolga, hanem fiú." (9 ) — És mégis egyházi szolgáknak neveztetünk, nemcsak azon kevés bibliai ismerettel biró világi egyének által, kik — ép azért —• az egyház és pap viszonyai s fogalmai iránt zavarban vannak : hanem fájdalom, a prot. lap valamely vezér cikkében is igy olvastuk. *) Örökké emlékembe 7ésve (5 ) Máté ev. 25, 40. (f i ) Pál I. Kor. 12, 26—28. (7 ) Ugyanott 11, 22. (8 ) Pál Efez. 4, 4—6. (9 ) Gal. 3, 28. — 4, 7. *) Az érdemes cikkiró ur alkalmasint elfelejtette, hogy az egyházi szolga elnevezés a bibliából van véve, mint Jak. 5, 14. Beteg-e valaki ti köztetek? hivassa az egyházi szolgákat, s imádkozzanak érette stb. Ha cikkiró ur az eredetiben előforduló TZQgefívtrjQ szót későbbkorú értelmében i akarja venni, s azt állítaná, hogy az apostol nem lelkészek- j ről szól: akkor vegye gondolóra, hogy a „minister" szót magyarul széltire „egyházi szolga"-val szokták kifejezni. Igy az augustana confessio magyar fordításában 14-dik articulus: „Az egyházi rendről azt tanítják, hogy a gyülekezetben közönségesen senkinek sem szabad tanítani, sem sá•kramentomokat kiszolgáltatni, hanem az arra rendesen meg- I hívott egyházi szolgának. — Calvin institutioinak Molnár Albert-féle fordításában pedig 4. könyv 3. rész 10. §.: Hogy valaki az anyaszentegyház igaz s z olgáj án a k tartassék , szükség , hogy illendőképen hivattatott le- I gyen." — A 12. §. szól arról: „Miképen kelljen az egyházi szolgákat választani"; a L3. §.: „Kiktől kelljen az egyházi s z o 1 gá k n a k választatniok ?" stb. Egyébiránt erős meggyőződésem az, hogy a szellemi téren általában, de különösen a Krisztus egyházában annál nagyobb valakinek kiérdemlett tekintélye, minél kevesebb gondot fordít külsőségekre, címzésekre stb. a keleti bölcs ama mondása szei-int: „A ki hajhászsza a tiszteletet, a tisztelet fut előle." Urunk pedig világosan mondja: „Ki első j akar lenni közöttetek, legyen utolsó." Ha az egyházat igazán szeretjük , ne feszegessük, különösen most ne feszegessük a jogelsőségeket. Az egyházban az a legelsőbb (primus inter pares), a ki legbuzgóbb, legyen az akár ugy nevezett világi, akár papi egyén. En sokkal méltányosabbnak ismerem a világiak jelen szószólóit , semhogy feltehessem felölök, hogy a lelkipásztorok ily háttérbeszorítására, a minőt 1791-ben az akkori viszálkodás szült, legtávolabbról ís gondolnának. Paptársaink leg nagyobb része meg sokkal józanabb protestáns gondolko-Ö3U maradnak bold. emlékű Schediusunk, egyik kerületi gyűlésen mondott, e szavai — kiről jól tudjuk, hogy a papi jogot s hatalmat, nem épen széles alapra szerette fektetni, bár különben a bibliai igazságokon alapult méltánylatot sem tagadta meg — „miként a pesti zsinat abban hibázta el leginkább a dolgot, hogy az egyház és annak doctorai közti viszonyt, nem a bibliai elvek szerint értelmezte, s itélte el, cs hogy e nevek s hivatalok fogalma iránt zavarban és igy méltánytalan volt! Azért atyámfiai! mielőtt zsinatoznánk, készüljünk hozzá, vagyis mindenek felett jőjíink előre tisztába a nevek fogalmairól s hivatalok viszonyairól, nehogy zavart értelemmel majdan lengyel zsinatot tartsunk! Az egyház szolgája, az egyházfi, harangozó, és gondnok — gazda — : a pap, tanár és felügyelő, az egyház tisztviselői, elöljárói, s atyái. „Adjátok meg Istennek, mi Istené, a császárnak mi császáré." Ezt azonban ne betű szerint vegyük, mely öl, hanem szellemileg, mely elevenít; legalább Ktihnöl, Paulus, és más hires exegeták oda magyarázzák: „Adjátok meg minden hivatalnak, sőt minden embernek az övét;" igy az egyház, pap és inspectornak a magáét. Szerintem ép ez ellen hibáztak ab.-csabaiak is, inspectori utasításuk készítésében. Ismét azt mondom: tisztelet becsület, de igazság is! én igazán pap létemre is az inspectori hivatal — és igy az egyház *) — lealacsonyitásának tartom az olyféle utasításokat; ez nem is felügyelői, hanem gondviselői — gazdai — utasítás, mert ennek kötelessége a lelki ocsúval elbánni! Én egészen másként, sokkal magasztosabban gondolkodom a felügyelői kötelességekről s jogokról. Bizony, bizony mondom nektek: minden actio reactiót szül; bebizonyítá ezt a közlött b.-csabai eset is, bebizonyítandja jövőre más is, ha a magyar prot. egyház szivébe gyökerezett, s eddig dívott, egyenjogú kettőselnökséget el nem fogadandjuk! E szükségelt kis eltérés után — mely azonban ujabb támpontja cikkem címének — térjünk vissza az 5—9-ik számok alatt kiírt biblia tanaihoz , s mondjuk el abból következett észleletinket a készületről: hogy a mely egyház mind ezen, és még más számtalan ehez hasonló Isten parancsait félre teszi, elforgatja, azon beteljesednek Zimmermann ezen jóslatai: „Der Kőnig von Preussen kann befehlen was er will, und bei eiuem eigenmáchtigen willkührlichen Regimente, wovon wir jetzt, Gottlob ! weit entfernt sind, das aber doch einmal eintreten könnte, würde die ev. Kirche, im preussischen Staate in Gefahr koinmen, ihre L e h r e, ihren Gottesdienst und ihre ganze Yerfassung nach dem Gutbefinden eines Emzelnen regein zumüssen." (I 0 )—• Ide tartoznak az alulírt német tudósok siralmai is, mint méltán valódi jeremiádok : „Die Regenten in Deutschzásu , a mellett sokkal lényegesb bajokkal küzd , semhogy urasági vagy címkórság bántaná. — Ne kételkedjünk tehát egymásnak jóhiszeműségében s ne keresse mindenki csak a magáét, hanem gondolkodjanak a világiak velünk kezet fogva módokról, mikép lehessen az egyház- és iskolát jobb karba helyezni és az egész egyházi élet regeneratioját eszközölni V — s meg vagyok győződve, hogy kik egymást a legszentebb teendők terén a közös ügy javán hőn buzgólkodó testvérekül ismerték föl, formakérdésen összeveszni nem fognak. Lapunkban jelenleg két kérdés forog szőnyegen : Az egyház anyagi szükségeinek fedezése s a kettőselnökség, és meg vagyunk győződve, ha azok a férfiak, kik eddigelő az elnökségi kérdésben szóltak, abban a szellemben, melyet ismert buzgóságuktól méltán várhatunk, az első kérdésre nézve nyilatkoznak, hogy a látszólagos urasági vágy helyett, mindenki a szeretetben munkás, tettleges hitbuzgóságot kénytelen elismerni, a második kérdésben minden szó nélkül is már közelebb jutottunk volna a végelintézéshez , mint a követett uton a szebbnél szebb fejtegetések által. Szerkesztő. *) Lásd fenebb kiirt biblia e szavait- „Ha egy tag szenved, minden tagok egyetemben bánkódnak. (, 0 ) 1834. Alig. Kirchen-Zeitung.
