Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-01 / 13. szám

A bukovinai prot. egyházi és iskolai ügy. Örömmel vettem a t. c. szerkesztő ur m. h. 27-én hoz­zám intézett felszólítását a végre, hogy a bukovinai helvét­hitü keresztyén gyülekezetnek egyházi és iskolai statísti­káját a sz. úrhoz beküldeném, annyival inkább, mivel ezen szándék bennem, a bukuresti t. lelkész ur f. é. január hó 28-kán, 4-dik szám alatti levelének olvasására felébredt és feltétellé lett; mert azon eseményt, hogy a t. lelkész ur új­esztendei ajándékba a Prot. Egyh. s Isk. lapoknak 1. szá­mát kapta, s én mellőztettem, holott magam is, ha nem kül­földön is, de csakugyan nemzetünktől és hitrokonainktól távol élek, nem egyéb oknak, hanem a t. szerkesztőség előtti teljes ismeretlenségünknek kelle tulajdonítanom, — mit a hozzám intézett levél is bizonyít. — Teljesítem hát a t. szerk. ur kivánatát e következő pontokban: 1. A helvéthitü magyarok a mult század vége felé kez­dettek Ráráncs nevü bukovinai helységben, Csernovicz városán és a Pruth folyóján túl északra, a moldvai és orosz határszél szomszédságában összegyülekezni. Legelső egy­házi szolgájok, — de minden felsöbbségi meghivás és be­avatás nélkül, — volt Ajtai Sámuel, ki, — mint ezt bizo­nyos kútfőből, néhai cs. k. bukovinai büntetőtörvényszék ideiglenes elnökétől, mltgs. Krasznai Szabó László úrtól, ki Ajtainak, a krasznai algymnasiumban tanulótársa volt és vele Bukovinában gyakran találkozott, hallottam — debre­ceni theologus diák korában az akkori török háborúra to­borzók (Werber) kezébe esvén, akaratja ellen katonává lett, mig menekülhetvén , a háború végével hazafelé térve, Rá­ráncsban az ottani helv. hit. magyarokkal találkozott, kik őt egyházi szolgájoknak meghívták és a papi hivatal foly­tatására autonomice felhatalmazták. A magyaroknak, kik legnagyobb részben a székely­ségre tett fegyveres szolgálat s némely csín miatt mene­kültek Moldvába, onnan General-pardon mellett lett felhí­vások és megtelepítésök alkalmatosságával, 1777 óta több több magyar református családok kezdettek Andrásfalvára gyülekezni, melyekkel együtt eljött Ajtai Sámuel is, és foly­tatta hivatalát; meddig, nem bizonyos. •— De ekkor még­sem ők magok önálló gyülekezetté nem alakulván, sem a telepítés kormányzójától, tábornok gróf Hadik Andrástól ilyennek nem tekintetvén, a telep tervében rájok egyházi és iskolai szempontból semmi tekintet nem vétetett, s igy templomi, papi és iskolai fundus nélkül maradtak, (ez ed­dig traditio, mivel erről semmi oklevél nem található. — (1. Erdélyi prédikátori tár. 1836. VI. füzet). 2. Az egyházi önálló gyülekezet alapulása, és a leg­első rendes lelkész hivása felől az egyház jegyzökönyvé­ben , melyet az akkori erdélyi n. t. superintendens főtiszt. Abats János ur 1801-ben maga készíttetett és kezdett, ezen adatokat találhatni: „Minekutána Bukovinában Andrásfal­va , Hadikfalva és Istensegíts három helységekben a ref. családok száma 52-re szaporodott, két követeik által 1797-ben a tisztelt superintendens úrtól magoknak papot kértek, melyre a bukovinai cs. k. kerületi hivataltól május 1. nap­ján 1798-ban, 2168-ban sz. alatt, törvényes engedelmet is nyertek; de csak 1801-ben ment be ezen hivatal elvállalá­sára t. Miskoltzi István uram Kézdi-Vásár helyről." Minthogy pedig az ekkor megajánlott papifizetés csak 150 frtra ment, ennek nevelésére mlgos báró Nalátzi Na­látzy József, akkori Zaránd vármegyei főispán egy 400 frtból álló alapítványt tett, melynek 6% kamatja 8 fr. 19 kr. p. p. az erdélyi ref. főconsistorium pénztárából mai na­pig fizettetik. — Ugyan az erdélyi mlgos főconsistorium febr. 1. napján 1801. azt az ajánlatot tette vala, hogy a buk. andrásfalvi pap fizetését 200 frtra mind addig fogná pótol­ni , mrg az magános jóltévők által annyira fog növekedni; teljesedett-e ez ajánlat vagy nem, és meddig? nem tudható. 3. Az Urasztalára kétrendbeli drága abroszokat, vert­ezüst tányért és belől aranyozott kelyhet mlgos Zabolai gr. Mikes Anna úrasszony, báró Dániel István ur kegyes öz­vegye ajándékozott. 4. Templomot kezdettek építeni fából 1825-ben, a há­zak sorába, a papi telekre, az akkor fcnálló Toleranz-patent értelmében, utcahosszába és az udvarra nyiló ajtóval; egy hozzáépített toronyforma haranglábbal, de a mely betilta­tott volt, ezen épületek csak fedél alá kerültek, de külön­ben el- és felkészítetlen maradtak. Az utcáról bejáró ajtó 1835-ben vágatott ki. 5. Miskoltzi István uram 1827-ben Erdélybe vissza­térvén , a helvéthitü község megváltotta tőle az ö birtoká­ban volt zsellértelket papi teleknek, melynek terjedelme, középjóságu földben, a legelöilletékkel együtt 22 alsó­austriai holdat és 328 • ölet tészen. 6. Miskoltzi uram németül nem tudván, ugy látszik, hogy az egyházi törvényhatóságokkal nem gyakori érint­kezésben volt, mert az egy elbocsáttatásáról szóló bécsi consistorialis oklevelen kivül, semmi más felsőbb rendelé­sek nem, — az anyakönyvek vitele is igen hanyagosnak ta­lálható. 7. Megüresedvén ezen állomás, a gyülekezet közmeg­egyezéssel papválasztási és meghivási jogát az illető bécsi cs. k. helvét consistoriumnak átengedte, melynek következ­tében ezen egyházi főtanács oktober 26-kán 1829-ben, 263. sz. alatti rendeletében, ezen papi állomás betöltésére enge­met, lett ajánlásom után, Maros-Vásárhelyről meghívott és beigtatott. Megérkeztem Andrásfalván március 2-kán 1830-ban, 27 éves koromban, de előlegesen csak ideiglenes superin­tendensi f'acultatioval, és 1832-ben a déési generális syno­dusban főtiszt, zágoni Bodola János, erdélyi helv. h. supe­rintendens ur által szenteltettem fel. 8. Teendő sok volt, tettem, a mit lehetett. A buzgóbb és tehetősebb hívek segítségével, nevezetesen fenn tisztelt Szabó László ur pénzbeli segedelmezésével, egy collecta kieszközlésével, némely ágostai németajkú evangélikusok­nak adakozásával, néhány esztendők alatt a templom elké­szíttetett , uj papház, uj iskolaház és szükséges épületek emelkedtek, — mind fából, — iskolatelek vásároltatott, melynek terjedelme, az illető legelővel együtt, 12 hold és 386 a öl, és mlgos Szabó László ur által az iskolamester fi­zetésére , oly céllal, hogy a tanulók minden fizetéstől men­tek legyenek, 1000 pfr. alapítvány tétetett, melynek keze­lése a cs. k. radautzi adóhivatalra bízatott, és járó 5°/0 ka­matja — 50 pírt. — a tanító készpénzfizetését teszi. 9. A kormányozást illetőleg, ezen ekklezsia a bécsi cs. k. helvéthitü consistoriumnak és superintendensnek van alá rendelve; mely egyházi főtanács rendeléseit a lem­bergi ágostai hitű superintendens; s ez a galíciai napkeleti tractus seniora által adja ki és hajtatja végre. A superintendens rendesen 3—5, a senior 2—3 esz­tendőnként tartja vizsgálatait. — Minden bukovinai iskolák (római és görög katholikus, nem egyesült-görög, ágostai és helvét-hitíiek) egy közös (katholikus) iskolatanácsos felü­gyelete alá vannak rendeltetve, (ki most Bozdéch Gusztáv dr. ő mltsága.). 10. Helvéthitü magyaroknak száma : a) Andrásfalván 90 tiszta helv. és 36 róm. kath. elegycsaládban 541 lélek, b) Hadikfalván 5 „ „ „ 5 „ „ „ 37 „ c) Istensegítsben 1 „ „ „ 6 „ „ „ 15 „ d) Fogadjistenb. 2 „ „ „ 2 „ „ „ 11„ e) Tonmátik uj havasi telep. 13 „ „ „ 5 „ „ „ 6o „ össz. magyarok 111 „ „ „ •r >4 „ * Ü70 „ f) Radantz vár. j német, és csehek 7 11 42 „ ! össz. helv. hit. 118 05 712 „ 11. Mindazért hogy néhány német és szláv ajkú hit­rokonok tartják magokat az andrásfalvi helvéthitü gyüle­kezethez , mind azért, hogy a levelezés az egyházi és pol­gári hivatalokkal a német nyelven foly, ezen nyelvnek tu­dása az andrásfalvi papban nélkülözhetetlen, a szláv nyelv kivánatos ; ha helyzetének, hivatalának és a hozzá intézen­dő követeléseknek eleget akar tenni; mert nem ritkán kell lelkészi kötelességeket teljesíteni a számos német-nyelvű

Next

/
Oldalképek
Tartalom